Már csak 2 nap van a híres Hill Valley-i villámcsapás 60. évfordulójáig. Ez alkalomból folytatjuk a Vissza a jövőbe film kulisszatitkainak bemutatását a "We don’t need roads" című könyv alapján. (Az előző három rész itt, itt és itt olvasható.) Ma a Delorean időutazásos jeleneteiről lesz szó, csütörtökön – az évfordulón – pedig az óratoronyba csapó villám megalkotásáról szóló résszel zárjuk le a cikksorozatot.
Bár a speciális effekt-csapat már önmagában is dögös időgépet rittyentett a Deloreanből, a kocsi legemlékezetesebb jelenetei mégis a vizuális effekteseknek köszönhetők: az ő filmes utómunkájuk eredményeként száguldhatott át az autó villogó fényglóriába burkolva egy másik időbe. Az időgép első terveit megrajzoló Ron Cobb említi egy interjúban, hogy ő volt az, aki az időutazáshoz tűzforró környezetet javasolt, a megérkezéshez pedig jéghideget. A forgatás során az előbbit lángoló keréknyomokkal oldották meg, a kocsit elborító jégréteg megvalósítása viszont váratlan problémákhoz vezetett.
„Amikor lehűtöttük a Deloreant, a jég miatt egyébként is nehezebbé váló ajtók teleszkópjaiban a hideg miatt lecsökkent a gáznyomás, és az ajtók egyszerűen nem maradak felnyitva, elkezdtek „lógni” – meséli a kocsi átépítéséért és működtetéséért felelős Kevin Pike – Megesett, hogy Michael J. Fox nem tudta kinyitni az ajtót, hogy kiszálljon a Deloreanből, amikor pedig be akart szállni, vigyáznia kellett, nehogy a fejére csapódjon az ajtó. Egy csomó hajszárítós ember állt készenlétben, és két felvétel között folyamatosan fújták a meleg levegőt a teleszkópokra. Amikor Michael végre sikeresen bepattant az autóba, akkor meg a könyökéről verte le a bőrt a két ülés közé beépített műszereken. Szűkös volt bent a hely, de nem is egy luxus Cadillac-ről volt szó, hanem egy időgépről.”
Miután egy-egy időutazós jelenetet leforgattak a Deloreannel, a felvételek átkerültek Arthur Schmidt és Harry Keramidas vágókhoz. Mivel mind a Twin Pines Mall-nál, mind az óratoronynál készült felvételekre sok vizuális effekt hozzáadása várt még a vágás után, Schmidtnek és Keramidasnak vágás közben már előre kellett gondolkodniuk, hová kerülnek majd képi effektek, hangok és filmzene, és ennek megfelelően kellett kialakítaniuk a vágott filmanyagot. Bob Zemeckis rendező híres volt arról, hogy jó ötleteket bárkitől elfogadott, például Arthur Schmidtet is megkérdezte, szerinte milyen látványelem kísérje az időutazást.
„Mondjuk szikrák? – kérdezte Schmidt – mi lenne, ha szikrák pattognának a kocsiból?”. Zemeckis egyetértett, és szólt az Industrial Light & Magic animátorainak, hogy mindenképpen adjanak szikrákat is a megfelelő jelenetekhez. Ekkor még mindig nem volt benne biztos, milyen legyen a végleges látvány. A vizuális effekt-csapat vezetőjének, Phil Norwoodnak az volt a javaslata, hogy – a mikrosütőbe tett kukorica pattogásához hasonlóan – háromdimenziós kockák repüljenek ki a Delorean acél burkolatából. A rendezőnek ez nem tetszett, de még mindig nem tudta, pontosan mit is szeretne:
„Amikor majd nézem ezt a jelenetet a filmben, olyan érzésem legyen, mintha egy neandervölgyi ősember ülne a Delorean elején, és egy jégcsákánnyal verné szét az idő szövetét”.
„Öööö, hát azt hiszem, ilyesmit még sosem láttam” – válaszolta neki a vezető animátor.
„Valami grandiózus eseményt akarok, a végén egy szétrobbanó vagy összeroppanó látványelemmel”- folytatta Zemeckis.
Ezzel már az ILM is tudott mit kezdeni, és tanulmányozni kezdték az átépített Deloreant. Kitalálták, hogy az autón körbevezetett vezetékek hideg kék fényben ragyogjanak és kék fénynyalábok pattogjanak ki belőlük. Fényrobbanások és szikrák nyitották meg az utat az idősíkok között, elektromos kisülések és füstcsíkok törtek elő, a keréknyomok lángba borultak, és a 88 mérföldes sebesség elérésekor következhetett a Zemeckis által kért nagy bumm.
A képek után pedig jöjjön az első időutazós jelenet, ahogyan a filmben magvalósították:
November 12-én tehát jön a nagy Hill Valley-i vihar 60. évfordulója, valamint a cikksorozat utolsó része a filmtörténelem legnagyobb villámcsapásának megalkotásáról.
