A múlt heti Nick Sutton féle bejegyzés elején beígért folytatás következik. Ezúttal nem tudok linket adni az eredetire, mert az oldal azóta megszűnt, csak az általam lementett .txt file maradt meg belőle. Ez a mostani bejegyzés nem annyira a bukásról szól, mint különféle kisebb DMC-s sztorik laza kapcsolatáról. Ma arról lesz szó, hogy hogyan is vették fel a DMC-hez.

Igazából csak rossz érzéseimnek kéne lennie "JZD"-ről, akinek a cégénél, a Delorean Motor Company Limitednél dolgoztam 1978 októberétől 1983 februárjáig. Ennek ellenére sebeim nyalogatása helyett, mint az 1982 februárjától csődeljárás és felszámolás alatt levő gyár vezérigazgatója, haraggal vegyes tisztelettel tekintek az általam ismert leginspirálóbb személyre.

A NIDA (Northern Ireland Development Agency - Észak Írországi Fejlesztési Ügynökség) szinte azonnal felkeresett, miután befejezték a tárgyalásokat a DMC12 projecttel kapcsolatban 1978 szeptemberében. Éppen munkanélküli voltam, mert nem rég mondtam fel Reliantnál  és éppen az ilyenkor szükséges köröket futottam a fejvadászoknál. (Nem fejti ki pontosan a felmondásának az okait, de valamifajta hatalomátvételi probléma történhetett)

A nagy emberrel Belfastban találkoztam először és ott azonnal állást is ajánlott, mint beszerzési igazgató. Elutasítottam. Nem mintha a munka ne tetszett volna - tudatában voltam John minden sikerének, annak, hogy a General Motors valaha volt legfiatalabb alelnöke volt, tudtam a felmondásáról, az elmúlt hónapok támogatáskereséséről Puerto Ricotól Írországig - csak éppen nem akartam a feleségemet és két lányomat kitenni az aktuális északír problémáknak. (itt a "The Troubles" szóösszetételt használja, ami az akkori Írország helyzetének a leírása. Esetleg "A bajok"-nak lehetne fordítani, de az olyan hülyén hangzik.)

Ezt egy azonnali új ajánlat követte, amit ismét elutasítottam. Kicsit később újabb ajánlat érkezett mert John "megoldotta a helyzetet". Ez az utolsó találkozó észak Belfastban a Crawfordburn Innben történt egy faluban, ami tökéletesen beleillett Hollywood vidéki Írország - nádtetős ház, szűk utcák - imidzsébe (mellesleg van innen pár mérföldre egy Holywood nevű település, amit mi is megjártunk az Írországi túránk alkalmával.)

Ezúttal együtt ebédeltünk, de nem csak kettesben, hanem a csodálatos Mrs Delorean társaságában. Christina Ferrare ekkor volt 28 éves és az egyik legkeresettebb topmodell volt Amerikában. John Deloreannél 25, nálam pedig mindössze 5 évvel volt fiatalabb és ha csak vonzónak mondanám, akkor nagyon alulbecsülném.

Mint később tapasztaltam John megoldása eléggé tipikus volt. Gyakran oldotta meg így az ügyeit, amik fontosak voltak számára. Először is természetesen fizetésemelés, majd pedig a valós probléma megoldása következett. Eddigre a - mostanra már hírhedt - GPD - Lotus megegyezés miatt mindenképpen szükségessé vált a Lotus és DMC együttműködése. John tudta Chapmantől, hogy elég jó a viszonyom a Lotusszal elsősorban Mike Kimberley miatt, aki a Relianttól való távozásom óta próbált felvenni.

John ezért elővett egy térképet a zsebéből és megkérdezte: "Mondjad Barrie, hol van Belfast, Norfolk és Coventry (jövendőbeli otthonom) ezen a térképen?" Megmutattam. Erre John félmosollyal így szólt: "Aha. Szóval Coventry éppen félúton van köztünk és a Lotus között?"

John megoldása az volt a problémára, hogy felajánlotta nekem a lehetőséget, hogy válasszak Coventryben egy házat, ahol berendezhetek egy beszerzőirodát, ahová felvehetem a nekem tetsző embereket a környező iparterületekről. Ez egy nagyon praktikus lépés volt, mert így a project egyből nagy lendülettel tudott megindulni.

Ezzel egy időben Christina is hosszan rám nézett és nem tudtam nemet mondani. Beleegyeztem, de csak egy feltétellel. Azzal, hogy először szeretnék találkozni Charles Benningtonnal, a jövendőbeli főnökömmel. Körülbelül egy héttel ez után találkoztam is vele Dunmurryben egy legelőn. Éppen megérkeztek a buldózerek, amik aznap álltak neki a földmunkáknak, hogy átalakítsák a helyszínt és odaépülhessen a majdani gyár. 1978 egyik korai októberi napján mindketten nekiálltunk a munkának.