Bizonyára mindenki hallott embereket, akik megjöttek a kirándulásból és elmondták milyen szép helyen volták. Elmondták, hogy tengerparton volt a szállásuk, mennyire szép volt a kilátás, mennyire szívesen néztek ki reggel és az ám az igazi élet.

Ezek az emberek félre vannak vezetve, mert a legszebb látvány ami egy reggel az ember még csípás szeme elé tárulhat az a következő:

Itt kezdődik az élet, nem pedig ott, ahol mások mondják. :) Este még többen is voltunk egy kupacon, de akkor már nem készült róla kép, csak vigyorogtuk mint a hülye.

Ezen a reggelen elég későn keltünk, megreggeliztünk, majd Bopaték elmentek kirándulni egy kicsit a környéken, mi pedig nekiestünk az autónak, mert kicsit megviselte a hosszú út és a találkozón a körülményekhez képest tiszta autóval szerettem volna megjelenni. Ahogy néztem a többieké sokkal tisztább volt, ami végülis nem meglepő. Kértem egy vödröt a recepcióstól, aki meglepődött, majd a konyhába irányított. Ott szintén meresztették a szemüket, de azért adtak egy vödröt frankó meleg vízzel. 

A takarítás elég gyorsan ment, mert nem akartunk tökéletes munkát végezni, mert azért látszódjon csak, hogy messziről jöttünk, de azért a szétmaszált madárszart és koszt jó volt leszedni. A takarítást kivéve volt egy kicsit lazább délelőttünk, ami jól esett, de így is elég hamar el kellett indulni Leeuwardenbe, a találkozó és túra kezdőpontjára.

Mindössze 40 km-re volt, hamar odaértünk, leparkoltunk az egyetlen ott levő Delorean mellé és vártuk a többieket. Mivel ez valamilyen kiállítási helyszín volt, ezért bementünk körülnézni. Volt lakókocsi kiállítás és használtautók is. Elég olcsó volt néhány, de nem vettünk. :) Közben már kezdett idő lenni, de senki nem ért még oda, amin csodálkoztunk is. Aztán kiderült, hogy ott vannak, csak éppen az kiállítási csarnok másik oldalán várnak ránk. Hoppá.

Addigra már hárman voltunk ezen az oldalon, úgyhogy gyorsan átmentünk és beálltunk a többiek közé. Sok-sok szép Delorean, mindegyik kicsit más mint a többi és a gazdája keze nyomát viseli magán. A legfeltűnőbb kétségtelenül Welmoed fekete Deloreanje volt:

Nagyon szépen meg volt csinálva, bár közelebbről azért látszott már rajta pár hiba. A belső is elég jó állapotban volt, bár többé-kevésbé felújításon van, mert szeretné felül feketére, alul szürkére kicserélni a már meglevő elemeket. Majd, ha teljesen készen lesz biztosan szól és akkor rakok fel róla képeket. Egyelőre egy érdekes projectnek tűnik, remélem szép lesz.

Kicsit utánunk még jöttek páran, de elég hamar összegyűltünk és kiderült miért is jöttünk. Mindenki kapott egy kis emléktáblát és egy túrafüzetet, ami alapján egy perces késleltetéssel indultunk egymás után. Elméletileg ez alapján mindenki szépen végigment volna az úton, de én speciel a második kanyart már elrontottam és kb. 5 kilométer alatt mindenki beállt valaki mögé és szépen vonatozva mentünk egymás után. Szerintem ez jobb is volt így és a hatás is nagyobb volt. Bármerre mentünk, megfordultak utánunk az emberek és mosolyogtak, többen pedig mutattak is felénk. Nagyon nagy élmény volt.

Az első megálló fogalmam sincs hol, de egy nagyobbacska holland városban volt, ahol egy utcán sorbaálltunk és pihentünk egy kicsit, közben pedig válaszolgattunk a járókelőknek. Ez mondjuk inkább a hollandokra volt igaz, én inkább csak élveztem a helyzetet.

Itt a leghátsó autó az enyém, nem nagyon látszik. Mellettünk volt egy bolt, ahol a Béb vett cipőtalpsütit. Legalábbis így neveztünk el az alakja alapján. Aztán beraktuk a táskába, majd ott is felejtettük, amíg megszárad. Biztos finom lett volna. :) Vettünk még némi rendes péksüteményt is és azok tényleg jók voltak.

Kb. fél óra után továbbindultunk Koudum felé. A terv szerint Koudum volt az első nap célpontja és ezt az ideális esetben bő fél órás távot 3,5 óra alatt kellett megtenni. Hát nem kellett sietni. Igaz, az út sem az általunk bejárt 40 km volt, hanem inkább egy bő 100 km-es szakasz, de így sem rohantunk sehova. Volt még egy másik hosszabb megálló is, amikor ettünk és ittunk is egy kicsit. Itt sem tudom hol voltunk, talán majd Bopat kiegészít.

Itt is a szokásos beszélgetések, emberek, általános szeretetáradat volt. Nagyon tetszett itt is. Főleg, hogy voltak etetnivaló kacsák és a Béb neki is állt fényképezni. Szegény kacsák várták a kaját, de azt csak mástól kaptak. Lettek nagyon jó képek, némelyiken kacsa is volt. :)

Mikor itt megálltunk, éppen akkor fordult át a mérföldórám 53000-re. Ezt is megértük.

Innen már nem álltunk meg többször Koudumig, ahol egy órás pihenő és az újaknak a beköltözködés után kezdődött a vacsora. Előtte a hollandok még tartottak egy gyűlést, mert nekik az is van.

Mondjuk nem meglepő, mert Hollandiában több mint 100 autó van és ebből bő 40 klubtag. Ahogy nézem azt még nem is írtam, hogy mi volt az oka ennek az egész találkozónak. Hát az, hogy idén lett 10 éves a holland Deloreanklub és emiatt gondolták, hogy tartanak egy nagy banzájt. Sajnos a nagy banzáj nem, de a jó hangulatú az sikerült. Mikor mentünk le, ezt találtuk az étterem előtt:

Bár mi még előtte kimentünk egy kicsit a hotel elé, mert még levegőzhetnékünk volt és egyszer csak ez ment el előttünk:

Elég jópofán nézett ki. Ez a hotel a parton áll és befelé, a szárazföld felé van egy csatornája, ami az autóút fölött megy el. Nagyon jól néz ki, amikor megy a hajó és alóla, pedig jönnek ki az autók.

Szóval visszamentünk a hotelba és éjfélig vagy talán tovább is tartott a vacsora és az utána levő beszélgetés. Próbáltam képeket készíteni, de nem nagyon sikerült, mert nem volt fény, amit pedig vakuval csináltam elég szarul sikerült. Nagyon jól éreztük magunkat és kaptunk jópár dolgot. Kaptam eredeti kinézetű, de újonnan nyomott Owner's Manualt, kaptunk Deloreanos kitűzőt, újságokat, majd egyszer azokat is lefényképezem és feltöltöm. Más már nem volt, mentünk aludni, a többieknek pedig még hátra volt a túra második fele.