Fél évvel ezelőtt írtam a Drivenről, az első filmről, ami John Delorean életéről készült. Azóta is rákeresek néha, de eddig még nem sikerült rátalálnom sehol, ezért saját véleményt egyelőre nem írhatok. Viszont a Framing Delorean kapcsán meginterjúvolták Kathryn Deloreant is, hogy neki mi a véleménye a két filmről, és nem meglepő módon inkább az utóbbi tetszik neki, amiben az ő véleményét is kikérdezték. Pluszban pedig mond érdekeseket arról, hogy milyen is John Delorean lányának lenni. Íme a fordítás:
Nem is tudtam róla, hogy készítik (a Drivent), tehát nem is tudtam benne egyáltalán részt venni. Azt azonban elmondhatom a saját gondolataimmal kapcsolatban, hogy szomorú vagyok. Tudom, hogy klisés, de a szomorúság az egyetlen, amit azzal a filmmel kapcsolatban érzek. Ők voltak az elsők, akik filmet készítettek az apám történetéről, és csak és kizárólag a történet legrosszabb részét mesélték el. Egy szó sem esik az Álomról, azokról, amit elértek, sem pedig az eseményekről, amik ehhez a szörnyű pillanathoz vezettek. És ez igazán tragédia.
Régebben az emberek mindig arról kérdezgettek, hogy volt-e Deloreanem. A válaszom mindig ugyanaz volt: Képzeljétek el egy tárgyba sűrítve az életeteknek azt a részét, amikor az darabokra hullott. Amikor az apátok börtönbe vonul, amikor az összes pénzeteket elvesztitek, a szüleitek pedig elválnak. Szívesen látnátok ezt a tárgyat a bejárótokon parkolni? Azonban az évek a Deloreanközösségben megváltoztatták a véleményemet. Régebben az apám legnagyobb teljesítményének a GTO-t tartottam. Ő találta fel az amerikai izomautót. Azonban az, hogy éveken keresztül hallgattam a történeteket a DMC által megváltoztatott életekről, megváltoztatta az én érzéseimet is vele kapcsolatban.
Egész életemben, a névváltoztatásomig, azt a kérdést kellett megválaszolnom újra és újra, hogy: Apád még mindig börtönben van? Mostanra úgy éreztem, hogy ez elmúlt, az emberek elfelejtették, és mostanában már megoszthatom az emberekkel a múltamnak a boldog pillanatait is, nem pedig csak folyamatosan magyarázkodnom kell. Most pedig ha valaki beül erre a filmre, akkor pont a történet legrosszabb elemeit fogja látni. Persze, ez is a hagyatékának a része, amivel együtt kell élnem, de jó lenne, ha valaki inkább a szépre, és nem csak a rosszra emlékezne.
