Ott hagytam abba hogy megérkeztünk New Yorkba (a szállodába) és innentől két nap tengerparton fekvés következett a napon, majd egy nap városnézés, mászkálás a felhős idő miatt. Erről írni nem nagyon kell, mindenki el tudja képzelni. Ez után azonban eljött az idő egy újabb kirándulásra, mert a meteorológia úgy gondolta hogy fürödni úgysem fogunk, mert a következő két napra záporokat, felhős időt mondott. Úgy szerveztük tehát hogy ez a két nap pont jó lesz Sirmionéra és Veronára.
Elindultunk hát és az tényleg látszott hogy a tengerpartra lemenni felesleges lett volna olyan felhős volt az ég. Indulás után nem sokkal el is kezdett csöpögni az eső, majd 100 kilométerrel arrébb - Velence környékén - a csöpögés szintet lépett párszor és zuhogni kezdett. Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy igazán teljes erővel. Valahogy így: (Sajnos a youtube valamiért nem ismeri fel a 16:9-et, ezért 4:3-ban van a videó.)
Nem élveztem. Leírtam már párszor, de megismétlem hogy miért is rossz Deloreannel esőben menni. Elsősorban azért, mert beázik valahol az autó. Nem csöpög, de a tetőkárpit teljesen átnedvesedik és azt utálom. Azonban vannak közlekedési vonzatai is az egésznek. A Delorean ugyanis nagyon alacsony, ezért aki elmegy mellettem biztosan felveri az esőt a szélvédőre és sokkal rosszabbul látni emiatt mint egy normál autóban. Aztán a Cooper Cobra gumik nem annyira jók esőben és ez olykor érződik is. Volt olyan hely, ahol a pálya teljes forgalma lelassított 50-re, mert annyira zuhogott. Igaz mindezek ellenére tudtam tartani a pályatempót, de inkább csak a külső és a középső sávban.
Szerencsére ennyire nem tud sokáig esni az eső és kb. 10-15 perc után kezdett elcsendesedni és innentől már jobb volt haladni. Mire pedig egy újabb 100 km után Sirmionéba értünk már sütött a nap. Ennek örömére pedig kiderült, hogy mindenki éppen ide jön és bele is álltunk egy bazi nagy dugóba a városba vezető úton. Egy darabig vánszorogtam velük nyitott ajtóval a bámészkodók örömére, de én az ilyet hamar megunom, ezért mikor láttam hogy balra van egy leágazó valami kastélyétterem parkolója felé, be is pofátlankodtam egy a vendégek számára fenntartott helyre.
Maga a városnézés már jó időben zajlott és az utána Veronába tartó út is jó volt, igaz ott kicsit lassabban haladt a forgalom az általam elvártnál. A szállást ezúttal elég sokáig keresgéltük, mert valami okból Veronában nagyon kevés a szálloda. Szerencsére találtunk egy jót, aránylag olcsón, beparkoltunk a mélygarázsba és elmentünk várost nézni. Mire pedig hazaértünk el is romlott az idő és egész este olyan égiháború volt hogy szinte már kelet Ukrajnában hittük magunkat. Örülök hogy ezt az estét az autó nem kint töltötte.
Másnap aztán további városnézés és a Lignanoba való visszatérés volt a program és mindez eseménytelenül le is zajlott. Egy érdekes momentum volt, a 66666 mérföld elérése. Igaz, ez nem annyira Deloreanes szám mint Szabi 8888 mérföldje, de azért ez is szép. :)
Mellesleg ezen a képen meg lehet nézni az autóm műszereit normális üzemi körülmények között. A feszültség az lámpával, de légkondi nélkül van, a hőmérséklet normális sebességgel, ötösben, kb. 25 fokos külső hőmérsékleten. Az olajnyomás pedig 2600-as fordulaton, mint az látszik is. Én meg vagyok győződve hogy ezek normális Deloreanértékek, mert megjártam már így fél Európát és úgy tűnik bírja az autó.
A fogyasztás ezen a szakaszon 8,2 liter / 100 km volt, de itt nem tudtam tele tankolni, mert nagyon habzott a benzin. Ez reálisan inkább olyan 9 körül lehetett és már vártam hogy a következő tankolást, ami majd jól lerontja az átlagomat. Ez azonban még messze volt, sokkal inkább foglalkoztatott bennünket egy újabb napnyi napfényes tengerparti fürdőzés és a hazaút, ami igazán emlékezetesen alakult.
