Az előző rész itt, most pedig a folytatás.
Walsh felvázolja az események kronológiáját az 1982 június 2-i beszélgetéstől kezdve, amit Delorean az egykori szomszédjával, James Timothy Hoffmannal folytatott, aki közben a kormány informátorává vált. Ezután folytatja a lehallgatott telefonbeszélgetésekkel, ami Delorean és a rejtett DEA és FBI ügynökök között folyt, végül pedig a kémvideóval fejezi be, ami John Delorean elkapásával végződött, miközben éppen "önmagát alakította".
Delorean csendben hallgatja az ügyet, amit ellene kreáltak. Az ügyvédi csapatától szerzett információmorzsák alapján megtudjuk, hogy a bíróságról hazafelé menet beugrottak ebédelni a Mo Better Burgersbe, a Fairfax és Olympic sarkán. Tehát az ember, aki a tönkrement autógyár és a csillagászati ügyvédi díjak mögött áll, gyorskaját eszik - valamint azt is, hogy a felesége azt mondja, hogy megtalálták Jézust és újjászületett keresztyének lettek. Ezeket az aprócska kis morzsákat levéve azonban Delorean egy rejtély. Valamint furcsa módon a tárgyalás első napjától fogva csendesen megy össze, hogy az ügy végére szinte teljesen eltűnjön.
Hamar túladagolódunk a rettentő sok jegyzőkönyvtől, leirattól, valamint az újra és újra lejátszott felvételek zsongásától, amiken Delorean mély, középnyugati hangja arról beszél, hogy a Brit kormány hamarosan be akarja zárni a gyárát. Hallgatjuk, hogy bizonytalanul beszél egy kétes pénzmosási ügyletről, ami két millió dollár befektetésével hússzor annyit fog hozni. Az óriási számokat hallva ennek izgalmasnak kéne lennie, de igazából olyan, mint hallgatni, ahogy szárad a festék.
Az egyik felvételen, Delorean egy James Benedict nevű, állítólag nem túl tisztességes bankárral beszél, aki a kaliforniai San Carlosban levő Eureka Savings & Loan nevű bank alkalmazottja. Azt mondja, hogy nem tudja tartani a megegyezésük saját részét, mert a két millió, ami a kokain vásárlásához kell, az IRÁhoz tartozik, ők pedig átadták ezt a pénzt a brit kormánynak, hogy azok megmenthessék Delorean belfasti gyárat.
- Akkor mit akarsz, mit csináljak? - kérdezi Benedict - Lefújjam az egész ügyet?
- Nem látok más alternatívát. - mondja Delorean - Hacsak nem találunk ki valami mást... Csak annyit tehetek, hogy ha kitalálok valamit, akkor hagyok egy üzenetet az irodádban.
Az újságírók már kezdenek elaludni, amikor egy újabb felvétel indul el. Delorean beleegyezik, hogy részvényeket és néhány DMC-12-t ad be, hogy az ügyet életben tartsa. Erről be is mutatják a bizonyítékot, egy 1982 szeptember 29-én feladott kötelezvényt, amiben Delorean 1000 részvényt és 40 autónak a VINjét sorolja fel. Ezután Robert Perry szövetségi ügyész folytatja Benect vizsgálatát, aki igazából Benedict Tisa, FBI ügynök.
Perry idegesítő orrhangja kiűz engem és a kollégáimat is a sajtószobába, ahol leheveredünk, hogy elszívjunk egy cigarettát és megigyunk egy kávét, miközben félfüllel azért figyeljük Perry előadását.
Hirtelen valaki megemlíti az október 19-i dátumot és felkapcsolódnak a TV készülékek, az újságírók pedig visszaözönlenek a tárgyalóterembe. A hallgatóság - a bíró, az esküdtek, hivatalnokok, riporterek, ügyvédek, a vádlott és családja és a közönség - mind megkövülve figyeli a híres "Lebukási videót"-t (Bust Tape), aminek a szemelvényeit az esti híradók újra és újra játsszák a világ minden táján.
