Élet egy Deloreannel

Ahogy írtam már régebben, 1982-ben a gyár csődvédelme alatt több Delorean került Szaúd Arábiába, Dubaiba és a környező országokba. Nem ismétlem magam, a fenti linken minden történelmi információ megvan. Ezeknek az autóknak a sorsa jobbára ismeretlen, bár több is előkerült. A sokfelé látható Desert Delorean pl. biztosan Európába került és restaurálták. 

Voltak azonban kevésbé szerencsés autók is. Kuwaitban biztosan volt kettő egy márkakereskedésben, de ezeket az első Öbölháború idején az irakiak ellopták. Azonban ezek az autók úgy tűnik, hogy most előkerültek. Igaz, eléggé romos állapotban.

A fotók Bagdadban készültek, esetleg Mosulban. A bagdadi verzió valószínűbb.

Aztán van egy másik Delorean, amit azóta már bezúztak. Valahol elhagyták ezt az autót és mivel senki nem jelentkezett érte, ezért bezúzták, hogy ki lehessen vonni a forgalomból. Igazából nem nagyon értem ezt a gondolatmenetet, de úgy tűnik hogy itt a rendszámok örökös dolgok.

Ezeken kívül van még egy roncs Szaúd-Arábiában, Jeddahban is.

Szerencsére nem mindegyikük ért ilyen gyalázatos véget, mert egy autó biztosan megvan még Dubaiban, ami 2013-ban még egy kiállításon is részt vett, mint fő attrakció.

A napi bejegyzés nem vész el, csak átalakul. A klub átlagos reakcióidejének a figyelembevételével megírtam az idei NAAF beszámolóját. A delorean.hu-n olvasható ma estétől majd ezen a linken. A linkre kattintva már most is.

Első lépés:

Válassz egy S betűvel kezdődő nicknevet. Ugye Skynet (scuynat)? Ugye Szabi? :D

Megvolt a napi idiótaság. Elnézést kérek.

Azt mondtam már, hogy a Deloreanek ára nagyon megy felfelé, de idén nyáron mindez nagyon jól megmutatkozott egy árverésen. Mindez Londonban történt, a Coys Spring Classic nevű árverésen, ahol valaki 46600 (76000$, 18,5M Ft) fontot adott egy szinte átlagos Deloreanért. Pár dolog volt csak az autón, ami némi felárat jelenthetett, de azok szerintem nem értek ennyit.

A 2498-as, tehát aránylag korai VINnel rendelkező autót szinte egész életében garázsban tárolták, mindössze 2500 mérföldet tettek meg vele. Alabamában adták el először, innen 1986-ban került Angliába, ahol elvégeztek rajta egy jobbkormányosítási konverziót, majd 1988-ban forgalomba helyezték. 2013-ban előszedték a raktárból, elvitték PjGradyhez és ott Chris Nicholson elvégzett rajta minden szükséges felújítást, hogy ismét újszerű legyen.

Persze voltak ennél drágább Deloreanek is, de azok minden esetben bírtak valami igazi egyedi tulajdonsággal. A Vissza a Jövőbe 3 Deloreanjét 541 200 $-ért adták el, a prototípus 110 000 $-t ért kelt el, az elektromos Deloreant pedig szintén 110 000 $-ért lehet beszerezni. Az átlagos tökéletes állapotú Deloreanek viszont maximum 50 000 $-t érnek, de inkább 30 000 körül. Csak én gondolom úgy, hogy ez nem volt olyan nagyon jó üzlet? (Főleg ilyen kesztyűtartóval?)

... valaki azt mondja neked hogy gyorsabb autója, akkor azzal válaszolsz, hogy: "És? Nekem meg az autóm bal eleje többet ér mint a te teljes roncsod."

... jobban ismered az Owner's Manualt mint bármilyen másik könyvet.

... elindulás UTÁN csukod be az ajtót.

... tudod hogy hogyan tud valaminek szemek nélkül is szemöldöke lenni.

... verted már be a fejed az autód ajtajába.

A napokban szólt Bopat, hogy elugrik Vácra egy kis szerelésre. Ez nekem közelebb van, mint ha városon belül elmennék Skynethez, úgyhogy gyorsan le is csaptam a lehetőségre: pár dolgot meg akarok majd csinálni a saját kocsimon, ezeket terveztem lefényképezni Bopatén.

Vácon elég szűknek bizonyult a Delónak a "terem".

A szétolvadt biztosítéktáblát cserélte a szaki.

A műszerfalat nézegetve felállítottam egy elméletet, hogy miért melegszik túl Bopat kocsija. Nézzük csak meg a hőmérséklet-skálát (bal alsó):

Az eredeti narancs színről teljesen fehérre fakult a skála túlmelegedést jelző felső tartománya; hát persze, hogy így nem tudja a mutató, hol kell visszafordulnia :).  Az enyémen egyébként így néz ki:

Eldiskuráltunk vagy egy órát, lefényképeztem, amit akartam, aztán még egy fotó a 701-es pofijáról, és ezzel véget is ért a Bopat-Szabi szűkkörű klubtalálkozó.

Hát lassan most már vége a szezonnak, most már kevesebbet fogok mászkálni az autóval. Egy kis szerencsével a héten elviszem az autót a kárpitoshoz - mert múlt héten sajnos ismét nem sikerült - úgyhogy a jármű egy időre elköltözik. Remélem jól fog sikerülni a munka, elvégre szegény Delorean 6 éve vár erre.

Hát ilyen még nem volt, hát most lesz. Deloreanbor. Ami igazából nem Deloreanbor, hanem csak egy olyan bor, ami akár Delorean is lehetne. A Stainless Kiepersol Cabernet Sauvignon.

Ennek a bornak az a fő különlegessége, hogy nem tölgyfahordókban, hanem rozsdamentes acélhordókban érlelték. A szőlő nem a legnépszerűbb szőlővidékekről való (Tyler környékén termesztették) és egy tradicionális, nem pedig a mostani trendibb fajták egyike.

Mivel a bor nagyon gyümölcsös ízvilágú, ezért grillezett és vadhúsokhoz, valamint gombához ajánlják, de a fenti linken további olyan információk is vannak, amit én a borismeretem hiánya miatt nem tudok lefordítani.

A gyártó Kiepersol pincészetet 2000-ben nyitották és egy Marnelle de Wet Durrett nevű hölgy birtokában van. Tanulmányai elvégzése után mindenképpen saját gazdaságot szeretett volna és habár baracktermesztéssel kezdte, apja javaslatára inkább a borászatba fogott és azóta eszében sincs visszatérni a barack felé. Jelenleg 25 hektáron 16 féle szőlővel gazdálkodik.

185 láda bor készült, de mire a fenti linken levő cikk megjelent, már csak 40 volt belőle. 33$-os áron adták, valószínűleg már nem beszerezhető. Beszerezhető viszont az újabb, 2012-es évjáratú, ami csak 25$ és innen rendelhető, bár nehéz lesz, mert elméletileg csak Texasba szállítanak.

Hát a kirándulás szó itt eléggé fellengzős, mert a külföldi utakat is ezzel szoktam jelezni, pedig ez itt most csak egy alig 30 kilométeres kirándulásocska volt. Mondjuk nem ez a lényeg. Szóval az történt hogy múlt szerdán a tesóm autója szervizes volt és a Passatommal járta a megyét, én meg autó nélkül maradtam a munkahelyemen egy pár órára. Ez alapból nem lett volna gond, mert csak irodai munkám volt, semmi utazgatós dolgot nem terveztem. Természetesen ilyenkor mindig beesik valami fontos.

Ezúttal is így történt. Nem nagy dolog, csak egy papírt kellett elvinni és intézni pár dolgot a szomszéd városban, de azt nagyon sürgősen. A Passat még két órányira volt, a többi autó szintén használatban, csak egy megoldás maradt: A Delorean.

(Na jó, igazából tudtam volna szerezni másik autót, de úgyis meg kellett járatni a gépet, hát akkor meg már adjuk meg a módját, nem? :) )

Hazamentem hát - mert van egy ilyen nagy előny a mostani munkahelyemben hogy 10 percnyi sétára van a Deloreantől - beültem, indítottam és kiálltam. Nagyon könnyen indult, szépen járt, minden rendben levő volt, ezért két percre rá már nyomtam a bő gázt kettesben. Az iszonyatos hosszúságú 15 perces utazás gond nélkül letelt, beálltam a cég parkolójába, a biztonsági őr kijött és nagy vigyorgással nekiállt az autóról kérdezgetni. El kellett telnie egy kis időnek mire a papírommal is foglalkozni kezdett, ami annyiból állt hogy odaadta a másik őrnek hogy intézze el, ő meg addig nézegette az autót és kérdezett tovább. Így aztán - mivel más dolgom úgysem volt, amíg vártam a papírra - kellemesen elbeszélgettük az időt. Megtudtam hogy neki is volt pár régi autója és szereti is őket, de hogy azért a Delorean az húdedurva.

Aztán kb. 15 perc múlva visszajött a papír, elköszöntünk, indítottam és az autó megint bevágta a hisztit. Mondtam is neki, hogy "Jól van már! Tudom hogy éppen félig hűltél le, de ne szopassál már itt szégyenszemre!" Szerencsére meghallgatta a kérésemet, beindult, majd el is mentünk haza. Innentől már soha sincsen baj vele, de ez a bemelegedésszabályzós rinya már kezd az idegeimre menni. 

Azt nem tudom írtam-e, de sikerült egy elfekvőben levő bemelegedésszabályzót szereznem az autószerelőmtől és azt hamarosan el is viszem az injektor.hu-s srácoknak. Itt az ideje.

Az Ebay-en nézelődve megakadt a szemem egy 30 ezer dolláros Delorean időgép replikán. Persze nem olvastam el rendesen a címet, ezért csak az tűnt fel, hogy ezeket a kocsikat sokkal drágábban szokták hirdetni, ráadásul nem is az Ebay használtautós szekciójában találkoztam vele. Ez már felkeltette a kiváncsiságomat annyira, hogy rákattintsak. Azt már korábban megírtam a blogon, hogy itthon miért nem furikázhatunk ilyen átalakított autóval, de azért érdekelt, hogy – a kinti árakhoz képest - miért ilyen olcsó ez a Delorean. Na itt jött a döbbenet: a több mint 7 millió forintos árban nincs benne magának a Deloreannek az ára :) A hirdetés (rövidített) fordítása mindent megmagyaráz:

 „DELOREANT IDŐGÉPPÉ ÁTALAKíTÓ SZOLGÁLTATÁS

Én és a csapatom Delorean kocsikból készítjük el a Vissza a jövőbe film időgépének másolatát. Eddig 16 ilyen átalaktást végeztünk el. Együttműködünk az Universal stúdió műszaki csapatával, és ajánl minket Kevin Pike, a filmbeli időgép építője és Bob Gale, a film írója és társproducere. 

ÍGY MŰKÖDIK:

A texasi műhelyünkbe szállíttatod a SAJÁT Deloreanedet. Ha nincs Deloreaned, mi segítünk a megvásárlásában. Ha a kocsid megérkezett hozzánk, a választott opciótól függően 3-6 hét alatt végezzük el a munkát. Amikor kész vagyunk vele, visszaszállítjuk vagy eljöhetsz érte, és hazavezetheted illetve az általad kiválasztott idősíkba indulhatsz vele.

EZT KAPOD:

Minden ráépítés VÉGLEGES, a kocsidba lyukakat fogunk fúrni! A hátsó ablakot eltávolítjuk és egy szigetelt alumínium válaszfallal helyettesítjük. A motor fölé a híres Mr. Fusion reaktort építjük (a plutónium kamra extra díj fejében rendelhető). A kocsi belsejébe beépítjük az összes műszert, ideértve a fluxuskondenzátort, a plutónium szintjelzőket, az időáramköröket, a digitális sebességmérőt és rengeteg mást. 

Íme néhány videó az eddigi mukáinkról: 

(A többi videó ezen a Youtube-oldalon nézhető meg.)

Melyik időgépet szeretnéd, a plutónium meghajtásút vagy a Mr. Fusion reaktorral felszereltet?”

Hát ennyi a hirdetés. Aki kint él, az 25 ezer dollárért vehet egy normálisabb Deloreant, tehát összesen 55 ezerért lesz egy időgép-másolata. Helyi viszonylatban ez 3 fapados Ford Focus vagy egy gyengén felszerelt Chevrolet Corvette ára, de egy X6-os BMW már nem jönne ki belőle. Azért gyanítom, ott kint nem annyi ideig dolgoznak ezért a pénzért, mint mi. Aztán ha megvan a gép, napi 1500 dollárért lehet kikölcsönözni. Egy nagyobb város esküvői és céges bulijai valószínűleg elég jó kis mellékest hoznak a konyhára, és előbb-utóbb vissza is jön a befektetés, miközben az embernek van egy legálisan használható Vissza a jövőbe-kocsija.