Élet egy Deloreannel

Itt az új év, vége a szabadságomnak, a héten jönnek a menetrendszerű bejegyzések. Persze késések továbbra is elképzelhetőek, de igyekszem.

Habár a Bopat már kívánt boldog új évet, mivel ma kaptam a DML-en levelet a DMCH-tól, ezért azt idelinkelem. Mert jópofa és szép.

2010.9.6

Eltelt a nyár, semmi se történt az autóval. nagyon meleg volt, nyaralni voltunk, stb.

A hétvégén kivonult a Magyar Delorean klub többsége, és nekifogtunk szétszedni az autót. Sajnos az időjárás nem kedvezett, ezért a pici garázsban kellett nyomorognunk, de megoldottuk. Zsiga és Zsolt már pénteken megérkeztek, de a profik illetve az elméletisek csak másnap délután érkeztek, olyan irányból ahonnan nem kellett volna, azaz teljesen eltévedtek.

Addig mi lecseréltük az első gumikat, mert teljesen tönkrementek, nem lehetett felfújni őket többet. Így nézett ki a régi:

Azután nekifogtunk a hátsó paneleknek, azok lejöttek relatíve könnyen, igaz Parker szórakozott ott egy ideig.

Munka közben a csapat. 

Egyesek le akartak lépni az alkatrészekkel, de szerencsére nem fért be az autóba :)

Bár Sid már tegnap elbúcsúzott az évtől és az olvasóktól, nálam még zajlottak az események. Eljött McFly, hogy varázsoljon egyet a nem induló autó fölött (fals levegőt szívott a motor, ahol még a szeptemberi szelepállítás közben elmozdítottak a szervizben valami kis biszbasz rézcsövet). És bár minden Delorean-fórumon azt írják, hogy a fél motort le kell bontani a rendbetételéhez, McFly simán megcsinálta egy csavar kicsavarása nélkül is, ami után a hetek óta halott motor elsőre beindult és barátságosan duruzsolt, mint még soha korábban. Ezen felbuzdulva mentünk is egy nagy kört az M0-n, miközben megálltunk egy gyors pilótacserére a madarasteszkónál.

Hazaérve aztán a Deló még ismerkedett kicsit McFly jobbkormányos, millió lóerős japán csodajárgányával, ami érdekes találkozás volt, hiszen a Mitsubishi egy családi kombi bőrébe bújt sportkocsi, a Delorean pedig egy sportkocsinak kinéző öööö... legenda? :) 

Búcsúzóul - csak hogy a szokásos nyűg meglegyen - a pár hónapos benzinpumpám elkezdett hangosan búgni, de McFly megnyugtatott, hogy a 110 Eurós bolti ár töredékéért kerít bele jobbat. Úgy legyen, és ezúton is köszi a hétfői szerelésért! :) 

Ezzel az én Delóm számára is véget ért az esztendő, az idén nem lesz karácsonyi fotózás, de a tavalyi képet még ideteszem, hátha valakinek új. Illetve ha unjátok az ilyenkor szokásos Reszkessetek betörőket, nézzétek meg inkább a Vissza a jövőbe filmeket a Paramount-on; háromszor is vetítitik majd a trilógiát Karácsonykor. Kellemes Ünnepeket!

(Szabi)

Más nem nagyon van, csak annyi, hogy mindenki érezze jól magát, egyen sok fitnesszcsülköt, igyon hozzá wellnesskólát, aztán kajakómában fetrengve nézze a Reszkessetek betörőket! A blog most részemről elmegy egy kis szünetre, jövőre találkozunk.

Kis késéssel, de megírom a pénteki bejegyzést is, bár nem jutok vele nagyon messzire. Ezt a levelet már silabizálom egy ideje, de egyszerűen nem bírok vele dűlőre jutni. Íme:

Egy Isabel Tosh nevű nő írta és támogatásáról biztosítja a DMC-t, a nehéz időkben. Túl sokat nem tudok belőle elolvasni, de amit igen az ideírom. A kérdéses részek kérdőjelek között. Ha valaki jobban érti, azt kommentben szívesen fogadom. Azt hiszem scuynat jó szokott lenni ezekben.

Dear Mr. Delorean

Just a few lines to congratulate you and I admire you on the stand you are taking. I would take every penny I could get off them especially that Mr. Winterton as he had a chip on his shoulders, because British Leyland aren't doing to(o) well, as the workers in the Mainland, are only clock watches compared to the Ulster Men.

I hope and wish you every success.

Mindennek a tartalma magyarul:

Csak egy pár sort írok, hogy gratuláljak és kifejezzem csodálatomat amiatt amit véghezvittek. Minden pénzemet odaadnám hogy megszabaduljak tőlük, főleg ettől a Mr. Wintertontól, mert ő  igencsak ideges amiatt, mert a British Leylandnak mostanában nem megy túl jól Angliában, mert az ottani munkások inkább csak az órájukat nézik, nem úgy mint az ulsteri emberek. 

Szerencsére a válasz könnyebben olvasható.

Kedves Mrs. Tosh,

Köszönjük kedves és támogató levelét. Tudva hogy az emberek mögöttünk állnak, túl tudjuk élni a folyamatosan nyilvánosságot kereső képviselők mocskolódásait.

UPDATE: Scuynat megfejtette kommentben az írást, idemásolom angolul először:

 Just a few lines to congratulate you and I admire you on the stand you are taking. I would take every penny I could get off them especially that Mr. ?Weritnom? as he had a chip on his shoulders, because British Leyland aren't doing to(o) well, as the workers in the Mainland, are only clock watches compared to the Ulster Men.

És most magyarul:

Csak egy pár sort írok, hogy gratuláljak és kifejezzem csodálatomat amiatt amit véghezvittek. Minden pénzemet odaadnám hogy megszabaduljak tőlük, főleg ettől a Mr. Weritnomtól, mert ő  igencsak ideges amiatt, mert a British Leylandnak mostanában nem megy túl jól Angliában, mert az ottani munkások inkább csak az órájukat nézik, nem úgy mint az ulsteri emberek. 

Vásárlás után hamar sikerült elindítani az autót, de aztán mégis nagyon elhúzódott.

A konténer útvonala. Ez volt az első képem az autóról, a szállító cég küldte nekem 2010-ben.

Ez meg az érkezés pillanata , Budapest 2010, valamikor nyáron. A szállítás amúgy elég hosszú volt, majdnem 3 hónap. 

Mit ne mondjak, nem voltam boldog amikor megláttam milyen állapotban volt.

A többi kép a galériában látható.

Azt hiszem részben visszavonom a múlt heti megállapításaimat. Az igaz, hogy könnyű ezt a rozsdamentes acélt takarítani, de a negyed óra azért nem elég neki. Azért, mert a negyed órába az fér bele, hogy az autó nincsen rendesen letörölgetve száraz ronggyal. Így télen pedig az a víz, ami rajta marad, kábé egy hét alatt párolog el. Ez pedig foltot hagy. Szóval vagy le kell törölni rendesen vagy kimenni egy körre, hogy gyorsan lepárologtassuk. Azt hiszem egyértelmű, hogy az első a jobb megoldás.

Mivel én nem így tettem, ezért mikor megint kivigyorodott a nap és előszedtem az autót, rá kellett jönnöm, hogy ezek miatt a pöttyök miatt az autó nincsen 90%-os, hanem inkább csak olyan 75%. Ha meg már úgysem olyan nagyon tiszta, akkor gyerünk menjünk egyet! Részben földúton is, mert az a vagány.

Persze azért nagy sárba nem mentem bele, de azért éreztettem a Deloreannel hogy habár nagyon szeretem, de azért mégiscsak egy autó és eszerint kell viselkednie. Nincs kivételezés. Kár hogy most megint lehet mosni a gépet, de hát ilyen ez a popszakma.

Ja és műszakilag minden a szokásos. Indul (kicsi nehezen),megy, megáll, stb. Ilyenkor megint kezd rám jönni a világgá menés.

Klubunk egyik autója számára eljött az alvázfelújítás ideje. Keresünk egy olyan műhelyt, ahol lelkiismeretes szerelők simogató kezei...

...leemelnék a kasztnit az alvázról,

... majd a motor, hűtő, futóművek, (Mr Fusion reaktor :)) és egyéb sallangok leszerelése után...

...a csupasz alvázat átadnák a felújítóknak. 

Végül az alváz visszaérkezése után ismét vissza kellene szerelni mindent, ahogyan eredetileg volt. (Az alváz felújítására már van vállalkozó, de megfelelő ajánlat (és technológia) esetén ezt a munkát is el lehet vinni.) A köztes időben a leszerelt részek beltéri tárolását is meg kellene oldani. 

FONTOS!!!

Ez egy Delorean. Bár ez is "csak" egy autó, ami szokásos alkatrészekből áll, de a rutinból, nagymellénnyel, "jóleszazúgy" stílusban nekiálló Mekkmesterek rendre elvéreznek rajta. Ha ismersz olyan szerelőt vagy csapatot, akik hozzállását inkább az öreg autók iránti szenvedély és szeretet, mintsem a gyors pénzcsinálás vágya jellemez, valamint van tapasztalatuk hasonló munkákban, kérlek írd meg az elérhetőségüket a szabi (kukac) delorean (pont) hu-ra. Siker esetén természetesen örök hála és egy jó nagy Deloreanezés jár a "közvetítőnek".