Élet egy Deloreannel

Megvolt az év eleji első pár kör, megvolt az olajcsere, az autó jól megy, elkezdem a szezont. Egy takarítás még erősen javallott lenne minél hamarabb, de ezt levéve minden oké. Remélem idén is sokat lehet menni.

Miután megjavítottam az ajtót, elő is került pár függőbe rakott dolog. Ebből az első az Apsürde fotózása volt. Aránylag régen kerestek már meg, de valahogy egyre csak húzódott az idő, a zsanértörés meg aztán megint arrébb rakta az egészet. Végül a múlt héten sikerült megbeszélni a most hétfői találkozót. Szerencsére az egész hetes sivatagi eső éppen abbamaradt, így az autó totális elkoszolódása elkerülhetővé vált.

Nem indult könnyen a dolog, mert esti fotózást szerettek volna, ráadásul kicsit lepukkant ipari környezetben, úgyhogy kellett egy kicsit helyszínt keresni. Végül a környék legfrankóbb lepukkant iparvárosa lett a befutó, Tatabánya. Bár most már ott sincsenek igazán régi, nem működő ipartelepek, de a kettes erőmű még áll, ezért oda el lehetett menni. 

Mi ott voltunk időre, de az M1-es autópálya hozta a formáját, a zenekar beleállt egy korrekt dugóba, mi meg ácsorogtunk a gigászi iparkémény aljában. Mondjuk annyi előnye volt az egésznek, hogy legalább már jó sötét volt, mire odaértek. Kis beszélgetés, haverkodás, átállás az autóval, aztán neki is álltak a fotózásnak. Ide én olyan nagyon nem kellettem, de ennek örültem is, mert szeretem az ilyeneket csak nézni. Plusz jött is két autós, akik megálltak Deloreannézőbe, aztán velük el lehetett beszélni az időt. Jó fejek voltak, beszélgettünk mindenről, főleg a Deloreanről, aztán valamikor negyed 10 körül véget is ért a fotózás. Szerintem kábé úgy 2000 kép készülhetett, jó szórakozás lesz kiválogatni azt a párat, amit használni szeretnének.

Végül pedig egy klip tőlük. Jó kis '80-as évek utánérzet, erős Depeche Mode hatással.

Sok év után kihagytuk az Oldtimer Premiert. Eléggé meguntuk az elmúlt években, bár majd valamikor még lehet, hogy megyünk. Mondjuk azt nem tudom mi lesz a következő közös program, de lehet, hogy csak a júniusi klubtalálkozó. Mondjuk az frankó lesz. Akit érdekel, annak mondom, hogy valószínűleg Agárdon lesz valamikor június elején. Amikor biztosabbat tudok, majd úgyis jelzem.

Hát eddig itt még nem volt filmajánló, de mivel a Ready Player Oneban elég sok utalás van a Deloreanre, ezért nagyon vártam, és így utólag azt mondom, hogy okkal. Itt már írtam róla korábban, megéri azt is elolvasni, mielőtt valaki ennek az írásnak nekiáll. Igyekszem csak minimálisan spoilerezni lenni, szóval aki még a megnézést tervezgeti, annak sem kell félnie.

Szóval akkor itt ez a könyvadaptáció, ami egy virtuális valóságról szól, valamint annak a sorsáról. A fő sztorit szerintem szinte mindenki ismeri, de azért pár szóban leírom. Van egy James Halliday nevű, elég érdekes fickó. Kicsit antiszociális, közepesen autista és teljesen zseni. Halliday összerak egy virtuális valóságot, az Oasist, ahová az emberek egyfajta kábítószerként menekülnek, az egyébként eléggé nyomasztó disztópikus jövőből. Aztán egy idő után Halliday meghal, majd ekkor egy üzenet jelenik meg az összes felhasználó számára, miszerint elrejtett egy húsvéti tojást (Easter egget, ami lefordítva szerintem elég bénán hangzik, pedig így van.), aminek a megtalálója nyer egy rakat pénzt, plusz az Oasis adminjogát. Elég jó kis díj, rá is áll mindenki egy ideig, és itt kezdődik a film.

A film esetében három dologról kell beszélnünk. Az első maga a sztori. Őszintén szólva az egy erős átlagnak vehető, nem hoz túl sok újdonságot. Vannak benne a jófiúk és lányok, meg a csúnya gonosz gigacég, akik küzdenek egymással, tényleg semmi extra. Vannak persze fordulatok, meg izgalom, de azért ez a forgatókönyv biztosan nem fog Oscar díjat kapni. Meg valószínűleg a színészek sem. Hozzák a kötelezőt, de semmi extra. Mondjuk miután a multikulti elég jól működik az egész film alatt, még akár Oszkár bácsi is benézhet valami másik kategóriában.

A látvány a második, ami fontos, és itt ez tényleg nagyon a helyén van. Tipikusan mozis élmény, 3D, meg minden. Nagy, szépen meganimált terek, szimpatikus avatárok, tényleg jól néz ki. Kicsit hozza ez is a virtuális valóságos megjelenést, nem egy tipikus Crysis grafika, éppen ideillő.

A harmadik pedig az, amiben a film igazán a legjobb. Az a nosztalgiacunami, ami folyamatosan éri az embert, az fergeteges. Ott van a Vissza a Jövőbe Delorean, a főhős autója, természetesen KITT fénnyel az elején, nyitott ajtóval vagánykodva. Meg amikor a Mortal Kombat 2 Kintarojának a hasából kimászik az Alien, az is nagyon nagy. (Nyugi, ennyi volt a spoiler) És lehetne sorolni napestig. Viszont ez a nagy pozitívum egyben a nagy negatívuma is a filmnek. Ha valaki nem élte/játszotta végig a '80-as '90-es éveket, nem fogja érteni ezeket az utalásokat és csak kapkodja a fejét, hogy most ki miért néz ki úgy, ahogy. Márpedig a film, a formátum miatt, nem engedheti meg, hogy minden kis utaláshoz fél perces kommentárt fűzzön.

Végül pedig pár szó a Deloreanről. Azt már ez előző írásban is említettem, hogy a könyvben a Delorean nem egy kimondottan fontos momentum, de mivel a film elég rugalmasan kezeli a könyv cselekményét, ezért belefért, hogy nagyobb szerepet kapjon. Persze így sem egy Vissza a Jövőbe szerű főszerepre kell gondolni, de így is jó volt látni. A sok kis egyéb utalás pedig a Vissza a Jövőbére külön jó volt, a hangoktól, a képi megjelenésig.

Szóval akkor jó film a Ready Player One? Nekem igen, de lesz, akinek nem az. Ez a film a most 40 körüli kockagenerációnak lesz a kultfilmje, a fiatalabbaknak meg megér egy megnézést. Viszont teljesen megértem azokat is, akik kimennek a film felénél, mert semmit nem értenek az egészből, ahogy azt tették páran akkor is, amikor mi néztük. Én inkább az leszek, aki kikockázva nézi végig még egy párszor otthon, hogy minden kis mellékszereplőt és bigyót megtaláljon.

Ami szintén megér egy rövid említést az az, hogy mi hogyan is kerültünk oda a film premier előtti vetítésére. Az Intercomtól kerestek meg, hogy a hivatalos bemutató előtt egy héttel, szeretnének meghívni egy kupac filmes bloggert és videóst, hogy külön nézzék meg a filmet. Ott pedig volt valami játék, ahol egy Deloreanezés volt a fődíj, ami majd az én autómban történik. Emiatt kaptam én is egy meghívót az egyel későbbi vetítésre. Természetesen elmentem, ami elég jó ötletnek tűnt, mert habár már vagy két hete volt az egész, még nem kerestek meg, hogy akkor hogyan is lenne ez az autózás.  Lehet, hogy nem is fognak, akkor pedig kaptam egy ingyenes mozijegyet. Frankó.

Mivel idén 10 éves a klub, ezért lesz jubileumi póló és kulcstartó is. Elméletileg a héten mindegyik elkészül, a fórumba majd jobban írom a aktuális helyzetet. Lehet készíteni a frissen kapott fizetést, lesz mit vásárolni.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehézkesen fog menni ez a beszerelés és blogírás. Őszintén szólva ez a húsvét most elég rosszul jött. A fő gond az volt, hogy az ajtózsanér berakása nem egy emberes feladat. Sőt, még csak nem is kettő, hanem inkább három. Emiatt meg nehéz volt megszervezni, hogy két ember is be tudjon nekem segíteni.

Mikor végre sikerült, egy gyors eligazítással kezdtem. Az első gond az volt, hogy amikor kiszedtük a régi zsanért és lecsuktuk az ajtót, akkor csak a hátsó zsanér tartotta a helyén, ezért nagyon kellett figyelni a felnyitásnál, hogy pontosan nyitódjon az ajtó az első zsanér nélkül is, mert ha valaki jobban megemeli, mint kéne, akkor simán el lehetett volna törni azt is a nagy erőkar miatt. Az meg aztán baromira nem hiányzott. Mikor ezt megbeszéltük, bemásztam a túloldalról, elkezdtük nyitni, majd lassan, jól odafigyelve felemeltük, kitámasztottuk. Innentől a legveszélyesebb részen már túl voltunk.

Jött a zsanérnak és a zsanér tartóöntvényének a beszerelése. A probléma az volt, hogy ebbe az öntvénybe a zsanért tartó csapot már bele kellett ütni beszerelés előtt. Így pedig eléggé problémás volt a belső csavar becsavarása. Ez így nem annyira érthető, próbálom képen megmutatni.

Ahova a piros nyíl mutat, onnan kell beütni a csapot, ami tartja az ajtót. A zöld nyíl mutatja azt a csavart, amit könnyedén be lehet húzni, a kék nyíl pedig azt a csavart, amit nehéz becsavarni. A kéket annyira nehéz becsavarni, hogy még fotót sem nagyon lehet róla készíteni. A fő gond itt a zsanérnak az a része, amelyik tartja a torziós rugót. A kiszerelésnél nem volt gond, mert akkor pont az a rész volt letörve, de így már nem lehetett hozzáférni sima csavarhúzóval. Ezt végül úgy oldottuk meg, hogy egy olyan csavart használtunk az eredeti helyett, aminek a vége nem sima hatlapfejű volt, hanem imbusz. Így egy toldóval bele tudtuk nagy nehezen játszani a helyére. Mivel a zöld és kék csavar teljesen fix, ezért itt nem lehet játszani az ajtóbeállítással, szóval nem volt gond, ha elsőre teljesen becsavartuk őket. A gyárban valószínűleg az volt a sorrend, hogy először ezt az alapöntvényt rakták be, aztán felrakták a zsanérokat, beütötték a csapot mindkét oldalra, felszerelték az ajtókat, majd amikor minden szépen működött, akkor rakták be a szélvédőt és a keretét. Nekünk most nem volt ilyen lehetőségünk. Sajnos ennek a szenvedésnek a zsanér festése látta kárát, mert kicsit sikerült leütni. Nem drámai, de azért látszik.

Mikor ezzel megvoltunk és az ajtó már nagyjából csukódott, következett a kedvenc rész, az ajtóbeállítás. Először túl messzire kilógott, aztán kicsit ferdén állt, meg nem tudom milyen nyűgjei voltak, de kb. 3-4 leszerelés után sikerült úgy felrakni, hogy csak egy kicsit ütött hátul. És itt mondtam azt, hogy na így lesz ez jó. Mégpedig azért, mert emlékeztem, hogy ha berakjuk a torziós rugót, akkor az is fog még egy kicsit csavarni az egészen, és utána az majd pontosan beállítja a helyére az ajtót. Neki is álltunk a torziós rugó berakásának, ami meglepően könnyen ment. Jó, ez is volt vagy 20-30 perc, mire eltaláltuk a jó feszítést, mire sikerült a helyére rakni a hátsó ricnis tartót, de ez egész jó idő volt ahhoz képest, mint amit korábban ráfordítottunk. Azért itt számít a tapasztalat.

Végül sikerült a beállítás és nagy megelégedésemre az ajtó is szinte pont a helyére állt vissza, nagyon szépen csukódott. Nem 100%, inkább olyan 90% körüli, most egy nagyon kicsit eláll az eleje, majd a zárjával még szórakozok egy kicsit, aztán jobb lesz, de egészében véve nagyon szépen sikerült. Egy kicsivel talán kevésbé lett feszesre húzva a torziós rugó, de őszintén szólva ez így jobb is, mert nyáron egy kicsit ütött a nagy melegben. A szerelés vége volt már csak hátra, a hátsó rész összerakása, beállítása, de ezzel fél óra alatt megvoltam egyedül is.

Ezek után már csak a tesztkör volt hátra, aminek külön örültem, mert már vagy egy hónapja be sem tudtam indítani az autót. Persze a Delorean gyönyörűen ment, minden frankó. Kezdődhet a szezon! Értsd: Mehetek olajcserére, légkondit javíttatni és takaríttatni.

Holnap már biztosan lesz blog, mert sikerült megcsinálni az ajtót, meg mert már tiszta röhej, hogy mennyi minden közbe tud jönni, ha a blogírásról van szó. 

Megint kések, mert még mindig nem volt lehetőségem összerakni az autót, márpedig azt akarom megírni. Addig amíg ez meglesz, kirakok egy linket, ami a Ready Player One (számomra) első (spoilermentes) kritikája. Biztató.

Mert biztos van az a pénz.

Nagyon bíztam benne, hogy mára mindent meg tudok írni a javításról, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok. Az új zsanér megvan, ami szép és jó, de a beszerelésre még nem volt idő. Pontosabban idő lett volna, de jó idő nem. Márpedig mínusz sok fokban ajtót emelgetni és csavarozni a garázsban olyan élmény, aminek nem akartam kitenni magam. Maradt hát a valamikor a következő napokban beszerelés, most pedig az idáig vezető út.

Ott hagytam abba, hogy megvolt a hiba oka, leszedtük a zsanért, jöhetett a javítás. Elsőre persze mentem a delorean.eu-ra, aztán le is csuktam gyorsan. A bontott zsanér ugyanis 436 euró, azaz kb. 135 000 Ft. Kizárt, hogy én ezt jó szívvel kifizessem, maximum majd ha nyúznak érte. Keresni kellett hát másik megoldást. Két dolog jutott az eszembe. Az egyik, a munkahelyem műhelye, ahova gyorsan el is vittem a széttört zsanért, ahol egy nap alatt összehegesztették. Kezdésnek jó volt, de nem értek hozzá, lehet, hogy ez a hegesztés ugyanolyan jó, mint az eredeti, lehet, hogy nem az. Ezért aztán nem rohantam azonnal visszarakni a javított darabot, hanem inkább felvettem a kapcsolatot egy ismerőssel, aki korábban már csinált nekünk kulcstartókat is, tehát ért a vasakhoz.

Jól is tettem, mert mint kiderült, ilyet is tudna csinálni, csak vagy mérjem le pontosan vagy küldjem el neki. Egyértelmű, hogy inkább a postázás mellett döntöttem, elvégre ő majd jobban tudja, hogy pontosan milyen méretek kellenek és hogyan. Persze mindent ráraktam a csomagra az ajánlottól a tértivevényig, ami egy kis izgalom után oda is ért. Ha jól emlékszem, akkor kb. két hét alatt készültek el az új darabok.

A többesszám itt teljesen jogos, mert két darab készült. Egy hasonló keménységű, mint a gyári, valamint egy brutális keménységű, amit külön kértem, hogy a következő évtizedekben nehogy újra ilyen gondom legyen. Az elkészülés után hamarosan indult vissza a csomag, szerencsésen ide is ért, itt már csak a festésük volt hátra. A négy napos hosszú hétvégén ez is megtörtént, és itt állok most. Megvannak a zsanérok, várom a jó időt, aztán indulhat a beszerelés.

A terv az, hogy a brutálkemény megy az autómba, a javított megy a polcra, az új, gyári keménységűvel pedig megkeresem az Edet, hátha tetszik neki az ötlet, hogy vegyen párat sokkal olcsóbbért, mint a régi. Bízok benne, hogy így lesz, mert így lesz egy új dolog a kormánybőrözésen túl, amivel kicsit hozzájárulok a Deloreanek túléléséhez. Meg hát egy kis pluszpénz is lesz belőle.

A végére hagytam a legfontosabbat, az új zsanér darabja 15000 Ft volt, a festés pedig további 2000 Ft.