Élet egy Deloreannel

A mai bejegyzés, ahogy a cím is írja, egy egykori Mercedes kereskedőről szól, aki feladva korábbi sikeres életét, inkább átnyergelt Deloreanre, majd tulajdonképpen a Delorean Canadává vált. Nagyjából ezt a cikket fordítom, a már ismert történelmi részeket kihagyva. Egyelőre az első rész, jövő héten pedig jön a második.

10 éve Justin Sookraj a Smart márka egyik vezető eladója volt Kanadában. Jó volt, sőt, túl jó. A kiállítóteremben elért sikerei egyre jobb és jobb pozícióba juttatták a Mercedesen belül, amíg végül a Toronto belvárosában levő Mercedes központ eladás utáni marketingcsoportjához került.

Viszont míg a nagy többség elégedett lenne azzal, hogy egy nagy autógyártónál dolgozik, Sookrajnak más álmai voltak. Olyan álmai, amik magukban foglalták egy sirályszárnyas autó szerelését, ráadásul olyanét, amin nincsen Mercedes jel. Ezért kilépett a biztonságos és jól fizető állásából, és nyitott egy felújítóműhelyt, ami csak Deloreanekkel foglalkozik.

Sookraj tudása azóta annyit fejlődött, hogy ő vált az egyetlen emberré Kanadában, aki ért az ikonikus autó rozsdamentes paneljainak a javításához és egyes speciális javításokhoz. Mostanra a DMC-12 közösség egy meghatározó és tisztelt emberévé vált, tulajdonképpen ő Delorean Canada.

Sookrajnak nem a Vissza a Jövőbe filmek keltették fel az érdeklődését, de nem is a márka bukása körüli politikai machinációk. Igazából ez egy tipikus első látásra szerelem dolog volt. Emlékszik az első alkalomra, amikor kilenc évesen az első Deloreant látta egy használt autó kereskedőnél, Torontoban, a Queen Streeten.

Könyörgött az apukájának, hogy megnézhesse közelről is az autót, majd amikor végre odajutott, az eladó megmondta, hogy sajnos nincs nála az autó kulcsa, ezért nem tudja belülről is megnézni. Mire Sookraj legközelebb arra járt, az autó eltűnt.

Pár évvel később Sookraj látott egy újabb darabot egy másik kereskedőnél a Dundas Streeten. Apukáját húzva már ment is megnézni az autót. Ez az autó nagyon elhanyagolt állapotban volt, nem is működött, ráadásul - mivel egész nap a napon állt - meg is égette Sookraj kezét, mikor hozzáért. Mindez semmit sem számított. Ismét egy DMC-12 közelében lehetett és ezúttal megkapta a kulcsokat és bele is ülhetett.

Sookraj apukája elég jó lehetőséget látott arra, hogy hogyan vegye rá a fiát egy kis testmozgásra, ezért biztatta, hogy néhány hetenként tegye meg az egy órás sétát a kereskedésig. Az eladók kedvesek voltak és megengedték neki, hogy az autók körül legyeskedjen, amikor pedig egy második is érkezett, Sookraj már két DMC-12-vel játszhatott.

Mire Sookraj 17 éves lett, már nagyon szenvedett, hogy lehessen egy Deloreanje. Részmunkaidős állást vállalt, plusz volt egy kis autós cége, ezért amikor rátalált egy újabb elhanyagolt Deloreanre, rávette az anyukáját, hogy segítsen neki felvenni egy hitelt, hogy valóra válthassa az álmát.

Megvette az elméletileg működő autót, de beindítás után kiderült, hogy elég komoly hibái vannak. Egy hét után még mindig nem tudta hazavezetni, ezért visszakövetelte a pénzét. A kereskedő visszaadta, de egyúttal meg is fenyegette, hogy még egyszer meg ne lássa.

Újabb 13 évnek kellett eltelnie, hogy megtalálja az ideális autót, de még éppen sikerült megvennie a 2009 áprilisi határidő, a 30. születésnapja előtt.

Idén már van OT vizsga Győrben is, de sajnos nem fértem be májusig, majd legközelebb gyorsabb leszek. Viszont az előző helyre volt, szóval május 10-én megyek Veszprémbe, megújítani az OT-t. Addig még van időm szépen rendberakni az autót. Izgi lesz.

Ezt kár lett volna kihagyni. Írtam, hogy megyek Győrbe, ha jó idő lesz, de igazából annyira bennem volt a mehetnék, hogy ezt a meghatározást inkább módosítottam magamban "Megyek, ha nincsen Armageddon"-ra. Veszettül jó idő nem volt, de az Armageddontól is messze voltunk, egyértelmű volt, hogy szombat reggel menni kell. 

Miután Dudu megérkezett, megreggeliztünk, aztán kiálltam a Deloreannel. A szokásos állapotban volt, nem romlott és sajnos nem is javult meg rajta semmi, A klímakompresszor még mindig zörög hidegen, mint állat, egy kis vizet megint kellett bele rakni és a bal első helyzetjelző is ki van égve. Egyiket sem éreztem annyira rettenetes hibának, hogy lefújjam miatta az utat.

Maga az út nem volt egy nagy szám. Kicsit vizes volt az út, de mivel nem voltak vízátfolyások, ezért teljesen stabil volt az autó. Azért örülni fogok tavasszal a gumicsere után. Direkt hamarabb értünk oda, mert a két óra helyett már fél egykor Győrben voltunk, de ez nem volt gond. Beültünk addig az egyetem egyik kávézójába egy teára. Aztán rájöttem, hogy ez egy nagyon hálás hely a Delorean számára, mert átlag 5 percenként jött valaki, aki megnézte, lefotózta, aztán örült. Mi meg bentről néztük a lelkesedést.

Amikor pedig jött az idő, átmentünk a megbeszélt találkozási helyre. Ami ezúttal nem Tesco volt, hanem előbb egy Jysk, aztán egy szemétkupac melletti parkoló. Ideje az is leírnom, hogy azért jöttünk, mert van egy nagyon kedves ismerősöm, akinek a lánya most kilencedikes, és farsangra valami videót kell összerakniuk, aminek a Vissza a Jövőbe lett a témája. Ki is találtak egy történetet, írtak forgatókönyvet, szereztek rendes felszerelést, már csak én kellettem.

A találkozás nagyjából a szokásos volt, levéve, hogy jól látszott, hogy néhányan nem látták a filmet, ezért nem tudják hova rakni az autót. A többség viszont elvigyorgott, bár kicsit azért félősek voltak. Elkezdtük a forgatást, ahol a Doki az osztályfőnök férje volt, Marty pedig az egyik osztálytárs. Felvették párszor a saját jeleneteiket, aztán néhány vezetősben én is benne voltam, utána jöhetett a következő helyszín. Ott is nagyjából ugyanez. 

A sofőrködés miatt aránylag sok dolgom volt, de azért bőven volt időm nézni is a munkát. Azt kell, hogy mondjam, hogy korukhoz képest nagyon profin csinálták meg ezt az egészet, kíváncsi leszek a végeredményre.

Elég későn végeztünk, már bőven sötét volt, mire hazaértünk és ismét rá kellett jönnöm, hogy esőben ezek a lámpák szart sem érnek. Újak vagy sem, akkor is rettenetesen kevés fényt adnak. A reflektor az rendben van, de azt meg nem lehet folyamatosan használni. Maradok inkább a korai hazaérésnél.

Szép idő volt a hétvégén, mármint úgy a körülményekhez képest, ezért lehetett menni. Nagyon jó nap lett a múlt szombat, szerdára megírom mik voltak. Ezen a héten szerintem nem megyek sehova, bár az év eleji szerviz már erősen érik.

Rossz volt az idő, ezért nem mentem a Deloreannel már egy hónapja. És mivel annyira rossz volt, ezért be sem indítottam. Egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy -20-ban szadizzam szegényt, plusz a garázsajtó is befagyott. Így szegény csak állt a hidegben, mert hát ez a garázs bizony még nem fűtött és várta a jobb sorsát. Múlt hét pénteken aztán már 0 fok körül volt a hőmérséklet, itt volt az ideje, hogy beindítsam.

Az első meglepetés az ajtó kifeszegetése után ért, ugyanis az autó bal elejét belepte egy kis hó, ami bejött a nyitott garázsablakon. Erre azért van szükség, mert egy közeli pince miatt nagyon párás tud lenni a garázs olvadáskor és ha be van csukva az ablak és le van takarva az autó, az néha azt eredményezi, hogy a takaró alatt vizes az egész karosszéria. Emiatt nem takarom le télen. És emiatt lett most egy kicsit havas. Nagy gondot nem jelent, de legalább csinálhattam egy jó képet.

Az elvárásoknak megfelelően nagyon nehezen indult. Nem annyira, mint a Passatom a -25-ben, miután az összes izzítógyertyája bedöglött, de egy benzines autóhoz képest tényleg nehezen. Viszont mikor beindult, onnantól már szépen járt, nem ingadozott az alapjárat. Eleinte csak járattam egy kicsit magában, de aztán úgy gondoltam, hogy egy kicsit meg kéne mozgatni. Nem annyira, hogy az utcára is kimenjek, elvégre tele volt sóval minden. de legalább a garázs elé kimentem, hogy a gumik is mozogjanak, nehogy eldeformálódjanak. Nem mintha olyan sokat számítana, mert már meg vannak rendelve a következők, de a megszokás az megszokás.

Kiálltam, kipróbáltam mindent és meg is lett a tél első áldozata. Az egyik motortér feletti műanyag rész teleszkópja úgy tűnik szétfagyott. Semmit sem tart, lehet újat rendelni. Szerencsére minden más működik, ez meg belefér az éveleji első javításba. Aztán úgyis jön egy kisebb felújítás az OT-ra.

Körülbelül negyed órát járattam, ezalatt felmelegedett üzemi hőmérsékletre, párszor még ki-be álltam, aztán visszatolattam a helyére. Szerencsére most már nem kell ilyen sokat várnia, hétvégén - ha javul az idő - akkor megyek egy nagyobbat.

A mai blogot elfelejtettem megírni. Néztem is tegnap, hogy milyen sok időm van délután, de nem kattant be, hogy miért. Pedig anyag van, pénteken érkezik.

Elég rossz idő volt mostanában, nem lehetett semmit csinálni, ezért most hétvégén lesz itt az ideje egy kis autózásnak. Terv szerint, ha nincs armageddon, akkor Győr felé veszem az irányt. Jó lesz.

Tavaly év végén volt még egy kis előrelépés az új Deloreanekkel kapcsolatban. Előző rész itt.

Először is a legfontosabb. Mármint számomra. A VIN. Szerintem mindenki észrevette, hogy imádom a Deloreanek alvázszámait és az indokoltnál többet foglalkozok vele. A régi Deloreaneknek az alvázszáma SCE-vel kezdődött, ami az Egyesült Királyságon belüli észak írországi gyártási helyet jelölte. Ez hivatalosan a WMI jel, ami a "World Manufacturers Identifier" rövidítése. Ezt a WMI jelet az új Deloreanek nem használhatják, mert nem ott gyártják őket, ahol az eredeti autókat, valamint a jelenlegi DMC nem az eredeti DMC jogutódja, ezért új azonosítót kellett kapniuk. Ezért aztán a DMCH új WMI azonosítóért folyamodott és meg is kapták a tavalyi év közepén. Az új azonosító pedig: 1D9. Ezen felül pedig a 12. 13. és 14. helyre fixen a 779 számsort kell írniuk, mert ez mutatja, hogy kis sorozatos gyártók, tehát az új törvény értelmében gyártanak csak autókat. Már alig várom, hogy ilyen VIN-es autót láthassak!

Aztán kiderült az éves tervezett darabszám. Eleinte egy db autó / hónapos sebességgel fognak gyártani, de ezt a számot a második év végére szeretnék egy autó / hétre növelni. Természetesen a gyártás miatt egy kicsit át kell majd építeni a jelenlegi főhadiszállást, a tervek már megszülettek ezzel kapcsolatban is.

Jelenleg két prototípus készül, a két próbamotorral és váltóval. Ezeknek a pontos típusát továbbra is titokban tartják. Ezeken az autókon kívül viszont van még három további nem teljes prototípus is. Az első a jelenlegi két rendes prototípus segítségére van, főleg abban, hogy hogyan tudják a jelenlegi motortér méretét minél optimálisabban kihasználni. A második egy lecsupaszított műanyagrész, amin a beltér fejlesztéseit végzik, a harmadik pedig az új elektromos rendszer tesztalanya.

Ezen kívül pedig több bekezdést olvastam arról, hogy hogyan haladnak a különféle engedélyekkel, vagy hogy éppen milyen bürokratikus akadályokat küzdöttek le a DMCH-nál. Ezeket nem fordítom le, mert felesleges, maradjunk annyiban, hogy a 5-6 különféle hivatal között pattogva azért szépen lassan haladnak az engedélyeztetéssel is.

Szombaton volt 36 éve, hogy elkészült az első sorozatban gyártott Delorean. Jó régen volt.

A mai bejegyzés megint nem egy Háború és Béke hosszúságú eposz, de ilyen is van. Meg hát úgysincsen semmi, csak szar idő. Ilyenkor a Delorean a garázsban pihen, jöhetnek a kevésbé naprakész témák.

Több film is készült már a Delorean Motor Companyről, de John Delorean életéről még egy sem. Igaz, hírek gyakran vannak, hogy készül valami, olykor több is egyszerre, de aztán valahogy soha nem jut el egy sem odáig, hogy beüljünk rá a moziba vagy akár a tv elé. Szóval volt már sok pletyka meg hír, én még 2010-ben írtam róla a fenti linkeken, de azóta csönd van. Most viszont megint találtam valamit.

Úgy tűnik, hogy az egykori három készülő filmből egy maradt csak állva, az amit Tamir Ardon készít (2005 óta), de szerintem ő is megcsüngött valahol, ezért eladta az eddigi elkészült anyagot a Sundance Selectsnek. Don Argott és Sheena M. Joyce rendezi, ami nekem nem sokat mond, még úgy sem, hogy rájuk kerestem, de lehet, hogy én vagyok alulművelt. Ez lehet azért is, mert ahogy nézem, főleg dokumentumfilmeket rendeznek, azoknak meg az ember ritkán tudja a készítőit. Valamilyen szinten benne van a gyártásban a 9.14 Pictures és támogatói szinten az Ingenious is, de őszintén szólva ettől sem lettem okosabb. Az XYZ Films felelős a terjesztésért és jelenleg is folynak a tárgyalások egy nagyobb filmforgalmazóval a világforgalmazással kapcsolatban.

A filmet Olaszországban és az Egyesült Királyságban forgatták eddig, ez azért biztató. Talán nem lesz túl low budget a vége. Hivatalos cím még nincs.

A készítők a család és kollégák szemszögéből szeretné bemutatni John Deloreant és a személyével kapcsolatos félreértéseket és hamis információkat szeretné eloszlatni, amiben nagy segítségükre lesz, hogy hozzájutottak néhány dokumentumhoz, aminek a titkosítását mostanában oldották fel az amerikai és brit kormányzatok. A család részéről Kathrin és Zachary Delorean is szerepel a filmben, valamint John Delorean egyik testvére és unokaöccse.