Élet egy Deloreannel

Ez is megvolt. Kicsit dilemmás volt az indulás, mert a találkozó előtti napokban nem volt éppen jó idő. A szombat viszont már szép napsütéssel indult, ezért nem kellett sokat gondolkodni az induláson. Ezért aztán reggel 11 körül összeszedtem kedvenc útitársamat, bepattantunk a Passatba és a Delorean felé vettük az irányt.

Ezúttal a Passatos út sem volt teljesen eseménytelen, mert útközben összetalálkoztunk pár szép veteránkorú autóval. Ráadásul rajtszám volt rajtuk, látszott hogy szervezetten tartanak valahova, ezért utána kellett nézni hogy mégis mit csinálnak ezek itt Győr környékén. Hála a mobilnetnek hamarosan kiderült hogy most van egy veteránfelvonulás Győr és Mosonmagyaróvár között, és az Audiból indul az egész egy óra körül. Tökéletes. Addigra éppen meg is fordulunk és jöhetünk a Deloreannel egy másik rendezvényen is szétnézni.

Így is történt, hogy aztán ne engedjenek be, mert ez az izé regisztrációköteles volt. Mondjuk ezt gondoltuk a rajtszámokból, de azért reméltem hogy a Delorean ellenállhatatlan külalakja, valamint hihetetlenül szimpatikus megjelenésem és lehengerlő modorom majd elér nekünk valamit. A tanulság az, hogy a 50 év körüli, pocakos, szőke, dauerolt hajú biztonsági őr nőkre mindez nincsen hatással. Ők a regisztrációs lapokra buknak. Így hát kint nézelődtünk még egy kicsit, aztán mivel nem akart elindulni a sor, ezért hagytuk az egészet és inkább elindultunk Dunaszerdahely felé.

A kitérő miatt kicsit később értünk oda, de nem késtünk el. Egy órakor volt a kezdés, mi meg valamikor fél kettő után találtunk oda, beálltunk Bopat mellé és gyorsan akklimatizálódtunk. Nem volt nehéz, a NAAFról már elég sok embert ismertem a jelenlevők közül. Itt aztán a kezdetét vette a szokásos találkozós napirend. Megbeszéltük a legutóbbi autós kalandjainkat, jöttek a különféle vicces történetek, némi szerelés, egymás autójába beleülés, fergeteges fluxuskondenzátoros viccek, ilyesmi. Aztán fél négykor elmentünk egy kis túrára a város körül. Jó volt, de szerintem egy kicsit hosszabb volt az ideálisnál. Emiatt a banda is szétszóródott kicsit, meg a lelkesedés is elfogyott. Azért tetszett nekünk is és a nézőknek is.

Természetesen nagyon sok szép autó volt a Deloreaneken kívül is. Személyes kedvencem egy sárga Camaro volt, de megéri megnézni a v8cars-on a többi képet is. Mustangok voltak bőven az biztos, bár Bopat mondta hogy Szlovákiában az a divat.

Ezután már csak egy kis további beszélgetés volt hátra és nekiállt a banda messziről jött része szétszéledni. Ha jól tudom, akkor este volt még filmvetítés és gondolom sok egyéb is, de az minket már nem érintett. Bopat és én is elindultunk hazafelé. Amennyire tudom mindkettőnk útja eseménytelen volt, mi megúsztuk a vihart, ami egy ideig elég fenyegetően magasodott fölénk. Aztán hazatérés előtt tankoltam egyet és kijött egy 15 literes átlagfogyasztás. Ami nagyon sok. Mindenképpen kelleni fog egy K-Jet beállítás, mert ennek 11-12 körül kellett volna lennie maximum.

Folytatva a sorozatot az időgép-építő jómunkásemberekről (első két rész itt és itt), kezdjünk ma egy kicsit elnagyoltabb megoldással. Csak arra tudok gondolni, hogy a készítőnek három percnél kevesebb állt rendelkezésére, hogy lenyűgözzön egy csapatnyi kiscsoportos óvodást:

A következő Dodge már menőbb darab, de 2010 óta semmi hír róla. Talán a tulaj véletlenül kirúgta a cseréplécet a felnyitott ajtó alól, és az agyoncsapta. 

Van róla egy fotógaléria is, az OUDATYM rendszám már súrolja a priceless kategória határait :) .

A Toyota Celicát és Suprát is előszeretettel használják fel időgépes átalakításra, a következő példány például egy igazi Delorean "dublőrét" játszotta egy argentin reklámfilm-sorozatban, amelyek főszereplője a Vissza a jövőbe dokija volt:

Ide kattintva megnézhető pár fotó a filmforgatásról, illetve itt egy videó a Toyotáról, de a végleges reklámfilmekben én már nem látom nyomát:

A sokatmondó nevű ausztrál Shitbox Rally a mi Budapest-Bamako versenyünkhöz hasonló jótékonysági buliautózás, erre alakították át ezt a másik Toyotát:

Az amerikaiak természetesen mindenkit felül akarnak múlni, ők ugyanebből a típusból XXL-es méretű "füstölőkkel" és csövekkel ezt hozták ki:

Facebook-oldalunkra küldte be olvasónk ezt a Honda CRX-et, amelynek orrán DMC helyett természetesen DMCRX felirat van:

Egy hét múlva egy teljes egészében kézzel készült Delorean-utánzatot mutatok majd be. Aki nagyon ráér, addig esetleg megpróbálkozhat ennek az energiaitalos makettnek az elkészítésével (de szerintem sörrel is működik ;))

Gőzerővel dübörög a szezon, ez a hét sem marad ki találkozó nélkül. Most hétvégén Császáron lesz találkozó a Buick klub szervezésében. Én valószínűleg nem megyek, de aztán lehet hogy mégis megindulok egy szombati napra. Íme a plakát kicsiben és nagyban.

Nem csak potenciális időutazókat szoktak keresni apróhirdetésben, hanem az is előfordul, hogy valódi időutazót keres egy jelölt. Ez történt a következő hirdetésen is:

A fordítás a következő:

Titkot tartani tudó fickó

Helló időutazó! Remélhetőleg a számítógépeid átnézték az összes régi személyes hirdetést és blogbejegyzést és most ráakadtál az üzenetemre. Én vagyok egy időutazó tökéletes szobatársa: Teljesen elhiszem hogy ez valóságos, ezért nem fogok megijedni, a szomszédaim maguknak valók és központi helyen lakok. Szívesen segítek a küldetésekben vagy akár mégsem, ahogyan csak szereted intézni a dolgaidat. Én nem az a fajta: "Megvárlak az autóban" típus vagyok, aki aztán nem engedelmeskedik, és elkapják a rossz fiúk - Én tudom hogyan kell engedelmeskedni. Valamint teljesen értem azt is, hogy miért nem szabad találkozni a korabeli énemmel vagy ősömmel.

Ezen felül nem foglak a lottószámok vagy korabeli fájdalmas emlékeid miatt nyaggatni vagy akármi ilyesmi. Ja és ne idegeskedj, ezt az üzenetet mindenki viccnek fogja tartani, úgyhogy igazából senkit nem fog érdekelni. Várom érkezésed! - Jim

Múlt csütörtökön elhoztam az autót a szerelőtől és örömmel láttam hogy volt értelme elvinni.

A legfontosabb, hogy megcsinálták a bal első féket és már nem fog be magától, valamint megszüntették az okot is. Ami egy nagyon egyszerű dolog volt, mert szokás szerint csak takarítani kellett. Mikor év elején letakarítottam az autóról a téli mocskot, akkor annyi kosz jött le róla, hogy még egy képet is csináltam róla. Na ez a kosz a tél alatt mindenen rajta maradt és jól megkeményedett. Amikor az autót lemostam, akkor a fékeket úgy tűnik nem mostam ki rendesen, mert ez a belekeményedett kosz nem engedte a fékpofákat visszamenni a helyükre. Most ezt megcsinálták, lemosták, innentől rendben van. Valamint megkaptam a tanácsot, hogy nem kéne hagyni ennyit állni az autót. Hát igen. Én is mondom ezt sokat, mégis beleesek ebbe a hibába.

Aztán a kerékcentírozás is jó ötlet volt, mert már mindegyiken kellett dolgozni egy kicsit. A szerelő szerint nem volt vészes a helyzet, de legközelebb nem várok vele ennyit. Két évente biztosan megcsináltatom. Mindenesetre a hazaútra már teljesen megszűnt a korábbi kormányrázkódás és még tárcsát sem kellett szabályozni, pedig féltem tőle, mert úgy éreztem, hogy fékezés közben jobban ráz az autó.

A futómű beállítása elmaradt, mert nem volt rá ok, bár azért legközelebb megnézetem ezt is. A folyadékok szintje rendben volt, szóval más dolgot nem kellett csinálni a géppel. Viszont még Biatorbágyon vettük észre, hogy megint eltörött a víztartály karimája. Ha jól számolom akkor már harmadszor. Azt hiszem itt az ideje az acéltartálynak, mert most már tényleg meguntam az ezzel való szopást.

És most pedig csakazértis lesz egy szerelős kép, ami legutóbb kimaradt. :)

Mellesleg most használtam 100. alkalommal a szerelés tag-et és múlt héten volt 6 éve hogy megjött az autó. El is felejtettem aznap.

...avagy képriport a hétvégi Lurdy V8 amerikai autós találkozóról, Szabitól. Szóval úgy alakult, hogy csak "Hófehérke" képviselte a hazai Deloreaneket, bár Skynet is beköszönt egy időre, de Deló nélkül. Leparkoláskor rögtön vissza is utaztunk az időben 80-90 évet a szomszédban álló, faküllős kerekű Plymouthnak köszönhetően. 

Nekem ez a szürreális "Mad Max"-stílusú kocsi tetszett a legjobban, állítólag Chevy El Camino volt lánykorában:

 Elég nehéz feldolgozni a látványt, de azért elfogadnám :)

Ha már Mad Max, akkor maradjunk a filmeknél; délután beparkolt az időgép mellé Starsky és Hutch Fordja is.

Párhuzamos programként a patkánystílusban utazó verdák is most tartották a találkozójukat. Ezt a nagy műgonddal megépített (leépített?) Skodát szinte haveri viszony fűzi a Delómhoz. Gyuri, a tulaj nem csak a Skodát bütyköli, de "házi" szerelője a Deloreannek is. Végülis farmotoros mindkét kocsi, szerelési szempontból szinte alig vannak különbségek ;)

Közben a kocsim környékén épp kitört a galaktikus háború, és Luke Skywalker csapata X-szárnyú vadászgépek híján a sirályszárnyú Deloreannel próbált menekülni.

Nem sokáig örülhettek, mert a rohamosztagosok testüregi motozásnak vetették őket alá. 

Leia hercegnőék végül megszerezték a tervrajzokat, és kidolgozták a támadási taktikát a birodalmiak által elfoglalt Delorean megtámadására.

Yoda mester és Skywalker közben Jedi-megérzésükre hagyatkozva megtalálták a Sport Almanachot, és elmentek tippmixezni.

Így lemaradtak a sztriptízprogramról, ahol a Deló is szerepet kapott .

14 éven felüliek ide kattintva nézhetik meg a hölgyet és a Deloreant habbal borítva. Az utolsó programponthoz szerencsére már nem az én kocsimat választották a rendezők, ami a végeredményt elnézve jó ötletnek bizonyult. 

Hosszú nap volt, rengeteg filmrajongó ülhetett be Deloreanbe, többen kizárólag miatta utaztak Pestre, köszönet nekik és a rendezőknek is. Az erő és fluxuskondenzátor legyen veletek! ;)

A Lurdy V8-at kihagytam, de most hétvégén meg majd én megyek egy kis kirándulásra. Dunaszerdahelyen lesz egy kisebb találkozó, ahova tervezek egy megjelenést. Ha valaki ráér, akkor jöjjön, jó bulinak ígérkezik!

Chris Brennan csinált egy jó kis DMC tribute (van erre rendes magyar szó?) videót. Nézzétek, hallgassátok!

Már megvan a Youtube verzió is Frissítettem a bejegyzést.

Az elmúlt három hét Deloreanvezetési szempontból elég szegényesre sikerült. Konkrétan beindítani sem volt időm. Ennek mondjuk a múlt heti rossz idő is oka volt, mert azért akkor már nagyon viszketett a tenyerem egy jó kis autózásra. Főleg mert a biatorbágyi találkozóról visszaérve megtapasztalt bal első fékbefogás is bizergálta a fantáziámat. Szerencsére erre a hétre jó idő lett, ezért kedden aztán elvittem az autót szervizbe, miután összegyűjtöttem pár javítanivalót rajta.

Először is a féket / fékeket akarom megnézetni. Mikor odaértem a szerelőhöz szintén éreztem a szagot és a meleget, szóval valami ott biztosan nem jó. Aztán ha már úgyis megnézik a bal első féket, akkor megkértem őket, hogy a többit se hagyják ki. Elvégre az elmúlt pár évben nem néztem rá. Egyébként meg úgyis ráz az autó fékezéskor, szóval nem teljesen ok nélküli az átnézés a többi részen sem.

Aztán lecentíroztatom a kerekeket, mert mióta felkerültek az új gumik, azóta nem volt megnézve ez sem. Márpedig az szintén nem mostanában volt. Talán valamikor 3-4 éve. Nincs kedvem visszanézni. 

Végül pedig szükség esetén futóműbeállítás, folyadékok megnézése, stb.

Nem sok dolog, de pár órát el lehet vele tökölni. Aztán lehet menni a kárpitoshoz, mert most már nem lehet tovább húzni. Így is égő, hogy ilyen sokára jutott el idáig szegény autó.

Még egy gondolat az odaútról. Az hagyján, hogy szépen ment az autó, de annyira simán, olyan puhán járt minden, hogy egészen meglepődtem. Az induláskori kis bizonytalanságnak sem volt nyoma, valahogy minden tökéletes volt.

Képet meg most nem rakok, mert nem akartam megcsinálni az ezredik ugyanolyan szervizudvaron álló képet. Úgyis lesz még olyan.

Az előző rész végén Toyotákat ígértem erre a hétre, de azok már profibb darabok, ezért egyelőre inkább maradjunk a közben befutott újabb amatőr versenyzőknél. Például mi az első, ami az embernek egy Moszkvicsról eszébe jut? A 88 mérföldes sebesség nem annyira, de a szibériai csajokat azért nem csak a száguldással lehet lenyűgözni.

Aki még felfelé nyíló ajtót és fehér bőrülést is tud villantani, az mindenképpen befutott ember lesz a Lada Samara klubban.

Nem titok, hogy a Delorean számos alkatrésze a Renault-tól származik (na, most elvesztettünk egy csomó rajongót, akik ezt nem tudták, de nem is akarták tudni :)) Ennek fényében a következő R11-es tulajdonképpen féltestvére Brown doki időgépének. 

Később a kerekeket is behajtották, és így már tényleg sokkal menőbb lenne a gép, ha nem egy traktor vontatná utánfutón. 

A múlt héten több angol VW Sciroccót is megcsodálhattatok, de volt arrafelé tavaly egy nagyobb szabású kanmuri, ahol a magas alkoholtartalmú italok mellett csak egy Nissan Bluebird volt kéznél. Ez lett belőle:

Egyébként ebben a formában el is kelt az ebay-en, 350 fontot ért meg valakinek a lehetőség megvásárlása a téridő-kontinuum feszegetésére, bár az eladó külön jelezte a hirdetésben, hogy "az autó a 88 mérföld/óra sebesség elérésekor időutazást fog végrehajtani, persze ezt könnyen ígérhetem, mert arra elég kicsi az esély, hogy ez a kocsi valaha ennyivel menjen :) " 

Végül íme egy művészi elképzelés egy Smart időgépesítéséről, egyelőre csak Photoshop-verzióban, de szerintem tudnak olyan részegek lenni az angol srácok, hogy egyszer ezt is megépítsék :)

Ha szombaton eljutunk az amerikai autós találkozóra, akkor jövő kedden az ottani beszámolót olvashatjátok majd, és a háztáji időgépek sorozata 2 hét múlva folytatódik.