Ott hagytam abba a múlt héten, hogy a teleszkópcsere után elindultam. Az első pár száz méter után már több okból is mosolyra állt a szám. Először is végre mehetek a Deloreannel, másodszor pedig pont úgy viselkedik, ahogy ilyenkor szokott. Nem, ez nem azt jelenti, hogy minden úgy működik mint az álom. Ez azt jelenti hogy nyüsszög, nyikorog, zörög. Érződik rajta, hogy olyan lelkesedéssel indul meg, ahogy egy téli álmot alvó medve indul meg tavasszal. Ezek a hangok persze olyan 5-10 kilométer alatt eltűnnek, ahogy felmelegszik a motor és összerázódik az autó, de addig azért egész hangos. Habár ennek zavarónak kéne lennie, valahogy mégis szeretem. Olyan emberszerű lesz tőle az autó.
Úgy gondoltam, hogy Tatabánya lesz az első célpont, ahol egy barátommal akartam találkozni. Gondoltam összekötöm a kellemest a kellemessel, ha már haszna csak annyi volt, hogy megszabadulhattam egy kis pénztől a benzinkúton. Amikor odaértem az ismerőshöz és észrevette az autót nem várt események történtek. Vigyorgott persze, de aztán megkérdezte, hogy miért nem a szokásos Passattal jöttem. Mondtam neki, hogy azért, mert gondoltam olyan hihetetlen jó fej leszek, hogy az idei első utamat megosztom vele. Erre megmondta, hogy ez nagyon szép dolog, de ő nem szereti a feltűnést. Megmondtam neki, hogy kb. öt másodperce van hozzászokni, és szálljon be de sürgősen. Miután beszállt, mentünk egész sokat, de végigrinyálta az utat, hogy fél, meg mindenki őt nézi, meg gyors, meg hangos, meg úgy általában jujjujjujj. Én pedig röhögtem rajta, mert az empátia az a dolog ami mással történik. :)
Végül aztán odaértünk a szokásos cukrászdába, ahol már kicsit rendbe jött a lelkivilága. Az ottani téma nem idevaló, de amikor kijöttünk az már igen. Elindultunk kifelé. Én elől, ő mögöttem, majd egy saroknál előreszólt, hogy:
- Hányan állják körül az autót?
- Nyugi, csak heten.
- Ááááááá...
Kimentünk és igazán kellemes élményben volt részem. A hét emberből a többség gyerek volt és nagyon tetszett nekik az autó. A legjobb egy 4 év körüli nagyon környezettudatos kisfiú volt, aki megmondta, hogy le kéne vágni a kipufogókat, mert azok szennyezik a környezetet. Megmondtam neki, hogy ne féljen, ez egy aránylag tiszta autó, még mai mércével mérve is. Erre kicsit megnyugodott és a testvérével jól körbenézte a gépet. Közben beszélgettem az apukájukkal is és ő meg megmondta, hogy az Indexen nem rég látott egy Deloreanes cikket. Meg is mondtam, hogy az az én blogomon volt és hogy örülök, hogy látta.
Mai tanulságként tehát van értelme ennek az Index címlapnak és vannak emberek, akik nem szeretik a Deloreant. Meg, hogy a Delorean egy elég alacsony autó. Ennyire:
