A múlt héten odáig jutottam az események leírásával, hogy megérkeztünk a London külvárosában felépített Hill Valley városkába, és ezzel visszacsöppentünk 1955-be, a Vissza a jövőbe film világába.
Emlékeztetőül a BBC riportja a helyszínről és a hangulatról:
Mint a kamerától megszeppent lánykák és a szervező cég szóvívője is elmondja a riportban, a hasonló rendezvényeket az az igény hívta életre, hogy a filmrajongók valamilyen formában részt vehessenek a film eseményeiben, mert az mennyire jó már. Ennek érdekében felépítettek – persze egyszerűbb formában - egy csomó üzletet, a szereplők otthonait, hivatalokat, és mindenhol 60 évvel ezelőtti divat szerint öltözött színészek és animátorok szórakoztatták a nagyérdeműt. Én például a nyomdában kezdtem, ahol kőkorszaki gépeken készítettem magamnak pár Hill Valley-posztert, mint ahogy ez vidám angol menyecske is teszi:
A fodrásznál valóban hajat nyírtak, a középiskola báltermében a Tengermélyi Varázs díszletei között lehetett táncolni, a Texaco benzinkúton egy csapat szerelő pár percenként előadta a guminyomás- és olajszintellenőrzős jelenetet, amibe az arra sétáló közönséget is bevonták egy közös mondókázás erejéig:
A képek gyatra minőségét az magyarázza, hogy nem lehetett digitális fényképezőt és telefont bevinni (mert ugye 1955-ben azok még nem léteztek), ezért eldobható, színes filmes gépeket árultak pár fontért. Elég kemény biztonsági csapat felügyelt erre (is), kinézetük és viselkedésük alapján valószínűleg angol fociszurkolókat esznek vacsorára, amikor épp` nem Hill Valley-ben dolgoznak. Itt is ellentmondást nem tűrve tartatták be a szabályokat, például hogy nem csalinkázunk csak úgy át az úton, amikor Biff épp arra repeszt a két és fél tonnás kabriójában. Mert a későbbi show szereplői már ekkor is ott voltak közöttünk, itt például a Dokit kaptam le, ahogy valami most feltalált fluxus-micsodáról magyarázgat egy csapatnyi látogatónak:
A Tannen-házban folyamatosan ment a muri, Biff és csapata hülyéskedett az oda betérőkkel, hogy aztán időnként berohanjanak a Lou`s Cafe színeibe öltöztetett nagy étkezősátorba, és belekössenek a „véletlenül” a pultnál üldögélő George és Marty McFly-ba.
Hozzám Goldie Wilson jött oda egy harsány “Hey, yo man, you allrigh` man?”-re, majd rohant is tovább megtisztítani a várost illetve az étterem padlóját.
Az volt a legszimpatikusabb, hogy az összes szereplő egész délután és este fáradhatatlanul és jókedvűen csinálta a dolgát és foglalkozott a látogatókkal, egyáltalán nem látszott rajtuk, hogy a sokadik előadásnapon már vagy századszorra kell eljátszani egy jelenetet vagy hogy már az ezredik emberrel kell jópofizni. Mondjuk ezen a PR-fotón mintha más személyesítené meg Goldie Wilsont, szóval biztos volt pihenőnapjuk is:
Este 9-re volt beígérve a show kezdete, és hihetetlen mázlinkra háromnegyed 9-kor hirtelen elállt az addig szakadó eső. A hangszórókban az 50-es évek zenéit felváltotta az Under pressure és a Sympathy for the devil, amitől az elázott hangulat egyből éledezni kezdett, és a többezres tömeg elfoglalta a helyét az óratorony előtti téren:
9 körül betoltak a színpadra egy mobil zenekari felszerelést, és Marty McFly (vagyis az őt játszó színész) Marvin Berry zenekarának kíséretében a moziból ismerős zenéket kezdte játszani. A nép persze velük énekelt és táncolt, nagyon jól pörgették fel a közönséget a show kezdetére. Ha jól emlékszem, a Power of Love-nál tartottak, amikor Marty elkezdett melléütni a gitáron, megtántorodott és térdre esett, a zene hatalmas csengés-bongásba fulladt, elsötétült a színpad, majd az óratorony oldalán feltűnt a film kezdetét jelző Universal logó és - a tömeg ujjongása közepette - a Vissza a jövőbe felirat, ezzel pedig el is kezdődött az igazi műsor.
A show maga abból állt, hogy amíg folyamatosan futott a mozifilm, addig az izgalmasabb, akciódúsabb részeket élőben is eljátszották a torony előtti színpadon illetve a nézőtéren körbefutó utakon. Szerencsére a Delorean többnyire ilyen jelenetekben szerepelt a filmben, ezért élőben is gyakran megjelent; először természetesen a teherautóból kitolatós jelenetnél. Az itt következő videót egy másik előadás felvételéből loptam (hogyhogy nem kapták el a készítőjét?), de nálunk is ugyanígy történt minden. Érdemes hallgatni is, hogy micsoda hangulatot tud kelteni egy Delorean lassan előbukkanó feneke:
Jövő kedden innen fogom folytatni további videókkal és a show legjobb részeivel, addig Sid jön majd az újabb olaszországi kalandjaival, illetve lehet nézegetni a Facebook-oldalunkat és a Delorean-fórumot.
