Ugyan a vasárnapi Corvinos rendezvény előtt volt egy ComicCon-os napom is a Deloreannel, de a mangák és szuperhősök okozta sokkot még fel kell dolgoznom, ezért arról majd valamikor később írok.
Szóval a Corvin: meglepő módon a Deló teljesen kulturáltan dorombolta végig az utat Pesten át, és egyszerre érkeztünk meg a "líbiai" kisbusszal a mozihoz. Elég különleges érzés volt, hogy a tiltó táblák ellenére behajthattunk a sétálóutcába, és a mozi épületét megkerülve, a gyalogosok között araszolhattunk be és parkolhattunk le a főbejáratnál.
Közben az jutott eszembe, hogy - ha már a Corvin-közről és időgépről van szó - mekkora megdöbbenést keltett volna itt a kocsi az `56-os forradalom idején. Talán szovjet minitanknak nézték volna, vagy az ezüstös színe miatt valamilyen lezuhant vadászrepülőnek? Egyébként két éve pontosan október 23-án érkeztünk meg a Delóval Magyarországra, ami egy újabb érdekes adat, ha már a Corvin-köz emléktáblái alatt parkol az emberfia.
Még meg sem álltunk, már lerohanták a kocsikat a nézelődők, a filmforgalmazó oldaláról kölcsönvett alábbi kép mutatja, hogy miért volt kapásból reménytelen, hogy a tömeget odaengedjük hozzájuk. Igen, ezen a képen valahol elrejtettünk egy Deloreant :)
Lehetett választani, hogy egyszerre 100 ember nyüzsög a Deló 3 centiméteres környezetében, és az mindenkinek rossz, vagy jöhet a kordon, és megpróbáljuk megszervezni, hogy minél többen fotózkodhassanak - kettesével-hármasával - az autó mellé állva. Persze az utóbbit választottam, ami miatt nem mindenki jutott hozzá a hőn áhított fényképhez, de még mindig ez volt a kisebbik rossz. Legközelebb mindenesetre sorszámot kell majd osztani, akármilyen dedós módszer is. Az is igaz, hogy a Facebook-on az eseményre bejelentkező 2800 fős tömeg intő jel lehetett volna. Ami viszont jó volt, hogy sokan jöttek beöltözve (motivációként előre meghirdettem, hogy a jelmezesek be is ülhetnek az autóba), egy idő után már kicsit nagy is volt az egy négyzetméterre jutó Marty McFly-ok száma :)
A Volkswagenes csapat beöltözött terroristának (az AK-47-es replikákkal azért csak suba alatt mertek hadonászni, miután előzetesen kértek rendőrségi állásfoglalást, ahonnan azt a baráti biztatást kapták, hogy "nem ajánljuk, hogy elővegyék a nyílt utcán"). De volt több Doki és Jennifer is, meg egy öltönyös fickó, aki azt állította, ő Marvin Berry és a Starlighters, ezen már annyira kellett röhögnöm, hogy nem volt érvem, miért ne ülhetne be a kocsiba :) További fotók a mozi előtti térről:
A fenti fotókon láthatóak az utolsó pillanatban elkészült hátsó "füstölők" is, ami Zsolt Mr. Fusion "készülékével" együtt már egészen időgépes külsőt kölcsönzött az autónak. Bent az épületben pedig a klubtagok dobtak össze egy elképesztő kiállítást, ami után szerintem már bármelyik filmes múzeum megnyalná a 10 ujját:
6 óra után pedig mentünk mozizni, érdekes volt a régi szinkron, kár, hogy csak elölről jött a hang. Szerintem gagyi sztereo ide vagy oda, hátulról is lehetett volna sugározni ugyanazt, és teljes lett volna a filmélmény. Igazából aktívabb közönségre is számítottam, bár engem elkényeztetett a tavalyi Vissza a jövőbe-előadás Londonban, ahol a nézők hangosan szurkoltak a szereplőknek. Azért a vége főcím megjelenésekor a Corvinban is spontán tapsban tört ki a közönség.
Ja, a film előtt volt egy beszélgetés a szinkronrendezővel, itt lehet megnézni a felvételt (mely első operatőri munkám, és egy krumplival készítettem, azért ilyen a minősége (HD kapcsolható)):
A film után elkészültek a szokás Delorean-klubos fotók, aztán még az éjszakai felhőszakadás előtt rendben hazaértem a Delóval. A Váci úton csapatva bekapcsoltam a rádiót, amiből épp Van Halen szólt, azért ennek is mennyi volt az esélye...
Húzós egy hétvége volt, nekünk ennyi elég is volt erre a szezonra a kocsival, tavaszig szerintem már csak a tervezett szervizek és a szokásos heti motormelegítés miatt dugjuk majd ki az orrunkat a garázsból. Úgyhogy egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki.
