Hétvégén mikor hazamentem egyből nekiestem az autónak. A rendszámom December 3.-ig érvényes, tehát máig. Viszont miután nem volt rá esély, hogy a héten még használni fogom, ezért gondoltam leszedem, hogy ne aznap kelljen szerelni, mint leadni. Ha már lógok munkából, akkor csak annyit, amennyit feltétlenül szükséges. Ha meg már úgyis ott voltam, akkor kicsit megtisztogattam a hátsó lámpák érintkezőit, így most talán mindkét féklámpám jó lesz. Egyébként emlékszik valaki, hogy melyik nem égett?
Szóval leszedtem a rendszámot, bementem és berendszereztem az összes eddigi benzinszámlát, pályamatricát, biztosítási papírt, mindenfélét. Utána szépen leraktam mindent és csináltam egy képet az egész hóbelevancról.
Bal oldalt a rendszámok, jobb oldalt felül az útvonalnapló, jobb lent pedig a dokumentáció.
Másnap meg jól meglepődtem. Annyira frankó napsütéses idő lett, hogy egyszerűen kiáltott egy kis autókázásért. Gondoltam akkor úgy lesz, ahogy az elején, még a rendszám felszerelése előtti időkben, ezért feldobtam az ablakba aztán uccu neki, menjünk még egyet!
Így is történt, közben kicsit ugyan beborult, de valami hihetetlenül jól éreztem magam! Kb. 20 percet mentem a faluban keresztül kasul, találkoztam egy haverral és csináltam pár képet az autófeljárónál.
Hazamentem és most már tényleg bevezettem a téli szünetet.
2.-án pedig leadtam mindent az okmányirodában. Tudom, hogy mindenki szidja a magyar bürokráciát, de nekem eddig nincsen vele rossz tapasztalatom. Már ami az embereket illeti persze. Tényleg mindenki próbált nekem mindig segíteni, habár a törvények, azok azért tényleg legendásan gyökerek. Mindegy is, mindenestől 10 perc alatt végeztem és örültem. Ezután mentem munkába és elbúcsúztam P-03760-tól, a Delorean első rendszámától.