(A lenti szöveg a blog általános stílusától eltérően kicsit erősebb nyelvezetet használ, valamint Delorean sincsen benne. Akit ez zavar, az ne ezt olvassa, hanem nézzen Teletubbykat.)
"Az úgy kezdődött, hogy Hannibalt Brnoban elbaszta egy traktor..."
A fenti mondat konkrétan elhangzott, bár azért nem fedi teljesen a valóságot. Igazából arról van szó, hogy amióta nincsen NAAF, azóta nem nagyon találjuk a helyünket a fesztiválokon, mert úgy igazából nincsenek. A Brendon Beach jópofa, de az inkább Lakeside, mint NAAF. A Classic szintén jó, de az verseny, nem pedig ivós, bulizós hely. Szóval azóta is keressük az új helyeket, és idén a csehországi LCW-t néztük ki. Aztán McFlynak közbejött egy munka, és nekem sem volt túl szerencsés, ezért abban maradtunk, hogy Hannibal elmegy felderíteni a helyzetet. Szombat reggel el is ment, és egész nap tudósított róla, hogy miket talált, milyen a hely, és látszott, hogy tetszik neki, többször mondta is a videókban, hogy ide el kell jönni.
Aztán délután 5 óra körül szólt az ismerős, akinél a hántai családi napon voltunk, és aki szintén ott volt, hogy "Te, a Hannibal az ilyen Delós gyerek, nem? Az ismerősöd?" Mondom persze. Hát azért kérdezi, mert nem rég elbaszta egy traktor. Mondom miafasz? Hát most viszik a mentővel. Fel is hívtam gyorsan, és valóban hallottuk a szirénázást, és mondta, hogy őt bizony tényleg elütötték. Csodálatos, leszedték a felderítőnket. Beszéltünk egy kicsit a körülményekről, meg amikről ilyenkor szokás, aztán vártuk, mi lesz. És mondtuk, hogy ha menni kell, szóljon! A következő nap várakozással telt, valamint kiderült, hogy a bokája zúzódott, a válla kiugrott és valószínűleg arccsontrepedése is van, de a körülményekhez képest egész oké a helyzet. Nagyon lassan vizsgálták meg és mondtak róla verdiktet, igazából vasárnap este 6 óra lett, mire a doki megmondta neki, hogy további kórházi kezelést nem igényel, de reggelig még nem engedik el, mert akkor tudják lepapírozni. Ezért abban maradtunk, hogy aznap már nem megyünk érte, de másnap dél körül indulunk én és McFly. Azért ketten, mert ott volt az autója is, és azt is el kellett hozni.
Másnap 9-10 körülre ígérték neki a papírjait, de nem meglepő módon délben, amikor elindultam McFly irányába, még semmije sem volt. Bár megegyeztünk, hogy ha nem lesz papírja, akkor is hazahozzuk. Szóval elindultam McFly felé, és látszott, hogy az M1 Bicske és Tatabánya között teljesen pirosra volt dugulva, tehát a visszaút minimum nehézkes lesz. Ezt levéve odafelé nem volt gond, de aztán McFlyra kellett várni egy kicsit, mert ő meg az egyik autójának a műszakizásával küzdött a bürokráciával. Végül odaért, bedobáltunk pár cuccot, aztán indultunk. Hogy aztán egy faluval arrébb totál beálljon a forgalom. De úgy komplett nullára. Fordulás, megyünk a másik irányba. Ott meg persze minden tele volt a helyi sumaherekkel, akik 70 km/óránál már kétoldali infarktust hordanak ki, ezért nem gyorsítanak soha 65 fölé. Meg a különféle hasonló sebességű bontószökevényektől, és alapvetően találkoztunk az összes szüttyögő, semmirekellő autós sztereotípiával, ami megjelent az utakon hétfőn délután. Így aztán az ideális esetben 2,5 órás oda vissza út szépen 4 órára hízott, amitől meg én kaptam agyvérzést.
Végül nagy nehezen feljutottunk az M1-re Tatánál, és onnan már gond nélkül elzúgtunk Mosonmagyaróvárig, ahol azzal a felkiáltással, hogy ha a dicséretről lekéstünk, a lebaszásért minek sietni, beültünk a Mekibe enni egy hamburgert. Utána mentünk tovább, a szlovák oldalon vettünk matricát, majd egy kis pozsonyi dugózást követően nagyon hamar Brnoban találtuk magunkat. Igazából a McFlyt felvenni tovább tartott, mint aztán eljutni Csehországba. Ott a két GPS a koordináták alapján két teljesen különböző helyre akart vinni, de a logikusabb felé vettük az irányt, és oda is értünk a kórházhoz, ahol Hannibal már várt minket az elképesztően szuper szerelésében. Kék műtősruha, lila övre felkötött kéz, bekötött orr, fehér kórházi papucs, és nejlonszatyor. Annyira tökéletes volt az összkép, hogy percekig csak röhögtünk egymásra. Aztán úgy gondolta, hogy ez így annyira jó, hogy nem is veszi fel az általunk hozott rövidgatya / póló kombót, mert ez így egy ideális utazóruha.
Így aztán elindultunk az autója felé, ami 40 kilométerre volt, de amit gond nélkül meg is találtunk, majd abba átpakolva McFly átvette a vezetést, és elmentünk tankolni, mert Hannibal autója megszomjazott. Úgy, abban a cumóban, ami rajta volt. Hát a benzinkutas csajon látszott, hogy nagyon sok kérdése lenne, de csak diszkréten mosolygott, és nem hívta ránk a rendőröket, pedig ahogy ketten álltunk az eléggé megviselt Hannibal mögött, miközben ő fizetett a tankolásért, lehetett volna furcsákat gondolni a helyzetről. Szerencsére sem a McFly, sem én nem vagyunk túl zord alkatok, meg hát az idióta vigyor a fejünkön sem volt túl fenyegető.
Innen aztán már csak a hazaút volt, amin úgy foglaltuk el magunkat, ahogy tudtuk. Mivel McFly vett két CB rádiót, ezért azok hatótávját tesztelgettük. McFly elment messzebbre, mondott egy checkpointot, mint pl. most mentem el a következő benzinkút mellett, én kiszámoltam, hogy hány másodperc alatt értem oda, a sebességünkből kiszámoltuk, hogy akkor milyen messze voltam, majd konstatáltuk, hogy ilyen távolságon milyen volt a minőség. Aztán Pozsonynál McFlyék elrontottak egy lehajtót, és jó messzire kerültek, onnantól percenkénti bejelentkezéssel derítettük fel a közeledésük távolságát és a rádióminőséget. Na de a lényeg, hogy a CB tökéletes minőségben 1 kilométerről hatásos, 2 kilométernél még jól érthető, de kicsit recseg, 3-4 kilométernél egy-egy ritka esetet kivéve már nem túl jól használható. Azonban egy későbbi teszt szerint álló helyzetben és ideális körülmények között a 10 kilométer fölötti távolság esetén is tökéletesen használható.
Meg hát dumáltunk mindenféléről. Mint pl. hogy az autóm szólt, hogy felismerte a fáradtságomat, és hogy ideje lenne pihenőt tartanom, mire megkérdezték, hogy miből számolta ezt ki a Passat (, matematikus Ön)? Mire azt látszott logikusnak, hogy mivel kis szünetekkel, de már 10 órája nézi a fejemet, onnan következtet. Vagy amikor arról beszéltünk, hogy a két napos ellátásért egy kicsit azért karcos az a 3300 eurós végszámla, amit a magyar TB-nek most ki kell fizetni, arra jutottunk, hogy más helyeken ennyiért azért az ember már egyéb jellegű szolgáltatásokat is kap. És akkor most meglehetősen eufemisztikusan írtam le a konkrét mondatot.
Na de végül aztán elértünk a bábolnai Mekibe is, ahol meg azt számoltuk ki, hogy egy csehországi távon a fogyasztásunk két Big Mac / út. És ahol Hannibal pont ugyanakkora sikert aratott, mint korábban a benzinkúton. Csak most még este 11 is volt, ami külön jót tett szegény éjszakás dolgozó kedélyének. Itt aztán elköszöntünk, és én innen már mentem haza, McFly pedig hazavitte Hannibalt, majd kiccsaládja őt is hazaszállította.
Kemény nap volt, de igazából az első négy órányi szenvedést leszámítva egy nagyon jól sikerült kirándulás lett belőle. Nem szabad persze elfelejteni, hogy egy elég fájdalmas esemény ürügyén ökörködtünk megint, de úgy gondolom, hogy így Hannibalnak is könnyebb volt elviselni ezt a két-három napos szopáscunamit, amin keresztülment. És a bürokráciával való hadakozás még csak most kezdődik...
