Megjöttünk vasárnap Olaszországból, minden frankó volt, de az út hossza miatt azt a bejegyzést még nem írtam meg. Ezért egyelőre az azutáni hét jön, mert az sem volt eseménytelen.
A Delorean két napot pihenhetett, mert szerdán az Atival már mentünk is egy budapesti céges meghívásra a Budapest Gardenbe. Útközben rájöttem, hogy miért is nem szeretem én a budapesti meghívásokat. Hát mert nem ismerem a várost, így a GPS-re kell hagyatkoznom, az meg néha bizony hibázik, olykor elég nagyokat. Mint pl. most is, mert végig vitt a rakparton, majd megmutatta hogy hol álljak le, és onnan már simán be tudok ballagni a helyszínre. Aha, csak éppen nekem pont az autót kéne ám bevinnem. Az viszont a HÉV másik oldalán van, szóval megfordulás, aztán újabb pár kilométer kerülő. Szívás volt, de Ati és Zsolt segítségével azért odaértem még bőven időben. Aztán megittunk egy kólát a helyszín előtti büfében, mert a kontaktunk nem nagyon akart előkerülni. Végül meglett, bejutottunk, és kiderült, hogy a molinó, amit rendeltek, elég gagyin lett legyártva, ezért újraszervezés után beálltunk egy új helyre, kipakoltuk a kellékeket, és vártuk a népet.
Akik aztán bő egy órát késtek mindenféle csúszások miatt, de nem baj, eldumálgattunk, meg ittunk egy almás limonádét. Aztán egy epreset. Aztán ropiztunk. Na de végül hat körül odaértek az emberek, és elmondhatom, hogy voltam én már céges buliban, de ez egy más kategória volt. Elsőre szabvány multis társaságnak tűntek, de aztán jött egy nyerítő lófejes nő, egy bégető birkafejes csávó, néhány nyuszifüles kolléga, egy McFly mellénybe öltözött Rózsa Sándor, néhány szuperhős, meg még ki tudja mik. És ez még az ipari ivászat előtt volt. Hát csak kapkodtuk a fejünket.
Viszont a kinézet ellenére meglepően kulturáltan viselkedtek az autókkal, csak párszor kellett jeleznem, hogy ezt-azt talán nem kéne, de egyből vették a lapot, nem volt probléma. Csinálták a feladatnak kiadott marketingfilmjüket, majd bő két óra múlva végeztek. Ezután összerakodtunk, és indultunk hazafelé. A hazaút már eseménytelen volt, de azt hiszem erre a bulira azért emlékezni fogok sokáig.
Aztán jött a csütörtök. Eredetileg úgy terveztem, hogy szerdán a buli után megyek a McFlyhoz, de a csúszások miatt ezt nem tudtam megoldani, ezért csütörtök lett belőle. Mert volt három dolog, amivel foglalkozni kellett. Az első, hogy a régi cd-s fejegység már csereérett lett. Jól működött, meg minden, de míg 2008-ban az ember könnyedén írt cd-t, ez most már nem annyira triviális. Inkább akartam egy usb-s megoldást, amit pár hete meg is vettem, és most beraktuk. A hangminőség ugyanolyan (szar), szóval jó lesz. Egyébként az egész csere talán ha negyed óráig tartott, nem volt nagy szám.
Előtte azonban gondoltuk kicseréljük a lower speedo cable-t az autómban. Mert ugye még a szlovén út alatt elszakadt a korábbi, és gyors megoldásként a McFly tartalékkábelét raktuk be, azonban az kicsit hosszabb, mint kéne. Ez normál esetben egy negyed órás dolog, de nem lenne a Delorean Delorean, ha így lenne. Meghoztam az Edtől vett új kábelt, beraktuk, és nem működött. Hoppá. Aztán persze McFly rájött.
A jobb oldali a régi, a bal oldali az új. Eléggé más a méret. Szóval lett egy kis darabolás, de így sem lett jó. Aztán mindenféle cserélgetések, próbálkozások után ment vissza a régi, ez az új meg ment a tartalékba, lehet, hogy egy másik Deloreanben működni fog. Furcsa volt a helyzet egyébként, mert a forgás egészen a felső speedo cableig elmegy, de ott valahogy összerakás után elveszik, nem értettük, hogy miért. Mindegy, majd még talán foglalkozunk vele. A harmadik dolog a bal oldali ajtó beállítása lett volna, de azt elhalasztottuk szintén, mert már későn volt, és volt még egy nem Deloreanes dolog is, egy notebookot kellett letesztelnem, aztán arra is kellett az idő.
Természetesen az egész szerelés alatt ott volt a KisMcFly, aki apjához hasonlóan nem bölcsésznek készül, ezért simán meg tudja különböztetni a csavarhúzót a franciakulcstól két évesen. Rendes képzést kap a gyerek, az biztos.
Végül pedig volt még egy szülinapos a múlt hétvégén, és egy sütizés ezen a héten, de ezek már eléggé szabványos dolgok voltak. Bár a szülinapos esetén különlegesség volt, hogy beállt mellénk egy T1-es Transporter, akinek a tulajdonosa abszolút illett a járművéhez. Ránézésre kb. 1965-ben batikolta szivárványra a pólóját, és akkor tájban ült be az autóba, és azóta kb. ebben lakik. Igazi hippi volt.
Végül pedig még egy valami. A Delorean kuplungja kezd megdögleni ismét. Mivel pedig ez az első olyan alkatrész, amit a 17 év alatt másodszor kell cserélnem, (levéve talán a vízpumpákat, de az kicsit más helyzet) ezért kicsit visszanéztem, hogy mi is volt a helyzet 2008-ban. A kuplung az első szerelésekben már benne volt, mert a kinyomócsapágy rossz volt, és minden kinyomáskor köszörült. Visszanéztem a levelezést, akkor 240 euró volt a komplett kuplungszerkezet, ez most 310. Ez 30%-os növekedés, ami éves 1,8%-os inflációt jelent, ami nem vészes. Ellenben akkor 250 Ft-ért vettem az eurót, most meg 400 körül, ezért az akkori 60000 Ft most bizony 125000 Ft, pedig elméletileg csak 80000-nek kéne lennie. Hát ennyit a magyar gazdaságról.
