Ma nagyon sok a munka, ezért csak egy rövid írásra futja:
A nagy Delorean levlistáról (DML) volt szó valamikor a dmctalkon és valaki egy érdekes véleményt fogalmazott meg a Delorean tulajdonosokról. Mivel én magam teljesen egyetértettem vele, ezért megosztom a blogon is, ami igazából szintén alátámasztja igazságát. :) Zárójelben a saját megjegyzéseim.
Amit a DML (Delorean Mailing List) alapvetően félreértett az a célközönsége. Egész életemben régi autós közösségekben forogtam, sok veteránközösséget megismertem és habár próbáltam kívülállóként és objektíven nézni, de rá kellett jönnöm, hogy a Deloreanközösség és az autó másmilyenek mint a többi veteránautós.
Van a Delorean történetének egy olyan érzelmi töltete, ami más pl. Porsche vagy Chevrolet kluboknál nem figyelhető meg. Emiatt a tulajdonosok és a rajongók is mások. Én úgy vettem észre, hogy a Deloreanközösség tagjai sokkal inkább közösségi emberek akik az tagok közötti interakciót részesítik előnyben a benzinvérűséggel szemben. Sokkal többet beszélnek JZD-ről, a DMC felemelkedéséről és bukásáról, a VINről, filmekről és egyéb elméleti dolgokról mint mások (Na miért is vesztünk el Bopat felé? Mert éppen a prototípuson vitáztunk), és sokkal kevésbé érdekli őket mondjuk egy negyed mérföldes gyorsulás, egy adott műszaki megoldás vagy éppen egy újabb teljesítményadat (Emberek, még a lóerőt sem tudjuk pontosan!), amin a többi veterános előszeretettel csámcsog.
A Deloreanközösségi tagok sokkal inkább az autó érzetéről beszélnek, arról, hogy milyen más emberekkel kapcsolatba lépni általa. A műszaki és megbízhatósági problémákat is sokszor inkább abból a szempontból nézik, hogy hogyan változtatta meg az autóval való kapcsolatukat.
Emiatt a különbözőség miatt (és persze az autó különbözősége miatt) ez a közösség mindig kilóg egy kicsit a találkozókról és a többi veterános közül.
