Élet egy Deloreannel

Mivel idén 10 éves a klub, ezért lesz jubileumi póló és kulcstartó is. Elméletileg a héten mindegyik elkészül, a fórumba majd jobban írom a aktuális helyzetet. Lehet készíteni a frissen kapott fizetést, lesz mit vásárolni.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehézkesen fog menni ez a beszerelés és blogírás. Őszintén szólva ez a húsvét most elég rosszul jött. A fő gond az volt, hogy az ajtózsanér berakása nem egy emberes feladat. Sőt, még csak nem is kettő, hanem inkább három. Emiatt meg nehéz volt megszervezni, hogy két ember is be tudjon nekem segíteni.

Mikor végre sikerült, egy gyors eligazítással kezdtem. Az első gond az volt, hogy amikor kiszedtük a régi zsanért és lecsuktuk az ajtót, akkor csak a hátsó zsanér tartotta a helyén, ezért nagyon kellett figyelni a felnyitásnál, hogy pontosan nyitódjon az ajtó az első zsanér nélkül is, mert ha valaki jobban megemeli, mint kéne, akkor simán el lehetett volna törni azt is a nagy erőkar miatt. Az meg aztán baromira nem hiányzott. Mikor ezt megbeszéltük, bemásztam a túloldalról, elkezdtük nyitni, majd lassan, jól odafigyelve felemeltük, kitámasztottuk. Innentől a legveszélyesebb részen már túl voltunk.

Jött a zsanérnak és a zsanér tartóöntvényének a beszerelése. A probléma az volt, hogy ebbe az öntvénybe a zsanért tartó csapot már bele kellett ütni beszerelés előtt. Így pedig eléggé problémás volt a belső csavar becsavarása. Ez így nem annyira érthető, próbálom képen megmutatni.

Ahova a piros nyíl mutat, onnan kell beütni a csapot, ami tartja az ajtót. A zöld nyíl mutatja azt a csavart, amit könnyedén be lehet húzni, a kék nyíl pedig azt a csavart, amit nehéz becsavarni. A kéket annyira nehéz becsavarni, hogy még fotót sem nagyon lehet róla készíteni. A fő gond itt a zsanérnak az a része, amelyik tartja a torziós rugót. A kiszerelésnél nem volt gond, mert akkor pont az a rész volt letörve, de így már nem lehetett hozzáférni sima csavarhúzóval. Ezt végül úgy oldottuk meg, hogy egy olyan csavart használtunk az eredeti helyett, aminek a vége nem sima hatlapfejű volt, hanem imbusz. Így egy toldóval bele tudtuk nagy nehezen játszani a helyére. Mivel a zöld és kék csavar teljesen fix, ezért itt nem lehet játszani az ajtóbeállítással, szóval nem volt gond, ha elsőre teljesen becsavartuk őket. A gyárban valószínűleg az volt a sorrend, hogy először ezt az alapöntvényt rakták be, aztán felrakták a zsanérokat, beütötték a csapot mindkét oldalra, felszerelték az ajtókat, majd amikor minden szépen működött, akkor rakták be a szélvédőt és a keretét. Nekünk most nem volt ilyen lehetőségünk. Sajnos ennek a szenvedésnek a zsanér festése látta kárát, mert kicsit sikerült leütni. Nem drámai, de azért látszik.

Mikor ezzel megvoltunk és az ajtó már nagyjából csukódott, következett a kedvenc rész, az ajtóbeállítás. Először túl messzire kilógott, aztán kicsit ferdén állt, meg nem tudom milyen nyűgjei voltak, de kb. 3-4 leszerelés után sikerült úgy felrakni, hogy csak egy kicsit ütött hátul. És itt mondtam azt, hogy na így lesz ez jó. Mégpedig azért, mert emlékeztem, hogy ha berakjuk a torziós rugót, akkor az is fog még egy kicsit csavarni az egészen, és utána az majd pontosan beállítja a helyére az ajtót. Neki is álltunk a torziós rugó berakásának, ami meglepően könnyen ment. Jó, ez is volt vagy 20-30 perc, mire eltaláltuk a jó feszítést, mire sikerült a helyére rakni a hátsó ricnis tartót, de ez egész jó idő volt ahhoz képest, mint amit korábban ráfordítottunk. Azért itt számít a tapasztalat.

Végül sikerült a beállítás és nagy megelégedésemre az ajtó is szinte pont a helyére állt vissza, nagyon szépen csukódott. Nem 100%, inkább olyan 90% körüli, most egy nagyon kicsit eláll az eleje, majd a zárjával még szórakozok egy kicsit, aztán jobb lesz, de egészében véve nagyon szépen sikerült. Egy kicsivel talán kevésbé lett feszesre húzva a torziós rugó, de őszintén szólva ez így jobb is, mert nyáron egy kicsit ütött a nagy melegben. A szerelés vége volt már csak hátra, a hátsó rész összerakása, beállítása, de ezzel fél óra alatt megvoltam egyedül is.

Ezek után már csak a tesztkör volt hátra, aminek külön örültem, mert már vagy egy hónapja be sem tudtam indítani az autót. Persze a Delorean gyönyörűen ment, minden frankó. Kezdődhet a szezon! Értsd: Mehetek olajcserére, légkondit javíttatni és takaríttatni.

Holnap már biztosan lesz blog, mert sikerült megcsinálni az ajtót, meg mert már tiszta röhej, hogy mennyi minden közbe tud jönni, ha a blogírásról van szó. 

Megint kések, mert még mindig nem volt lehetőségem összerakni az autót, márpedig azt akarom megírni. Addig amíg ez meglesz, kirakok egy linket, ami a Ready Player One (számomra) első (spoilermentes) kritikája. Biztató.

Mert biztos van az a pénz.

Nagyon bíztam benne, hogy mára mindent meg tudok írni a javításról, de sajnos nem úgy alakultak a dolgok. Az új zsanér megvan, ami szép és jó, de a beszerelésre még nem volt idő. Pontosabban idő lett volna, de jó idő nem. Márpedig mínusz sok fokban ajtót emelgetni és csavarozni a garázsban olyan élmény, aminek nem akartam kitenni magam. Maradt hát a valamikor a következő napokban beszerelés, most pedig az idáig vezető út.

Ott hagytam abba, hogy megvolt a hiba oka, leszedtük a zsanért, jöhetett a javítás. Elsőre persze mentem a delorean.eu-ra, aztán le is csuktam gyorsan. A bontott zsanér ugyanis 436 euró, azaz kb. 135 000 Ft. Kizárt, hogy én ezt jó szívvel kifizessem, maximum majd ha nyúznak érte. Keresni kellett hát másik megoldást. Két dolog jutott az eszembe. Az egyik, a munkahelyem műhelye, ahova gyorsan el is vittem a széttört zsanért, ahol egy nap alatt összehegesztették. Kezdésnek jó volt, de nem értek hozzá, lehet, hogy ez a hegesztés ugyanolyan jó, mint az eredeti, lehet, hogy nem az. Ezért aztán nem rohantam azonnal visszarakni a javított darabot, hanem inkább felvettem a kapcsolatot egy ismerőssel, aki korábban már csinált nekünk kulcstartókat is, tehát ért a vasakhoz.

Jól is tettem, mert mint kiderült, ilyet is tudna csinálni, csak vagy mérjem le pontosan vagy küldjem el neki. Egyértelmű, hogy inkább a postázás mellett döntöttem, elvégre ő majd jobban tudja, hogy pontosan milyen méretek kellenek és hogyan. Persze mindent ráraktam a csomagra az ajánlottól a tértivevényig, ami egy kis izgalom után oda is ért. Ha jól emlékszem, akkor kb. két hét alatt készültek el az új darabok.

A többesszám itt teljesen jogos, mert két darab készült. Egy hasonló keménységű, mint a gyári, valamint egy brutális keménységű, amit külön kértem, hogy a következő évtizedekben nehogy újra ilyen gondom legyen. Az elkészülés után hamarosan indult vissza a csomag, szerencsésen ide is ért, itt már csak a festésük volt hátra. A négy napos hosszú hétvégén ez is megtörtént, és itt állok most. Megvannak a zsanérok, várom a jó időt, aztán indulhat a beszerelés.

A terv az, hogy a brutálkemény megy az autómba, a javított megy a polcra, az új, gyári keménységűvel pedig megkeresem az Edet, hátha tetszik neki az ötlet, hogy vegyen párat sokkal olcsóbbért, mint a régi. Bízok benne, hogy így lesz, mert így lesz egy új dolog a kormánybőrözésen túl, amivel kicsit hozzájárulok a Deloreanek túléléséhez. Meg hát egy kis pluszpénz is lesz belőle.

A végére hagytam a legfontosabbat, az új zsanér darabja 15000 Ft volt, a festés pedig további 2000 Ft.

Elég jól elnyúlik ez a mostani téli szünet. A zsanértörés, a hó és a folyamatos nyálka nem segít az autózásomon. Volt, amikor február közepén már megvoltam az olajcserével, most még fel sem merült, hogy menni kéne. Pedig össze kéne rakni a gépet, mert március 29-én jelenik meg a Ready Player One.

Nem túl gyakran, de olykor vannak a Deloreannel komoly hibák is. Ez a mostani is ilyen. Szerencsére a normál működésével nincs összefüggésben, de az azért elég kellemetlen, ha a normál működést azért nem lehet elérni, mert nem jutunk be az autóba. Márpedig egy törött ajtózsanér elég ahhoz, hogy ez ne sikerüljön.

A múlt héten már írtam, hogy a legutóbbi alkalommal a bal ajtó első ajtózsanérja megadta magát. A helyszínen nem volt esélyem megszerelni, meg nem is akartam, ezért hazamentem, leraktam az autót, és másnap álltam neki. Szerencsére az ajtót ki lehetett nyitni, mert a zsanérnak csak a hátsó része tört el, ami a torziós rugót fogja, de az első fele az tartotta az ajtót. Persze nem akartam túlterhelni az első felét, főleg a benne levő csapot, de ezt azért jó volt tudni.

Először a torziós rugót kellett kiszedni. Szerencsére már korábban is szórakoztunk ezzel, ezért azt levéve, hogy néhány csavar kicsit erősebben fogta magát, nem volt gond. Miután mindent szétszedtem, megnéztem a torziós rugót, úgy tűnik semmi baja. Remélem így is lesz, mert ha az is eltörik az új megfeszítéskor, akkor az nagyon meg fogja drágítani a szerelést. Azonban az majd annak a napnak lesz a problémája.

Miután kiszedtem a rugót, felemeltem az ajtót és néztem hogy mik a lehetőségeim. Hát az biztos, hogy ezt a zsanért én innen egymagam ki nem szedem. Egyrészt azért, mert nem tudom egymagam tartani az ajtó elejét, közben meg a zsanért csavarozni és utána lecsukni, másrészt pedig mert nem lehet csak úgy lekapni az eltört zsanért, hanem a szerkezet másik oldalát is ki kell hozzá szedni. Ezért aztán hívtam két kollégámat, akikkel ezt sikerült megoldani. Fél órát biztosan elvoltunk vele, de aztán sikerült mindent kiszedni és az ajtót a másik zsanér eltörése nélkül visszacsukni. Remélem a nyitás is menni fog. Ezután meg lehetett már nézni, hogy pontosan mi is a helyzet.

Hát röviden annyi, hogy ez a zsanér, csakúgy mint annak idején a lengőkar, már egy ideje meg volt repedve, csak mivel olyan helyen volt, nem lehetett észrevenni. Ez szokás szerint onnan látható, hogy a törésnek csak egy része friss, a többi már rozsdás. Nem tudom pontosan mióta lehetett ez ilyen, de az biztos, hogy nem egy pár hete. Őszintén szólva van egy emlékképem egy olyanról, amikor az egyik NAAFon éppen nyitott ajtóval randalíroztunk a földúton, és hallottam egy reccsenést, de nem tudom, hogy az ez lehetett-e vagy sem.

A szerkezet másik oldala az jónak tűnik, nincs rajta még egy hajszálrepedés sem, bár az a csap, amin az egész fordul, kicsit meg van görbülve. Azóta ezt megnéztük és nagyjából ki is lehetett egyenesíteni, bár a kollégák azt mondták, hogy ez egy annyira brutálisan kemény anyag, hogy sokat nem lehet vele kezdeni, ennek még bármennyit ki kell bírni, ha jól lesz összerakva. Bízok benne, hogy így is lesz.

Jövő héten majd írok a javításról, remélem addigra már készen leszek vele.

Elkészült az új zsanér, még a héten megkapom. Nagy az öröm, remélem frankón fog működni. Szerdára most már bőven van mit írnom.

Van valami perverz vonzalom bennem a filmforgatások iránt. Valahogy az ilyeneket mindig szeretem elvállalni, habár olykor elég nagy megalkuvásokkal jár, mert az Interkozmosz is baromi hidegben volt és ez a mostani sem éppen a legideálisabb időben volt február közepén. Ráadásul még messze is volt, Budapesten.

Persze először Skynetet hívtam, de ő nem akart menni, hát mondom nézzük akkor, mi is lesz ez. A Bagi-Nacsa show egyik részének egy pár perces jelenete az időutazásról szól, ebbe kéne Delorean. Kicsit jobban is utánakérdezhettem volna, de nem tököltem, menjen a dolog, mi gond lehet. Persze ha jó az idő. Egyébként tréler.

Szerencsére aznap jó idő volt, így lehetett lábon menni, nem kellett a trélerrel szenvedni, ami mindig egy para, ha látom, hogy mennyire szűkösen fér el rajta az autó. Szóval beültem, megnéztem a lámpákat, vizet, szokásos dolgokat, aztán gyerünk BP-re. A kért időpont előtt jó negyed órával ott voltam, a helyet is gond nélkül megtaláltam, be is engedtek. Bent találkoztam egy fickóval, aki mondta, hogy ő is erre a forgatásra jön, így bevitt a TV központi aulájába, ahol habár nem voltam jó helyen, mint kiderült, de legalább láttam az eredeti TV Macit.

Innen egy stúdióhoz mentem, ahol csatlakozott hozzám Zsolt is, aki elhozta az összes általa szerzett és épített Vissza a Jövőbe kütyüjét, mert azok is kellettek a forgatáshoz. It egy kis dumálás, autónézés, majd a VIP parkolóhoz átállás következett. És itt már éreztük, hogy ez a nap sem a melegről lesz híres.

A garázsban felállt a stáb, az autót több helyen is kipróbálták, majd sikerült megtalálni a megfelelő pozíciót, innentől pedig már csak a bámészkodás volt a dolgom. Azt meg kedvelem. Szóval elkezdődött a beállás, a szokásos tökölődés, majd a fények, a tesztszövegek, aztán a rendes forgatás, amiről sok újat nem tudok mondani. Jó volt, érdekes volt, valamint megint találkoztam egy kupac jó fej emberrel. És mint kiderült, még közös ismerőseink is vannak. Egyedül az volt egy kicsit olyan izé, hogy volt a jelenetnek egy elég erős politikai töltete, amit nem szeretek a Deloreannel összekapcsolni, és ezt megkérdezhettem volna még a legelején, de elfelejtettem. Mindegy, nem volt annyira rossz, szóval egye fene, maradhat.

A végére maradt azonban két nagyobb meglepetés is. Egy jó és egy rossz. A jó az volt, hogy a TV-sek megcsináltatták a Dokinak azt a gondolatolvasó bigyóját, ami az első részben volt a fején, és ezt elég jó áron megvehettük tőlük. Pontosabban Zsolt megvehette.

A rossz viszont elég kellemetlen volt. Az utolsó jelenet utolsó ajtócsukásánál hallottam fentről egy reccsenés. Na mondom, erről már hallottam, ez a torziós rugó lesz. Ha nem nyílik az ajtó, akkor biztosan. Megálltam, és nem nyílt az ajtó. Nabazmeg, ez nagyon kellett. Kiszenvedtem magam, megnéztem, teljesen laza volt a rugó és lötyögött. Gondoltam valahol a hátsó részen tört el. Sokat nem foglalkoztam vele, mert elég kevés fény volt itt a garázsban, viszont amikor kimentünk, a Zsolttal megnéztük egy kicsit jobban a szerkezetet és hoppá, nem a rugóval van a baj, hanem a bal első ajtózsanér törött el.

Így elsőre nem tudtam, hogy ez most jobb vagy sem, de miután azt tudtam, hogy a rugó az nagyon szar, ezért inkább az elsőre tippeltem. Hogy jól gondoltam-e, erről majd írok a jövő héten.