HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

NAAF sirató 2020

2020.09.30. 10:00 :: Sidaries

Még a július végi klubtalálkozón merült fel, hogy ha nem lesz NAAF, akkor megismételjük az akkori bulit, majd gyorsan el is neveztük az új, lehetséges eseményt NAAF siratónak, habár bíztunk benne, hogy nem fog sor kerülni rá. Sajnos a vírushelyzet nem javult, a NAAFot először szeptemberre csúsztatták, majd végül mégsem tartották meg, mi meg itt maradtunk szomorúan. A lemondást követő első héten Mentos már hívott is, hogy akkor csináljunk valamit, elvégre ő komolyan gondolta, ezért neki is álltunk a szervezésnek.

Elég jól alakultak a számok, Mentosék, mi és Hannibal fixek voltunk a három napra, mert ugye ha már NAAF sirató, akkor nem lehet csak egy estés bulit tartani, ezen felül pedig péntek estére McFlyék, szombatra pedig Dubniczkia és Skynet lett a sztárvendég. Zsoltéknak és Attillának, az új tulajdonosnak sajnos nem volt jó az időpont, Bopat pedig habár jött volna, a határátlépés miatt mégsem tudott megjelenni. A helyszín pedig Mentosék jól bejáratott agárdi nyaralója lett.

Egy kellemes szeptember középi pénteken, hat óra körül érkeztünk Agárdra, Mentosék nem sokkal előttünk, Hannibal pedig, aki hamarabb elnyerte aznap a szabadságát, addigra be is vásárolt majdnem a teljes hétvégére. Mi is oda tudtunk volna érni hamarabb, csak mindenképpen vörösáfonyalevet kellett találnom, mert az aktuális kedvencem egy vodka - vörösáfonya - bodzaszörp kombó. Kicsit nehezen ment, de azért a székesfehérvári Tescoban sikerrel jártam.

Szóval odaértünk, McFlyék is begördültek kicsit később, majd konstatáltuk, hogy ez bizony az első olyan találkozónk, amikor nincsen jelen Delorean. Igaz, ez most elméletileg amerikai autós találkozó volt, abból meg azért akadt, de hát így múlik el a világ dicsősége. A nagyobb család már nem fér bele a kétülésesbe. Viszont nem sokat problémáztunk ezen, inkább nekiálltunk megbeszélni a világ óriási problémáit, sztorizgattunk a korábbi NAAFokról, és úgy általában jól éreztük magunkat.

Egészen addig, amíg a már stabilan mászkáló kölök úgy nem gondolta, hogy míg mi elfoglalva éppen matatunk valamivel, kihasználva lanyhuló figyelmünket, ő megnézi, hogy mi ez a kályha dolog, amit aztán gyorsan meg is fogott. Nincs erről sok mondanivaló, kapott a kórházban egy csinos kis kötést a kezére, ami azóta már le is került róla, valamint egész szépen meg is gyógyult. Viszont a "legjobb" nem is ez volt, hanem hogy mivel nem a 104-et, hanem a 112-t hívtam, ezért miután mi elmentünk a kórházba, megjelent két rendőr, akik felvettek minden adatot, megtekintették a helyszínt, majd továbbálltak. Hivatalból küldték ki őket egy potenciális gyermekbántalmazás helyszínére, de mikor látták, hogy ez nem olyan banda, leléptek, és szerencsére azóta sem keresett minket az ügyben senki. Azért tegyük hozzá, hogy itt elmormoltam néhány krvnyd-ot, mert ilyen hülyeségre van pénz, de ... hagyjuk. Volt viszont egy jó beszélgetés a rendőr és Mentos között, amit meg kell említeni:

R: - Történt bűncselekmény?

M: - Dehogy történt!

R: - Honnan tudja? Mi maga, jogász?

M: - Nem.

R: - Hányas fokú az égés?

M: - Mi vagyok én? Orvos?

Szó, mi szó, emlékezetes este volt, ahol az ijedtség nagyobb volt, mint a valódi baj, utána legalább jót tudtunk aludni, habár az első napos ivászat elég komoly gellert kapott, legalábbis részemről. A legnagyobb gond viszont az volt, hogy habár mi elég keveset aludtunk a gyerekek nem egészen így gondolták a dolgot, nekik elég korán indult a műszak.

babeszkeze.jpg

A szombat, a NAAFos megszokásoknak megfelelően nyugisabban telt, lazulgatás, beszélgetés, valamint a gyerekekkel foglalkozás tette ki a nagy részét, akik nem meglepő módon aznap már kerülték a kályhát, mindez indokolatlanul kulturált alkoholfogyasztással karöltve. Sajnos Dubniczkia mégsem tudott eljönni munkaügyek miatt, de cserébe Skynet komplett családdal jelent meg, amivel aztán gyorsan elment a délután. Estefelé összeszedték magukat, nálam meg beütött az előző napi fáradtság, ezért 7-8 között én eldőltem, mint a rohadt nád.

Másnap a reggeli elég olaszosra sikerült, aztán készülődés és hazaút jött, gyorsan elment a vasárnap. Ahogy így visszagondolok, egy nagyon jó találkozó volt, ami sok szempontból (rendőr, sérülés, röhögés) elég NAAFosra, sok szempontból pedig (Delorean nélküliség, gyerekpesztrálás) elég antiNAAFosra sikerült. Végeredményben lehet még ilyen, kicsit kevesebb kórházzal.

Szólj hozzá!

Címkék: találkozó

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr7716221214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása