Régen volt már olyan normális pénteki bejegyzés úgyhogy már itt az ideje megint egy kicsit informatívabb írásnak. Még valamikor régen Zsolt mondta, hogy írjak a Delorean prototípusokról. Akkor ezt felírtam, de a blog malmai lassan őrölnek így csak most került rá sor. A Proto-1-ről már írtam többször és habár az a sorozat is kiegészítésre szorul, azt nem érzem annyira fontosnak, úgyhogy inkább a Delorean prototípusok sorsát nézem át szigorúan PJ Gradytől lopott anyagból dolgozva.
Akkor egy kis bevezető. A Proto-1-től kezdve a DMC (valószínűleg) 28 autót gyártott, minek a végére kialakult a szériagyártású autó végleges formája és műszaki tartalma. Ezeknek az autóknak nem volt VIN száma, hanem D1-től kezdve D28-ig nevezték őket. Persze nem a Deloreanről lenne szó, ha nem lennének kivételek. Kezdésnek a D1 a Proto-1-et jelentette, majd innen jönnek a prototípusok.
D1A - Elnevezésben kivétel.
A második Bill Collins által épített prototípus. Sok szempontból teljesen megegyezett a Proto-1-gyel, de ebben már farmotoros elhelyezésű PRV működött, mivel a Proto-1-ben levő Citroen motor egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Ezt a prototípust a Creative Industries nevű cég gyártotta le 1977 júliusára. 1978 novemberében a Lotushoz szállították és ez alapján az autó alapján alkottak véleményt a sorozatgyártás lehetőségeiről. Ennek eredményeként alapvetően a formát kivéve az autó tökéletes átalakuláson ment át. Az alváz nélküli karosszériát a már jól ismert dupla Y alakúra cserélték, az ERM-et pedig a VARI váltotta fel.
A belső tere furcsa ezüst színű volt, mintha ráfújtak volna valamit és eléggé szakadt és töredezett is volt. Ráadásul mindenki aki beült észrevette, hogy ezüstlenyomatok maradtak a ruháján. Az autót atomjaira szedték Hethelben a Lotus főhadiszállásán, a burkolatot még sok évig tárolták, majd végleg bezúzták.
Az autó pusztulására elég sokkal a gyár tönkremenetele után került sor. Amikor a Lotus eladósorba került és 1996-ban az indiai Proton megvette őket, akkor kicsit körbenéztek és kitakarították a hátsó udvart, ahol a régi már nem használt prototípusokat, tesztautókat tárolták. Ekkor, valamikor 1998 körül pusztult el ez az autó is. Az utolsó információ a '90-es évek közepéről származik, amikor valaki megtalálta az akkor még roncsokkal teli hátsó udvaron.
A fenti két képen az első három autó látható. A Proto-1, a D1A és leghátul a famakett. Valamint néhány nagyon boldog dolgozó.
D2
A D2 volt a Lotusnál épített első manuális váltós házi prototípus. Elsősorban a mechanikai tartalom tesztelésére használták, pl. nagyon sokat futott hátramenetben. A külső borítása valószínűleg üvegszálas volt a költségcsökkentés és a határidők miatt.
Ez a beltér nagy valószínűség szerint szintén a D2-esé, esetleg a D3-asé. A műszerfal még a Proto-1-hez hasonló, márpedig ilyen műszerfal csak ebben a kettőben volt.
PjGrady oldala nem szól erről a zöld autóról, őnála a D2 az én D3-asom, azaz a piros prototípus. Felvettem vele a kapcsolatot, de még nem válaszolt.
Ha sikerül tisztázni a dolgot, akkor módosítom ezt a bejegyzést, ahogy szükséges. Addig viszont úgy gondolom, hogy az én számozásom a helyes.
D3
Ez a prototípus automata váltót és piros acélelemeket kapott, de egyébként eredeti Bill Collins féle kinézetű volt, habár belül nagyon komoly változások történtek. A sebváltó tesztelésére használták és itt alakult ki a sebváltó végleges beállítása is.
148 mérföldet tettek meg vele, de jelenleg 176 mérföldet mutat az órája, amit PJ Grady vásárolt meg és újított fel a közelmúltban.
D4 - avagy Doris 3
Alapvetően ugyanaz, mint a D3, de sárga színnel. 1979-ben készült a D3 után kicsivel. Ezen az autón tesztelték az elektromos rendszereket, de egyéb teszteket is végeztek rajta. Légkondicionáló hibákat is javítottak rajta.
A középkonzol kinézetét szintén javították, valamint 1980 szeptemberében a légkondin és az ablaktörlőn végeztek módosításokat. Ez volt az utolsó igazi Bill Collins féle autó, mert ezután kérték meg ismét Giugiarot egy stílusfrissítésre.A Doris-3 nevet azért kapta, mert amikor elkészült ez volt a harmadik Delorean a Lotusnál, mert Proto-1 továbbra is az USÁban volt. Nagy valószínűséggel a végső kormányforma is ennél az autónál alakult ki.
D?
Ez az autó egy jó kérdés. Biztosan a Lotusnál van, biztosan korai és biztosan fekete üvegszálas a külső része, de ennyit lehet tudni róla. Más semmi.
Ez a két autó pedig szintén kérdéses. Collins féle prototípusnak tűnnek az ajtó miatt, de egyszerűen nincsen nekik hely az első darabok között. Azok nem rozsdamentesek voltak, bár a feljebb levő D2-es prototípus mellett is áll egy rozsdamentes darab, igaz az nem tűnik korainak. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy csak a paneleket szerelték át az egyik koraira. Főleg mert a második elég messze van egy kész autótól.
Ideillik az ismeretlenek közé ez a két alvázkép is. Az első egy segédkeret, amibe a PRV motort próbálták bele.
A második pedig egy valószínűleg már későbbi rendes alváz.