Houstonban már évek óta gyártanak régi-új Deloreaneket, de ez a mostani történés teljesen új lehetőségeket ad a DMCH kezébe. Az egész még tavaly júniusban kezdődött, amikor egy törvényjavaslatot nyújtottak be az USA alsóházába, miszerint más törvények vonatkozzanak az évi 500 alatti gyártókapacitású autógyártókra, mint a nagyokra, könnyebbé téve a ténykedésüket. Akit bővebben érdekel az akkori helyzet, itt írtam róla. Mostanra a törvény végigfutott és elég nagyot durrant, minden valamirevaló autós újság hírt adott róla, az esetek nagy részében egy Deloreannel illusztrálva a sikert, miszerint végre újra beindulhat a gyártás.
Na de mi is van valójában? Tényleg újraindul a gyártás? Hát igen is, meg nem is.
Először is a törvény elég sok dolgot tartalmaz. A legnagyobb engedménye, hogy ezeknek a kis szériás gyártóknak nem kell megfelelniük a mostanra elég bonyolult és költséges új törésteszteknek, tehát a Deloreant simán lehet a régi karosszériájával, alkatrészeivel gyártani. Nagy megkötés viszont a darabszám, amiről korábban már írtam, de ezen felül az újonnan gyártott autóknak meg kell felelniük a jelenlegi környezetvédelmi előírásoknak is, ami már eléggé megbonyolítja a helyzetet. Mert hiába van Houstonban több ezer PRV, azokból nem lehet új autót építeni. Ezen felül meg kell a gyártóknak felelni az autógyártók mindenféle egyéb adminisztratív feladatainak is, de ez minket különösebben nem érdekel, szóval erre nem térnék ki. A lényeg, hogy a lehetőséget kihasználva a DMCH mert nagyot álmodni és egy teljesen felújított, modern Delorean mellett tette le a voksát.
Adott tehát a régi kaszni, de lesz bele egy új, 3-400 lóerős motor egy még meg nem nevezett gyártótól (Kis kiegészítésként megemlítem, hogy a motorra azért vannak tippek. Két hazai és egy külföldi motor az esélyes, a Jalopnik egyik szerzője japán V6-ost képzel az autóba.), lesz hozzá fejlesztett fék, futómű (valószínűleg Eibach, de semmi sem fix), új elektromos rendszer és légkondicionáló, nagyobb kerekek, talán egy kicsit frissített beltér, de egészében véve kívülről az autó egy teljesen átlagos Deloreannek fog kinézni. Az ára pedig 80 - 100 000 dollár körül lesz, ami azért nem túl olcsó. A gyártás 2017 első félévében indulna, eleinte havi egy autóval, hogy kitapasztalják az esetleges problémákat, majd igény szerint növelnék a termelést maximum havi 50-re a végleges 300-325-ös darabszámig.
Végül még egy fontos kérdés, hogy mi jelent ez nekünk?
Most még nem lehet megmondani, de szerintem több jó dolog fog ebből kisülni, mint rossz. Először is egy 100 000 dolláros autón elég jó haszna lesz a DMCH-nak, ami lehetővé teszi majd nekik, hogy esetleg újragyártsanak olyan alkatrészeket, amik jelenleg hiánycikknek számítanak. Őszintén szólva én nem hiszem, hogy pl. bal első acélelemből van nekik raktáron eldugva 300 darab és csak azért nem mutatják meg senkinek, hogy drágábban adhassák. Aztán abban is biztos vagyok, hogy ha mondjuk új fajta ajtózárakat raknak az újakba, akkor az nekünk is megvehető lesz, mert ott azért a struktúra ugyanaz. Aztán a váltó és motor fronton nem lesz változás, a futómű megint csak a régi lesz, bár lehet hogy ott is megvehető lesz az új is. Szóval szerintem mi jól fogunk kijönni belőle.
Nekem csak egy negatívum jutott az eszembe, ami nem is biztos, hogy negatívum. A Deloreanek ára az elmúlt években brutálisan elszállt és ki tudja hol állt volna meg, ha nincsen ez a törvény. Viszont így, hogy 80 000 dollárért újat lehet venni, ez biztosan be fogja limitálni a régi gyártású tökéletesen felújítottak árát valahova 50 - 60 000 dollár környékére. Most hogy ez jó vagy rossz dolog, azt találja ki mindenki maga.
Végül pedig egy vicces dolog. Úgy tűnik, a politikusok mindenhol ugyanolyanok. Gene Green, a DMCH körzetének republikánus képviselője a hírt hallván, azonnal meglátogatta James Espeyt és fotózkodott egy kicsit a Deloreanek között, mellesleg kifejtve, hogy ez az új törvény legalább 40 új állást fog jelenteni a körzetnek, ami nagyon fontos az itteni embereknek. Meg gondolom még pár ilyen szokásos szöveg.
