Nyugodtan mondhatom, hogy az idei év szinte mehet a kukába. Elég sok meghívásom volt márciusig, amikből kivétel nélkül nem lett semmi. Először a nagyobb kiállítások:
- Az Oldtimer Showt az április 17-i kezdésről először eltolták június 12-re, majd október 9-re.
- Az AMTS-t, amit habár még mindig nem szeretek, de meghívtak, és egy marha jó koncepció része lett volna az autó, ezért igent mondtam, elhalasztották március 20-ról szeptember 15-re.
Ezek a tervek, majd meglátjuk, hogy a halasztásokból mi lesz, mit szól hozzá a vírushelyzet. Aztán persze voltak kisebb magántalálkozók is tervben, egy jegyes fotózás, két szülinapos, és egy modelles fotózás is. Hát egyelőre ezekből sem lett semmi, de talán majd ezeket is be tudjuk pótolni nyáron.
A legfontosabb találkozók szempontjából is elég rossz a helyzet, a Lakeside Weekend, tehát Agárd, idén is elmarad, pedig idén már sikerült megegyezni a szervezőknek a kempinggel, tehát már lehetett volna. Ami pedig a legnagyobb baj, hogy a NAAF is erősen billeg. Lehet, hogy egy hét halasztással meg tudják tartani, mert augusztus 13-16 a jelenlegi időpont, de elméletileg augusztus 15-ig nem lehet ekkora rendezvényt szervezni. A szervezők még keresik a megoldásokat, remélem megtalálják.
Részben ezeknek köszönhetően tavaly tél eleje óta eddig összesen 160 mérföldet mentem, ami azt hiszem negatív rekord azóta, hogy megvan a Delorean. Mindezt pedig megfejeltem azzal, hogy mindössze négy bejegyzést írtam a blogra január óta. Ilyen sem volt még soha.
Aztán tágabb Deloreanes körben volt két fontos haláleset is. Idén Don Steger, tavaly John Hervey hagyott itt minket. Don Steger, "A Don", a kaliforniai Delorean szerviz nyugdíjazott tulajdonosa volt, John pedig a Special-T-Auto és a Delorean Auto Parts oldalak, szervizek főnöke. Mindegyikük a Deloreanek megjelenése óta szerelte ezeket az autókat, haláluk nagy veszteség az amerikai tulajdonosoknak.
Szóval eddig ez az év katasztrófa, de még van remény.
