Élet egy Deloreannel

Továbbra is csak kis történetek lesznek a dmctalkról, mert továbbra sem mozdultam ki az autóval. Miután hétfői bejegyzésemre érkezett egy igazán finom kritika, ezúttal igyekszek érdekesebbeket válogatni és kihagyom a tonnaszámra fellelhető "Egy kiscsávó észrevette az autót, hagytam hogy összetapogassa és csodás napja lett." típusú szövegeket. :)

1.

A napi autóm éppen szervizben volt, ezért a Deloreannel mentem pár helyre. Éppen kint álltam a ház előtt, amikor arra jött egy közelben lakó és így szólt: "Mindig jó érzés látni ezt az autót. Bár fogalmam sincsen, hogy miért."

2. 

A Deloreanem injektorai szinte teljesen el vannak dugulva és rozsdásodva, ezért rendeltem a DMCH-tól egy új szettet. Viszont azért érdekelt, hogy mégis mennyire menthetetlenek a régiek, ezért megpróbáltam kitakarítani őket. Mindegyiket átfújtam sűrített levegővel, mire kiderült, hogy az egyiknek olyan a hangja ilyenkor, mint egy nagyon beteg ködkürtnek. Erre figyelt fel a szomszéd gyerek, aki átjött és szólt, hogy csináljak valamit, mert az apjának szívrohama van. Azonnal hívtam a mentőket és bementem velük a kórházba és megvártam, amíg a gyerekért eljött a nagynénje. Kicsivel később felhívott az apa, hogy megköszönje, hogy megmentettem az életét az utolsó pillanatban. Nem gondoltam volna, hogy egy eldugult injektor ilyenre képes.

3.

Egyszer, mikor már rendesen működött az autóm, átjött a nagyon jó csaj szomszédom megkérdezni, hogy elvinném-e egy körre, persze csak ha a barátnőm is megengedi. Erre elmondtam, hogy jelenleg nincsen barátnőm, mire azt válaszolta, hogy habár neki van barátja, az azt mondta neki, hogy bármit megtehet hogy mehessen ezzel az autóval.

Nem éltem vissza a helyzettel.

4.

Éppen fizettem a tankolásom után, mikor berontott egy fickó az ajtón és miközben folyamatosan a Deloreanre mutogatott, azt ismételgette, hogy: "Ez kié? Ez kié?" Feltettem a kezemet, mire nekiállt kérdezgetni mindenféléről már aközben is hogy kifelé tartottam, de a legjobb az volt, amikor kijelentette, hogy: "Amikor tegnap meghalt David Bowie, teljesen összetörtem. Most viszont hogy láttam egy Deloreant, helyrejött a világ."

Most már lassan itt lenne az ideje az év eleji olajcserének, átnézésnek, de amilyen szar idő van a héten is, most sem fog sikerülni. Pedig menni kéne már egyet, mert valahogy mostanában nincsen kedvem csak úgy járatni a Deloreant.

Miután a rossz idő miatt nem nagyon tudtam semmit sem kezdeni az autóval, elfogytak a saját élmények, ezért a dmctalk-ról szemezgetek pár kisebb történetet.

1.

Feleség: Hé, nézd csak!

Férj: Woooooow!!!

Feleség: És az előbb még azt mondtad, hogy milyen vagány az a Lexus.

Férj: Jó, jó. Nem tudhattam, hogy egy Delorean van a sarkon túl.

2.

Egyik péntek délután egy helyi italboltba mentem, akik saját maguk készítik a sörüket, gondoltam feltöltöm az otthoni készleteket.Általában nem szoktam ilyenre a Deloreant használni, de ezúttal úgy alakult, hogy mégis azzal mentem. Éppen nyitásra értem oda, ezért rajtam kívül csak egy másik vásárló volt, aki a bolt előtt üldögélt. Megérkezésem után odajött hozzám és nekiállt kérdezgetni az autóról, az autó történetéről, ilyenekről. Három órán keresztül beszélgettünk és ami a legjobb volt az egészben, hogy egyetlen egyszer sem próbált meg kijavítani a saját autóm történetével kapcsolatban! Igazán érdekes élmény volt, már alig várom, hogy következő pénteken is találkozzunk.

3.

Elvittem lemosatni a Deloreant az egyik nap, mert másnap egy kiállításra kellett vinnem, amikor odajött egy, a '60-as éveinek végén járó fickó hozzám, hogy kicsit nézelődjön. Az első mondat amit mondott a következő volt: "Egy Delorean! Ilyet sem láttam vagy 30 éve."

Sikerült nem elnevetnem magam, mert szerintem nem is tudta, hogy mennyire fontos mondatot mondott Bár ahogy visszagondolok mintha lett volna egy botja, egy aranyököllel a tetején... 

Külön bejegyzést már nem szentelnék neki, mert tavaly bőven túladagolódtam belőle, de akit érdekel, ezen a linken megtalálja a hivatalos kaliforniai Vissza a Jövőbe nap minden fontosabb eseményének a videóját.

Találtam a dmctalk-on egy jó témát, ahol az egyik új tulajdonos, miután megvette az autót, úgy gondolta, megosztja a többiekkel, hogy milyen doksikat, papírokat kapott vele. Ezeket fogom most idemásolni, mert jó részüket még én sem láttam. Nem csak eredeti papírok, mert egy 1983-as eladásról van szó, tehát már bőven a KAPAC-os időkben történt. Emiatt van pár új lap és lehet, hogy néhány 1981-es hiányzik is. Ezt nem tudom, de ami van, az jó. Nagyjából a következőkről van szó:

Egy általános információs füzet, egy hivatalos szervizlista és egy környezetvédelmi füzet.

Az első lap egy bevezető szerintem az első vagy második füzetbe, ami a karbantartási útmutatót vezeti be.

Aztán pár oldal foglalkozik a rádió használatával. Erről van teljesebb dokumentáció is, engem annyira ez nem érdekelt, hogy teljes terjedelmében iderakjam. Akit érdekel, itt megtalálja.

Aztán az egyik kedvencem. Abban az esetben, ha valaki eladja az autóját, akkor ezen a kis lapon kitöltheti az okot és az új tulajdonos címét. Gondolom ezeknek az információknak egy-egy visszahívás esetén van igazán fontos szerepe. Márpedig a DMC ebben elég erős volt. Igaz, ennek az autónak az eladásakor a DMC már nem is nagyon létezett, de ezen most ne akadjunk fenn.

Következik az úgynevezett windowsticker, amiket - a nevéből kiindulva - gondolom az autók ablakában szoktak hagyni. Felsorolja az autó főbb jellegzetességeit, extráit, opcionális tartozékait. Valamint megadja az ajánlott viszonteladói árat, 29825 dollárt.

Aztán először egy kézzel ...

... majd egy géppel írt számla, amin nagyjából ugyanazok az információk találhatóak. Az eladás dátuma 1983.09.23, a VIN, ami 10644, valamint a valódi eladási ár, ami pedig mindössze 19531,45 dollár. Adóval és rendszámmal együtt. Az előbbi szerintem nagyjából az áfát jelentheti. 5,5%-os áfa, 15 dolláros forgalomba helyezés. Szegény hely ez az USA, de az biztos, hogy más világ.

Végül pedig egy szervizszerződés, ami 1 évre vagy 12000 mérföldre szól. Sajnálom, hogy nincsen rajta az ára is, az még érdekes lett volna.

És ennyi. El lehet molyolni egy kicsit ezeknek a papíroknak az olvasgatásával, nekem jól esett. Kár, hogy nekem nem jöttek ilyenek az autóval, bár a szervizkönyveknek is örültem.

A tegnapi este kicsit sűrűbben alakult a tervezettnél, ezért a mai bejegyzés kimarad. Majd pénteken lesz valami.

... hogy a DMC tulajdonában volt egy Mercedes 300 SL is? Az alvázszáma bizonyos mostanában eladott dokumentumok szerint A1980406500290 volt és a cég kaliforniai bázisán tartották. Mondjuk egyébként is érdekes ez a lista, simán elmondható, hogy nem éppen mindenféle lepukkant roncsokkal jártak a főnökök ott sem. Számomra külön öröm volt megtalálni azt a SAAB-ot, amiről én is írtam már egyszer korábban.

Ami azt illeti nagyon egyszerű, túl sok dolgot nem kell tenni érte.

Mindig is írtam, hogy a Delorean hűtésére oda kell figyelni, mert az egyik legkritikusabb pontja az autónak. Részben ennek köszönhető, hogy habár még közepes állapotban volt az autóm hűtése, szépen lassan mégis kicseréltem az összes fő komponenst az elmúlt évek alatt. Mindezt azért, hogy aztán pár héttel ezelőtt, egy szép hétvégén, zárójelbe tegyem az összes eddigi szabályomat és stresszteszteljem az egész rendszert.

Pedig teljesen átlagosan indult a dolog. Mivel régen járattam már meg az autót a rossz idő miatt és tudtam, hogy az elkövetkező egy-két héten sem lesz lehetőségem egy tisztességes körre, ezért beindítottam, hogy járjon egy kicsit. Majd bementem ebédelni, gondolva, hogy majd félúton kijövök és leállítom, miután rendesen bemelegedett. Naná, hogy elfelejtettem.

Jó 20-25 perc múlva jöttem ki és hallottam meg, hogy még mindig megy az autó és mennek az első ventilátorok is. Gondoltam, most már biztosan bemelegedett, leállítom. Beültem és láttam, hogy 220 F-on áll a mutató, ami 104 Celsiust jelent. Óazanyádúristenit, mi van itt? Gyorsan leállítottam, majd hátramentem és beleléptem a kifojt hűtővízbe. Na mondom, helyzet van, mi történhetett, eddig még nem volt ilyen. Felnyitottam a motorteret, megnéztem a hűtővíztartályt, úgy tűnt van még benne, habár nagyon soknak tűnt a kifolyt mennyiség. Mint kiderült, a tartályban levő víz inkább csak úgy mutatóban volt.

Vártam egy pár órát, majd újra beindítottam az autót és rendesen beindult, minden rendben levőnek tűnt. Nem járattam, talán csak fél percig, gondoltam most, hogy nincs nagyobb baj, kerítsünk hűtővizet. Volt otthon fél liter hűtőfolyadék és egy liter desztillált víz, beleöntöttem. Nem volt a végén sem csobogás, csak a fémtartály aljának a hangja. Szép. Aztán elmentem következő nap a benzinkútra, vettem további két liter vizet és egy liter hűtőfolyadékot. Hazamentem, beöntöttem, semmi. Mondom ilyen nincs, menjünk egy kicsit, melegszik-e. Naná, hogy melegszik, ráadásul a hűtőventilátorok sem indulnak be, 5 km alatt már fölötte volt a hőmérséklet a szokásos alsó negyednek, mentem is haza. Vártam egy kicsit, újabb liter víz. Mentem tovább, most már nem melegedett. Elmentem a benzinkútra, hagytam járni egy kicsit, állásában melegedett. Újabb fél liter hűtőfolyadék, egy liter víz és ezzel helyreállt minden. Innentől rendesen melegszik, kapcsol a ventilátor, lehűl, aztán újrakezdi. Ahogy régen is volt. Persze azért az elkövetkező időszakban erre jobban oda kell most figyelni.

Tehát a gyári tizenegy literből körülbelül hét liter vizet nyomott ki magából a hűtés, de vajon miért? A hipotézisem a következő. Amikor télen járatom a Deloreant, akkor általában csak annyira veszem le a takaróját, hogy beférjek az autóba és így hagyom járni a motort. Ennek pedig van egy hátránya. Mivel a motortéren is rajtahagyom a takarót, gyorsabban melegszik a motor, ami végül is jó dolog, de nem akkor, amikor a takaró ott van az elöl levő hűtés előtt is. Ugyanis amikor elérte a motor hőfoka a ventilátorok bekapcsolási szintjét, azok beindultak, elkezdték a hátulról jövő egyébként is kicsit melegebb levegőt átfújni a hűtőn, majd belefújták a takaróba, ami így nem hagyta azt távozni. Szóval ezzel az egyszerű módszerrel kiiktattam a hűtőventilátorokat a rendszerből. Innentől már csak az kellett, hogy felforrjon a víz és a túlnyomás miatt hátul távozzon. Szerintem ha még egy tíz percig nem néztem volna az autó felé, kinyírtam volna a motort.

Szóval akárhogy is nézem, igazán ügyes voltam, de szerencsére nem lett nagy gond. Tanuljatok az esetemből, nem volt annyira jó érzés, hogy megismételjem.

Múlt hét pénteken mentem egy kört a Deloreannel és minden működik. Ezúttal ez nem volt teljesen egyértelmű. Részletek szerdán.

Houstonban már évek óta gyártanak régi-új Deloreaneket, de ez a mostani történés teljesen új lehetőségeket ad a DMCH kezébe. Az egész még tavaly júniusban kezdődött, amikor egy törvényjavaslatot nyújtottak be az USA alsóházába, miszerint más törvények vonatkozzanak az évi 500 alatti gyártókapacitású autógyártókra, mint a nagyokra, könnyebbé téve a ténykedésüket. Akit bővebben érdekel az akkori helyzet, itt írtam róla. Mostanra a törvény végigfutott és elég nagyot durrant, minden valamirevaló autós újság hírt adott róla, az esetek nagy részében egy Deloreannel illusztrálva a sikert, miszerint végre újra beindulhat a gyártás.

Na de mi is van valójában? Tényleg újraindul a gyártás? Hát igen is, meg nem is.

Először is a törvény elég sok dolgot tartalmaz. A legnagyobb engedménye, hogy ezeknek a kis szériás gyártóknak nem kell megfelelniük a mostanra elég bonyolult és költséges új törésteszteknek, tehát a Deloreant simán lehet a régi karosszériájával, alkatrészeivel gyártani. Nagy megkötés viszont a darabszám, amiről korábban már írtam, de ezen felül az újonnan gyártott autóknak meg kell felelniük a jelenlegi környezetvédelmi előírásoknak is, ami már eléggé megbonyolítja a helyzetet. Mert hiába van Houstonban több ezer PRV, azokból nem lehet új autót építeni. Ezen felül meg kell a gyártóknak felelni az autógyártók mindenféle egyéb adminisztratív feladatainak is, de ez minket különösebben nem érdekel, szóval erre nem térnék ki. A lényeg, hogy a lehetőséget kihasználva a DMCH mert nagyot álmodni és egy teljesen felújított, modern Delorean mellett tette le a voksát.

Adott tehát a régi kaszni, de lesz bele egy új, 3-400 lóerős motor egy még meg nem nevezett gyártótól (Kis kiegészítésként megemlítem, hogy a motorra azért vannak tippek. Két hazai és egy külföldi motor az esélyes, a Jalopnik egyik szerzője japán V6-ost képzel az autóba.), lesz hozzá fejlesztett fék, futómű (valószínűleg Eibach, de semmi sem fix), új elektromos rendszer és légkondicionáló, nagyobb kerekek, talán egy kicsit frissített beltér, de egészében véve kívülről az autó egy teljesen átlagos Deloreannek fog kinézni. Az ára pedig 80 - 100 000 dollár körül lesz, ami azért nem túl olcsó. A gyártás 2017 első félévében indulna, eleinte havi egy autóval, hogy kitapasztalják az esetleges problémákat, majd igény szerint növelnék a termelést maximum havi 50-re a végleges 300-325-ös darabszámig.

Végül még egy fontos kérdés, hogy mi jelent ez nekünk?

Most még nem lehet megmondani, de szerintem több jó dolog fog ebből kisülni, mint rossz. Először is egy 100 000 dolláros autón elég jó haszna lesz a DMCH-nak, ami lehetővé teszi majd nekik, hogy esetleg újragyártsanak olyan alkatrészeket, amik jelenleg hiánycikknek számítanak. Őszintén szólva én nem hiszem, hogy pl. bal első acélelemből van nekik raktáron eldugva 300 darab és csak azért nem mutatják meg senkinek, hogy drágábban adhassák. Aztán abban is biztos vagyok, hogy ha mondjuk új fajta ajtózárakat raknak az újakba, akkor az nekünk is megvehető lesz, mert ott azért a struktúra ugyanaz. Aztán a váltó és motor fronton nem lesz változás, a futómű megint csak a régi lesz, bár lehet hogy ott is megvehető lesz az új is. Szóval szerintem mi jól fogunk kijönni belőle.

Nekem csak egy negatívum jutott az eszembe, ami nem is biztos, hogy negatívum. A Deloreanek ára az elmúlt években brutálisan elszállt és ki tudja hol állt volna meg, ha nincsen ez a törvény. Viszont így, hogy 80 000 dollárért újat lehet venni, ez biztosan be fogja limitálni a régi gyártású tökéletesen felújítottak árát valahova 50 - 60 000 dollár környékére. Most hogy ez jó vagy rossz dolog, azt találja ki mindenki maga.

Végül pedig egy vicces dolog. Úgy tűnik, a politikusok mindenhol ugyanolyanok. Gene Green, a DMCH körzetének republikánus képviselője a hírt hallván, azonnal meglátogatta James Espeyt és fotózkodott egy kicsit a Deloreanek között, mellesleg kifejtve, hogy ez az új törvény legalább 40 új állást fog jelenteni a körzetnek, ami nagyon fontos az itteni embereknek. Meg gondolom még pár ilyen szokásos szöveg.