Időközben rájöttem, hogy az első bejegyzésemnek elég hülye címet adtam, mert honnan máshonnan kerülne elő egy emlék, mint a múltból (kivételt ez alól csak Marty McFly esete képez, ugye), de most már maradjunk ennyiben, és jöjjön a második rész. Ez a szórólap is a kocsim régi, amerikai dossziéjában bújt meg, és szintén a '90-es évek termése lehet.

Photoshop még nem létezett akkoriban, de azért a grafikus megpróbált látványos életképet alkotni a kősivatagba berongyoló Delorean-ről, amely - igen hihető módon - épp átugrat az útjába kerülő fűcsomókon és kisebb bokrokon. 20 méterrel odébb ugyan mindenképp fenn fog akadni a sziklákon, de engedjünk meg ennyi művészi szabadságot az egykori jómunkásembernek. A lényeg, hogy minden légkondialkatrészt lehetett kapni a kocsihoz, így nagy baj nem történhetett.

Még bele akartam kötni a szerintem helytelen angolságú szlogenbe, de a neten rákeresve kiderült, hogy így is van értelme. Szóval, csak semmi pánik!

A lap másik oldalán különböző kilométerórákat reklámoztak: az eredeti, 85 mérföldig kalibrált órán túl 140-est is kínáltak (ezen még kis számokkal sincs kilométer feltüntetve), illetve európaiak számára 240 km/h-ig írt óra is elérhető volt. Ha jól emlékszem, Brown doki autójában 95 mérföldig volt kalibrálva, az valami filmes kellék lehetett.