Élet egy Deloreannel

Most hétvégén lesz az idei utolsó megjelenésem, a HungaroConon. Ez az ország egyik legrégebbi Sci-Fi találkozója, elég jó lesz, már ha valaki bírja az ilyen durva kockaságokat. Ha pedig már úgyis ott leszek, akkor tartani fogok egy előadást is a Delorean Motor Company történetéről. Aki ezt a blogot végigolvasta, az sok újdonságot nem fog hallani, de aki lusta volt rá, annak megéri meghallgatni.

Azt hiszem el lehet felejteni azokat a részeket, amiket Giugiaroról, meg úgy általában az 1976-os évig terjedő történésekről írtam. Malcolm Bricklin, a Bricklin atyja (plusz a Subaru és a Yugo importőre) fellebbentette a fátylat a múltról és megmondta, hogy John Delorean igazából a DMC ötletét egy az egyben az ő egyik korábban már kidobott tervéről nyúlta, Bricklin engedélyével.

0:57-től jön a Deloreanes rész és kb. 2:25-ig tart. Megtudhatjuk még azt, hogy Bricklin Deloreant akarta a saját cége főnökének, majd amikor Bricklin becsődölt, akkor Delorean a komplett cégvezetését szerette volna a saját cégéhez toborozni. Angolul tudók egyértelműen előnyben, de másoknak is megéri megnézni a videót, mert egy igazán szakszerű Bricklin szétszerelést mutatnak be a fiatalok.

Szerintetek?

Ha jól emlékszem, akkor ez volt az a fotózás, ami megnyitotta az októberi rohanást. Volt persze előtte a Twister és az MTV2, de azok szépen eloszlottak időben, innentől gyorsultak fel az események. A két újság nem nagy eltéréssel keresett meg, ezért is alakult úgy, hogy egy napra szerveztem be őket, egymásnak nem is titkolva, hogy nem lesznek egyedül aznap.

Először a Bors érkezett a szokásos Tesco parkolóba, aztán egy kis bevezető bámészkodás és gondolkodás után elmentünk egy kihaltabb útszakaszra és ott megcsináltuk a fotózást és interjút. Őszintén szólva nagyon pozitívan csalódtam, mert egy bulvárlaptól nem vártam ilyen érdeklődést, sem pedig azt, hogy jegyzetelni fog a riporter. Nagyon jót beszéltünk, készült egy rakat kép, mentem pár kört, amiről szintén csináltak pár fotót, majd vége is volt az egésznek. Így leírva nem volt egy nagy szám, de azért ez is bő másfél óráig tartott.

Végül persze a kiadott újságba nem került bele az elmondott dolgok fele, sőt tizede sem, de a körülményekhez képest egy egész tisztességes cikket sikerült kihozni az egészből. Aki még nem látta volna, az itt elolvashatja, a nyomtatott verzióban ugyanez van az Észbontók reklámja és egy levágott fejű nő között.

Elbúcsúztunk, visszaértem a Tesco parkolóba, elmentem egy kis technikai szünetre és mire visszaértem, már ott volt az Autó-Motor két embere is. Nagyjából ugyanaz játszódott le, mint kicsivel korábban, de volt néhány különbség. Először is az Autó-Motor emberei tudták az autó történetét, meg úgy általában látszott rajtuk, hogy nem annyira ritka számukra egy autóról beszélgetni. Ők nem jegyzeteltek, volt mihez kötni az információt. 

Szintén jött egy fotózás, vezettem egy kicsit, közben szintén fotóztak, majd hagytam, hogy az egyikük vezesse a Deloreant. Elvégre mégiscsak autós újság, biztosan erre is kíváncsiak. Közben elkezdett esni az eső, így a búcsút már félig elázva tudtuk csak megtenni.

Pár nap múlva elküldték a kész anyagot, pár kisebb javítás után visszaküldtem, majd mehetett is a nyomdába. Október 21-én jelent meg, így néz ki.

Hazafelé menet pedig egy nagyon kellemetlen élményben volt részem. Ezen az elhagyatott úton, ahol próbálgattuk az autót, az eső nagyon csúnya munkát csinált. Annyi esett, hogy a jól tapadó aszfaltból egy nyálkás rettenet lett, olyannyira, hogy egyszer meg is csúsztam. Végül a szembejövő sávban kötöttem ki. Még szerencse, hogy nem jött senki, mert csúnya vége lehetett volna a dolognak. Az autó orra egyszerűen egy idő után úgy gondolta hogy ő nem arra akar menni, mint én. Nagyobb gond nem lett és utána már nem volt gond, de jobban oda kellett figyelni a tapadásra, míg ki nem értem erről a típusú aszfaltról. Ez után már nem volt probléma, simán hazaértem. Jó nap volt és tanulságos vezetés.

Múlt szombaton éjjel háromkor véget ért a múlt heti rohanás, onnantól kezdve tulajdonképpen csak alszok. Ez a hét már sokkal nyugisabb lesz, a bejegyzések szerintem terv szerint érkeznek. A szerdai biztosan, a pénteki pedig ha találok megfelelő anyagot. A hétvégén még lesz egy szülinapos, jövő hét végén pedig a HungaroCon, de aztán vége az évnek. Elég jól kihúztam a szezont.

Korábban már megírtam, hogy a DMCH ellen Sally Delorean, John Delorean negyedik és egyben utolsó felesége keresetet nyújtott be, különféle szabadalmak és licencek vélt megsértése miatt. Aki lemaradt, az kattintson ide és már tájékozódhat is.

Szóval az a helyzet, hogy egy tegnap előtti hír szerint a per véget ért, a hivatalos indoklás szerint így:

A settlement was reached with the Estate formally acknowledging that DeLorean Motor Company has the rights to the trademarks and names associated with "DeLorean", The "DeLorean Motor Company", "DMC" and all related rights to use the DeLorean automobile brand, and associated products and services.

As part and parcel to the settlement, the insurance company for the DeLorean Motor Company made a confidential de minimus payment to the Estate.

Eszerint tehát egyezség született Sally Deloreannel, amiben a felperes elismeri, hogy a Delorean Motor Company rendelkezik a jogokkal, védjegyekkel, ami a "Delorean", a "Delorean Motor Company" és a "DMC" nevekkel kapcsolatos és jogszerűen használja ezeket az autóin és minden ezzel kapcsolatos terméken és szolgáltatáson.

A megegyezés része volt, hogy a Delorean Motor Company biztosítója, peren kívül, egy nem nyilvános összeget fizetett a felperes részére.

Tehát nagyjából a terv szerint alakultak a dolgok. Sally Delorean jó nagy összegre perelt, mert pénzt akart, aztán peren kívüli megegyezésként elfogadott egy annál valószínűleg jóval alacsonyabb összeget. Nem mondom, hogy mindenki boldog, de az biztos, hogy mindenki megkönnyebbült.

Fotózás, javítás, forgatás, sok-sok beszélgetés, és ez csak az elmúlt két napom, ráadásul a munkáról még nem is beszéltem. Mindenki Deloreant akar és igyekszem, hogy legalább a többségük meg is kapja. Emiatt tulajdonképpen csak aludni járok haza, a blog ezért ismét kimarad. Hihetetlen mennyiségű élményt szereztem mostanában, ebből a blog a télen el fog menni. Viszont addig még egy kis türelem. Ha elmúlik ez az október 21, akkor mindenki újra elfelejt minket, megint lesz időm a blogra, meg csak úgy általában élni is. Pénteken jó eséllyel már lesz valami, meg tegnap Szabi is írt egy jót. Szóval nem maradt(at)ok olvasnivaló nélkül. :)

Ugyan a vasárnapi Corvinos rendezvény előtt volt egy ComicCon-os napom is a Deloreannel, de a mangák és szuperhősök okozta sokkot még fel kell dolgoznom, ezért arról majd valamikor később írok.

Szóval a Corvin: meglepő módon a Deló teljesen kulturáltan dorombolta végig az utat Pesten át, és egyszerre érkeztünk meg a "líbiai" kisbusszal a mozihoz. Elég különleges érzés volt, hogy a tiltó táblák ellenére behajthattunk a sétálóutcába, és a mozi épületét megkerülve, a gyalogosok között araszolhattunk be és parkolhattunk le a főbejáratnál.

Közben az jutott eszembe, hogy - ha már a Corvin-közről és időgépről van szó - mekkora megdöbbenést keltett volna itt a kocsi az `56-os forradalom idején. Talán szovjet minitanknak nézték volna, vagy az ezüstös színe miatt valamilyen lezuhant vadászrepülőnek? Egyébként két éve pontosan október 23-án érkeztünk meg a Delóval Magyarországra, ami egy újabb érdekes adat, ha már a Corvin-köz emléktáblái alatt parkol az emberfia.

Még meg sem álltunk, már lerohanták a kocsikat a nézelődők, a filmforgalmazó oldaláról kölcsönvett alábbi kép mutatja, hogy miért volt kapásból reménytelen, hogy a tömeget odaengedjük hozzájuk. Igen, ezen a képen valahol elrejtettünk egy Deloreant :)

Lehetett választani, hogy egyszerre 100 ember nyüzsög a Deló 3 centiméteres környezetében, és az mindenkinek rossz, vagy jöhet a kordon, és megpróbáljuk megszervezni, hogy minél többen fotózkodhassanak - kettesével-hármasával - az autó mellé állva. Persze az utóbbit választottam, ami miatt nem mindenki jutott hozzá a hőn áhított fényképhez, de még mindig ez volt a kisebbik rossz. Legközelebb mindenesetre sorszámot kell majd osztani, akármilyen dedós módszer is. Az is igaz, hogy a Facebook-on az eseményre bejelentkező 2800 fős tömeg intő jel lehetett volna. Ami viszont jó volt, hogy sokan jöttek beöltözve (motivációként előre meghirdettem, hogy a jelmezesek be is ülhetnek az autóba), egy idő után már kicsit nagy is volt az egy négyzetméterre jutó Marty McFly-ok száma :) 

A Volkswagenes csapat beöltözött terroristának (az AK-47-es replikákkal azért csak suba alatt mertek hadonászni, miután előzetesen kértek rendőrségi állásfoglalást, ahonnan azt a baráti biztatást kapták, hogy "nem ajánljuk, hogy elővegyék a nyílt utcán"). De volt több Doki és Jennifer is, meg egy öltönyös fickó, aki azt állította, ő Marvin Berry és a Starlighters, ezen már annyira kellett röhögnöm, hogy nem volt érvem, miért ne ülhetne be a kocsiba :) További fotók a mozi előtti térről:

A fenti fotókon láthatóak az utolsó pillanatban elkészült hátsó "füstölők" is, ami Zsolt Mr. Fusion "készülékével" együtt már egészen időgépes külsőt kölcsönzött az autónak. Bent az épületben pedig a klubtagok dobtak össze egy elképesztő kiállítást, ami után szerintem már bármelyik filmes múzeum megnyalná a 10 ujját:

6 óra után pedig mentünk mozizni, érdekes volt a régi szinkron, kár, hogy csak elölről jött a hang. Szerintem gagyi sztereo ide vagy oda, hátulról is lehetett volna sugározni ugyanazt, és teljes lett volna a filmélmény. Igazából aktívabb közönségre is számítottam, bár engem elkényeztetett a tavalyi Vissza a jövőbe-előadás Londonban, ahol a nézők hangosan szurkoltak a szereplőknek. Azért a vége főcím megjelenésekor a Corvinban is spontán tapsban tört ki a közönség.

Ja, a film előtt volt egy beszélgetés a szinkronrendezővel, itt lehet megnézni a felvételt (mely első operatőri munkám, és egy krumplival készítettem, azért ilyen a minősége (HD kapcsolható)):

A film után elkészültek a szokás Delorean-klubos fotók, aztán még az éjszakai felhőszakadás előtt rendben hazaértem a Delóval. A Váci úton csapatva bekapcsoltam a rádiót, amiből épp Van Halen szólt, azért ennek is mennyi volt az esélye...

Húzós egy hétvége volt, nekünk ennyi elég is volt erre a szezonra a kocsival, tavaszig szerintem már csak a tervezett szervizek és a szokásos heti motormelegítés miatt dugjuk majd ki az orrunkat a garázsból. Úgyhogy egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja ki.

Ilyen utoljára talán csak 1989-90-ben volt, amikor kijött a Vissza a Jövőbe 2 és 3. 1985 után ekkor megint nagyon menő lett Deloreantulajdonosnak lenni, ez az év pedig most ismétli ezt a helyzetet. Az elmúlt hetekben nagyon sokfelé voltam / voltunk, és az egész év Deloreanes csúcspontja ezen a héten lesz, október 21-én, amikorra előreugrottak a második filmben. Ennek örömére lesz egy jó kis klubos rendezvényünk, ahova mindenkit szeretettel várunk a Sunny Dinerbe, aki befér. :)

Az esemény linkje itt.

Kikerülve a szokásos szabadkozásokat, hogy miért is nincsen rendes bejegyzés, inkább csak iderakok egy videót. Tudjátok, hogy elég ortodox vagyok a Deloreant illetően, de ez a gép azért kéne. Főleg, mert a gyári PRV-6-os motor van benne egy kicsit megbütykölve. Viszont azt azért meg kell hogy mondjam, hogy dupla záróvonalon jobbról előzni nagyon csúnya dolog és a blog teljes szerkesztősége elhatárolódik az ilyen deviáns viselkedéstől.