(Újabb részletek a filmtrilógiáról megjelent új könyvből.) Amint a rajzasztalon elkészültek a végleges tervek (lásd erről a korábbi bejegyzéseket itt és itt), Kevin Pike speciális effektes csapata azonnal munkához látott a Deloreaneken. Pike-ról találtam egy 1985-ös filmrészletet, íme ő az:

Három kocsit vásároltak egy gyűjtőtől, az időgép-alkatrészeket pedig számos különböző forrásból szerezték be. Felosztották egymás között, hogy – a tervrajzokkal a kezükben – ki melyik részegységet próbálja megtalálni és megvenni. „Tíz-tizenöt szakember építette a Deloreaneket – meséli Pike – és mindegyik autónak úgy kellett kinéznie, mintha Brown Doki rakta volna össze a műhelyében. Persze arra is ügyelnünk kellett, hogy a sok le- és felszerelt alkatrész ellenére a kocsik működőképesek maradjanak, és a sok időgépes kütyü is működjön bennük.”

„Nem rakhattál csak úgy a kocsi hátuljára egy fémdarabot, mondván, hogy az a plutóniumtároló. Működnie is kellett: a plutóniumkapszulának valahogy bele kellett csusszannia a motorba”

Michael Scheffe (a tervrajzok készítője) naponta ellenőrizte a munkálatokat: „Kevinék jól megszenvedtek a tervek megvalósításával, de nagyszerű munkát végeztek. Ma is emlékszem azokra a fickókra a műhelyben: a heggesztőkre, a villamossági szerelőkre. Érezni lehetett a levegőben az igyekezetet, hogy valami nagy dolgot akartak letenni az asztalra”

A csapat nem csak az időgépeket építette, de például a filmforgatás közben ők törölték le az ujjlenyomatokat a karosszériáról (bármilyen nevetségesen hangzik is, de ez komoly feladat egy Delorean esetében) vagy cserélték ki a horpadt karosszéria-elemeket a másik két autóról leszedett darabokkal. Az úgynevezett „A-kocsi” kapta a legtöbb figyelmet, mert ezt használták a közeli felvételeknél, amikor a színészek az autó körül játszottak:

A „B-kocsit” a távoli képekhez és a kaszkadőr jelenetekhez használták, a „C-kocsit” pedig – ahogy a forgatás előrehaladt – szép akkurátusan feldarabolták, hogy beleférjenek a kamerákkal. Ez az autó szerepel például akkor, amikor Marty 1955-be érkezve elgázolja a madárijesztőt, majd behajt a pajtába, és közben belülről látjuk az eseményeket.

Mivel a kamerát és az operatőröket esélytelen lett volna bepréselni a sofőrülés mögé, a rendező által elképzelt felvételt csak úgy tudták megvalósítani, hogy szétvágták a Deloreant, és Michael J. Fox mögül filmeztek. Íme egy-egy fotó a C-kocsinak a filmezés közbeni állapotáról illetve a forgatás befejezése után maradt roncsáról:

Még egy érdekes problémát kellett megoldania a speciális effektes csapatnak. Bár a filmrajongók számos elméletet állítottak fel, hogy miért 88 mérföldes sebességre kellett felgyorsulnia az időgépnek, de Bob Gale és Bob Zemeckis (a forgatókönyvírók) rövid választ adnak erre: egyszerűen mert ezt a számot könnyen megjegyezhették a nézők. Ezzel viszont elég nagy fejtörést okoztak Pike embereinek, mert egy 1979-es amerikai jogszabály értelmében minden új gépjárműnek legfeljebb 85 mérföld per óráig lehetett kalibrálva a sebességmérője, ezzel próbálták ugyanis a törvényhozók alacsonyabb sebességre bírni a vezetőket. Bár 1981-ben eltörölték ezt az előírást, a Deloreanek műszerfala még 85 mérföldes számlappal készült. Pike-ék ezért nem csak egy módosított, 95-ig kalibrált órát tettek a kocsikba, de még egy piros számokkal világító digitális kijelzőt is raktak a műszerfal tetejére. Az alábbiakban az én gyári műszerfalam látható, alatta pedig egy filmkocka az átalakított számlapról.

És még mindig nincs vége a sorozatnak: a következő részben az időutazáskor látható vizuális effektekről és az óratoronyba csapó villám filmbeli megvalósításáról lesz szó.