Ismét egy nap késéssel, de azért csak megírom ezt a napot is. Ahogy végigolvastuk a jegyzeteket, úgy tűnik, hogy ez volt a legsűrűbb napunk, lesz mit írni. A reggelt az Ednél kezdtük, ha jól emlékszem már nyolc előtt odaértünk, és miközben én az Eddel átbeszéltem minden fontosabb dolgot, a Dudu körbefotózza az egész épületet. Elsőre úgy tippeltem, hogy a délelőttöt itt fogom tölteni, de aztán nem így történt, mert az Ed kb. másfél óra alatt elküldött, mert mit akarok én itt ezzel az autóval, elvégre eljöttem vele Hollandiába, nem kell ezen szerelni semmit. Jogos, de azért pár dolgot megnézettem vele, ha már ott voltam. A fékek teljesen jók, ennek örültem, mert pont 10 éve cseréltettem ugyanitt, viszont a futómű beállításával volt egy érdekes beszélgetésünk. Mondtam, hogy nézzen rá, mert kicsit ráz elől is és hátul is, mire mondta, hogy az eleje tényleg elég jól el van mászva és be is állította. Mondta, hogy csak egy kis összetartást kell beállítani, aztán kész. Ekkor mondtam ezt:
- Van a kézikönyvben egy pár futómű beállítási érték. Mutattam a szerelőnek, hogy ezeket állítsa be, de azt mondta nem érti.
- Nem meglepő. Senki más sem.
Tehát akkor a Delorean használati kézikönyvében ökörségek vannak. Tegye fel a kezét, aki meglepődött. :)
A kronológiát kicsit megbontva, mikor elindultam, az autó eleje tényleg számottevően jobb lett, sokkal kevésbé ráz, ellenben a hátulja még mindig nem az igazi. Eddel megbeszéltük, hogy akkor itt az ideje egy centírozásnak.
Jött aztán a következő beszélgetés, amikor a lengéscsillapítókról kérdeztem. Pontosabban ő kérdezte, hogy nem akarom-e kicserélni az eredetieket, elvégre lassan 40 évesek. Mondtam, hogy nem, mert majd ha az egyik megdöglik, akkor cserélem ki. Erre pedig az volt a válasz, hogy azt várhatom, mert ebből az olaj az életben nem fog folyni, mert van valami extra gumi a belsejében, és itt maximum az kezd el szétesni, ami miatt egyre keményebb lesz a rugózás, de teljesen bedögleni nem nagyon fog. Ezt is jó tudni, ismét egy alkatrész, amit más autókkal szemben 40 évig is lehet használni.
Utána beszélgettünk a gumikról, amivel kapcsolatban megmondta, hogy nem kell félni a méretváltástól, a 215-ös gumik a legjobbak a Deloreanre, főleg a Continental és a Vredestein. A Pirellik és a többi inkább terepjáróra való, ezért nem a legideálisabb egy ilyen autóra. Remélem emlékezni fogok erre a tanácsra majd öt év múlva, mikor megint cserés lesz a garnitúra.
Amikor végeztünk, elindultunk északra Den Helderbe, ahol egy haditengerészeti múzeumot akartunk megnézni. Őszintén szólva engem az érdekelt, hogy itt ki van rakva egy igazi tengeralattjáró, és azt jól körbe lehet mászkálni. Mivel pedig én szeretem az ilyeneket, ezért megérte azt a pár kilométert a dolog. És valóban, egy tengeralattjáró igencsak faszán tud kinézni, ráadásul a szárazföldön látni lehet az igazi méreteit is.
Volt persze sok egyéb dolog is, a felszíni hadviseléstől a történelmi visszatekintésig, de egyértelmű, hogy a fő showelem a HNLMS Tonijn volt. Aki arra jár, ne hagyja ki!
Ezután kicsit kóvályogva, ráérősen ballagtunk vissza az Edhez, akinek átadtuk az ajándékba hozott, de elfelejtett Unicumot, majd mentünk tovább Welmoed felé délre. Közben beugrottunk egy tulipánföldre, megérte a kitérőt az a pár (száz) fotó ami készült.
Welmoed ismét nagyon kedvesen fogadott minket, igazán jó fej még mindig. Sajnos az egészsége már nem a régi, ezért is adta el az autóját pár évvel ezelőtt, bár ennek ellenére eljár néha az Edhez. Mint mondta, éppen pár hete volt utoljára, jól esik neki néha Deloreant látni. A két kutyája továbbra is megvan, ugyanott lakik, ahol a 2016-os Eurofestes videóban is meg lehetett nézni, jó volt találkozni vele.
Innen már csak az utolsó checkpoint volt hátra, a szálláskeresés. Kicsit már későn volt, sűrű volt a nap, nem akartunk messzire menni, ezért Volendamban kerestünk szállást, nem messze Welmoedtől, a tengerparton. Eltartott egy darabig mire találtunk szállást, mert a GPS nem annyira érezte a hely szellemét, és főleg a lezárt utcákat, de végül leálltam egy tér szélére, nem törődve azzal, hogy ez most szabad vagy sem, és így már meg is lett a kívánt szállás 10 percen belül. Ahol egy szerencsés véletlen folytán éppen egy magyar nő volt az egyik alkalmazott, így nagyon hamar és olcsón jutottunk szobához. Mivel a normál szobák elfogytak, ezért egy négy ágyast vettünk ki, de mivel csak ketten voltunk, megkaptuk 70 euróért, ami egy több mint korrekt ár Hollandiában. Egy probléma volt csak, a rendes parkolóhely megtalálása. Volt egy hely, ahova elképesztő bűvészkedéssel, és a Dudu segítségével sikerült beapplikálni az autót, de ismét bebizonyosodott, hogy szűk holland utcácskákat nem a Deloreanre tervezték.
Viszont miután ez is sikerült, már csak a felhurcolkodás, egy pizza megevése és az alvás volt hátra. Könnyen ment.
