Ilyen bejegyzés még nem volt, de ez is eljött. Meghalt a Zsiga. Nehéz ilyenkor írni, nem is tudom, hogy mit kéne és hogyan, de majd összejön valami. Múlt héten pénteken volt a temetés, én képviseltem a Delorean klubot, aminek ha nem is oszlopos tagja, de mindenképpen fontos szelete volt. Annak idején ő volt az első, aki felújított egy Deloreant, még 2009-ben. Vett egy nem túl rossz állapotút, de aztán darabokra szedte, és újat varázsolt belőle. Erről a felújításról szól az "Egy Delorean újjászületése" blog, aminek a linkje itt van a jobb oldalon. Viszont ez, habár egy fontos dolog volt, még nem lett volna elég a megemlékezéshez.
A megemlékezés oka Zsiga személyisége. A szarkasztikus, olykor beszólongató őszintesége az, ami nagyon hiányozni fog. Ő volt az első, aki a nála tartott klubtalálkozón, egy baromi hideg novemberi napon, a még bőven minden Deloreant rózsaszín ködben figyelő klubtagságnak felnyitotta a szemét, és kimondta, hogy a Delorean javítása egy agyrém, és az életben újra neki nem állna. Ez nekünk, akkor, egy évvel az alakulás után kisebb szentségtörésnek számított. Viszont már akkor is mondta, hogy egy elektromos Deloreanben látna fantáziát, mert igazából a K-Jetet és a PRV-t utálta igazán. Aztán ahogy telt az idő, és megtanultuk az autó hülyeségeit, elkezdtük érteni, hogy miről is beszélt, és most már reálisabban látjuk a dolgokat.
Mikor felújította az autóját, majd eladta, utána is a tágabb klub tagja maradt: Habár én csak kb. évente beszéltem vele és néha meglátogattam, Zsolt és Bopat nálam rendszeresebben tartotta vele a kapcsolatot. Amikor beszéltünk, akkor mindig előjött a Delorean mellett az összes régi autó, természetesen főleg Jaguárok, az Amphicar, párszor a Tesla. Volt neki egy Vissza a Jövőbe flippere, ami példás elhivatottságról és bolondságról tesz tanúbizonyságot, a fekete nem tudom milyen Jaguárja pedig azóta is az egyik leggyönyörűbb autóként él az emlékezetemben.
55 évet élt, az utolsó pár évet egyre betegebben, de meg kell, hogy mondjam, ő tényleg élt. Nem csak úgy átvergődött az életen, elmúlt, majd egy év múlva elfelejtették, mint sokakat, hanem az ő életének volt hatása, értelme, és ez látszott a temetésen is. A megjelenő veteránautók, a Tesla Roadster, mint halottaskocsi, a zene (Talán Led Zeppelin), mind olyan Zsigás volt. Az utána hagyott felújított veteránok, a mi szempontunkból legfontosabb VIN 6724, a jellemének a különlegessége, a humora mind olyan dolgok, amik nagyon hiányozni fognak.
Kösz Zsiga amit tettél, kösz, hogy voltál.
Dubniczkia megemlékezése pedig:
Van, hogy nem kell teljesen megismerni valakit, hogy tudd, hogy jó ember. Hogy lásd, különleges személy. Csak néhányszor volt szerencsém vele találkozni és beszélgetni. És hogy mit hagyott itt nekem? Gondolatokat az öregautózásról, a ki nem érdemelt kedvességet és egy szája szélén felejtett félmosolyt, amiben olyan sok minden benne volt. Amikor először találkoztunk, láttam rajta, hogy tudja, hogy mit beszél, kedves volt és önzetlen. A következő találkozásunknál már régen látott ismerősként kezelt. Jó volt a közelében lenni. Ígértél valamit, emlékszel? …majd még találkozunk odafenn és beváltom a régi ígéretedet, vezetem a tizenkét hengerest. Ég veled Zsiga és viszlát!
