Most hétfőn volt Hévízen az Interkozmosz, a Deloreanemmel készült film premierje. Hivatalos voltam, hát úgy készültem hogy oda is érjek a hat órás kezdésre. Miután az út nem túl jó arrafelé, ezért három körül el kellett indulni legkésőbb Komáromból. Hazamentem, átültem a Deloreanbe, kiálltam, minden rendben levőnek tűnt, elindultam és már mentem is "kedvenc útitársamért" :) Minden tervszerűen indult.
Amint elhagytuk Komáromot egyszer csak egy nagyon durva és hangos reszelő, recsegő hangot hallottam hátulról egy másodpercre. Hoppá, hát ez mi? Ez után egy percig jól ment minden, aztán ismét egy rezonálás, egy recsegés és innen már tudtam hogy itt baj van. Leálltam egy buszmegállóba, felnyitottam a motorháztetőt, alánéztem az autónak és láttam hogy itt bizony komoly vízfolyás van valahonnan. Újra elindultam és kb. 20 méterrel arrébb beálltam az árnyékba, hogy kicsit jobban utánanézzek a problémának.
A gázbovden alatti tárcsa alól folyt a víz, ott ahova a nyíl is mutat. Nem csöpögött vagy szivárgott, hanem rendesen folyt. Ha leállítottam a motort akkor csak csöpögött, de akkor sem hagyta abba. Gondolkodtam egy kicsit mit lehetne tenni, de az elég hamar nyilvánvalóvá vált hogy a vízpumpának vége, így nem lehet 300 kilométert autózni. És a vízfolyás volt a kisebb gond, mert ha magammal viszek egy hektó vizet akkor meg lehet járni az utat, de amilyen hangja volt a pumpának az sokkal félelmetesebb volt. Két lehetőségem volt. Az egyik hogy elmegyek a szerelőmhöz, de akkor biztosan lekéssük a filmet vagy pedig hazamegyek és akkor a filmre odaérünk, viszont a másnapi szerelőhöz érés kicsit neccesebb lesz.
Az elsőt választottam. A film egyszeri alkalom volt, azt pedig nem tudtam elhinni hogy ennél rosszabb lehetne a helyzet, habár egy kicsit azért féltem tőle hogy beáll a csapágy, mert akkor aztán lett volna baj. Mindegy, a hazaút lett a nyertes és a Delorean gond nélkül meg is tette a távot és még víz is maradt a tartályban, ami mellesleg mostanra már teljesen szétesett. Nem volt opció itt sem, ez is cserés lett.
Miután visszaálltam a garázsba, ismét autót cseréltünk és kevésbé vagány módon, de sokkal nagyobb üzembiztonságban indultunk el ismét Hévíz felé. Legalábbis így gondoltuk, pedig még csak kezdtünk belemelegedni a délutánba. Persze az odaúton minden összejött, ami csak összejöhetett. Kaptam egy kavicsot a szélvédőbe, egy durva útjavításnál (ismét) leszakítottam a Passat alját, amit aztán a kátrányos félig kész úton kellett visszaraknom, a GPS össze-vissza bénázott, alig bírtunk odatalálni a moziba, de aztán konkrétan az utolsó másodpercben beléptünk a nézőtérre és elfoglaltuk a helyünket.
A film pedig pont olyan belassulós, kicsit elvont művészfilm volt mint amire számítottam. Nem annyira sztorit mond el, mint inkább egy hangulatot ad át, de azt szerintem nagyon jól teszi. Nekem tetszett, ha látjátok valahol, megéri beugrani megnézni. Csak 23 perc, nem viszi el az egész estét. Az biztos hogy szeptemberben lesz egy bemutató Budapesten az Urániában, ha tudok másról, majd írom ide is.
