Már régóta meg akartam írni ezt a fordítást, de eddig még mindig akadt más ami fontosabb volt. Most viszont elég sok egyéb dolgom van és emiatt kicsit kevés idő marad a Deloreanre, átmeneti uborkaszezon van. Szóval először az eredeti történet:

The first time I borrowed my fathers Delorean to go an a date in 1981. I brought it back without a scratch. The next morning from the house I nervously watched as he went over the car. I then heard him yell my name. I went through my mental checklist of the night before as I walked out to the car and ask him what was scratched, dented ect ect. He just gave me that look that only a father can and pointed at the passenger side headliner. There were 2 foot imprints.

És most a saját fordításom. Tudom, hogy nem tökéletes meg ilyenek, de remélhetőleg élvezhető lesz. Valamint ha valakinek van jobb fordítása, akkor szívesen kijavítom rá. Kommentekben kezdődik az angolverseny. :)

Először 1981-ben kértem el apámtól a Deloreant egy randira, majd vissza is hoztam karcolások nélkül. Másnap reggel idegesen néztem a házból, ahogy apám az autóhoz megy és körbenézi. Kicsivel később hallottam, hogy a nevemet kiáltja. Miközben kimentem hozzá, végigfuttattam az emlékeimet, hogy esetleg hol történhetett valami gond, majd mikor odaértem, megkérdeztem, hogy hol húztam meg vagy nyomtam meg az autót. Rámnézett úgy, ahogy csak egy apa tud a fiára nézni, majd két lábnyomot mutatott. Az utasoldali tetőkárpiton.

Mindkét kép illusztráció, a rajta szereplő személyek nem tudom, hogy hagytak-e valaha lábnyomot tetőkárpiton. :)