Ismét korán keltünk és 9-re már kint voltunk az autónál. Igazából én már felkelés után is kimentem megnézni gyorsan, hogy minden rendben van-e és csak utána tudtam megreggelizni. Ez igazából az összes napra igaz volt, hogy minden reggel, amint tudtam leelenőriztem az autót. Aznap reggel két dolog fogadott. Az egyik ez volt:

Nem látszik annyira, de ez madárszar. Kurva sok madárszar. Így utólag megértettem, hogy miért volt sok szabad egymás melletti hely egy egyébként zsúfolt parkolóban. Vagy esetleg a Lambda szondám és a természetvédelmet semmibe vevő kijelentésem miatt történt, miszerint így még bármeddig elmegy az autó? Nem tudom, de nincs is jobb mint takarítani reggeli után. Ráadásul nem is volt túl sok felszerelés, ezért kicsit foltos maradt az autó. Mindegy, le van szarva. :)

Volt egy másik probléma azért, ami jobban idegesített. Ez:

Továbbra is folyott az olaj az autóból, de mivel Andreas (VIN7076, ha valaki nem emlékezne a névre) szerint motorolaj. Mértem is szorgalmasan, majd miután nem láttam csökkenést továbbindultunk.

Átértünk Hollandiába, majd találkoztunk Bopatékkal. Egy kis beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy a mai nap a mi tervünk szerint alakul, miszerint Amszterdamot támadjuk be dél felől és megnézünk pár érdekesebb dolgot. Az első a Haar kastély volt, ami képeken nagyon szépen nézett ki és mint kiderült élőben még nagyobbat üt.

Igazi mesebeli kastély. Belülről ugyanolyan szép mint kintről, de ott sajnos nem szabadott fényképezni. Ha valaki Hollandiában jár, mindenképpen ajánlom neki.

Látszott, hogy a környékbeliek is szeretik, hogy a kertjük végében egy ilyen építmény áll, ezért az egyikük a kertje elejébe is megépítette kicsiben.

Nagyon jópofán nézett ki. :) Miután itt végeztünk továbbmentünk Amszterdam felé és valahol ezen a környéken elértem az 1000. futott mérföldet is.

Ha röviden, mondjuk egy szóban kéne Amszterdamot jellemeznem, akkor azt hiszem nem az jutna az eszembe, mint másoknak. Ismerőseim nagyrésze szerint a fűváros szó, a tulipán, liberalizmus, kerékpár és esetleg a kurvák lennének a legjobb összefoglalói a városnak. Szerintem az utolsó áll hozzá a legközelebb, mert szerintem Amszterdam egy ordenáré nagy szopás.

Persze vannak szép részei és gyalog egész jópofa, de az, hogy mindent megtesznek azért, hogy autóval és főleg Deloreannel ne lehessen ott élni, az biztos. Nem akartunk sokat, csak megnézni egy piacot, és egy lakóhajó múzeumot, de ebből csak az első sikerült.

Először is nagyon sokáig nem volt parkolóhely. Aztán amit találtunk, ott 4 euro volt óránként a díj. Ez átszámítva 1000Ft. Aztán csak kártyával lehet fizetni az automatánál is, ami félig ugyan tud angolul, de azért sokszor kell holland szöveget bogarászni.

Aztán az utak keskenyek, nehéz rajtuk Deloreannel forgolódni, de a legrosszabbak a biciklisek. Tudom, hogy szép és egészséges dolog, de az ami ott van az katasztófa. Ezek azt hiszik, hogy ők az atyaúristen és nekik mindent szabad! Ész és körülnézés nélkül mennek mindenfelé és volt, hogy a holttereimből egész bicikliscsordák törtek elő. Ráadásul az utakon sokszor hárman mennek egymás mellett és egyáltalán nem érdekli őket, hogy mögöttük négy-öt autó torlódott fel. Itt éreztem először, hogy Amszterdam a pokol első bugyra, de később lett még rosszabb is.

Szóval nagynehezen leparkoltunk, megnéztük a piacot, amit tipikus holland piacnak írtak és egy hely, ahol olcsón lehet igazi holland cuccokat venni. Gondoltuk tipikus szuvenírhely, de nem. Emlékszem, amikor kiskoromban jártunk Tatára a lengyelpiacra és az különb volt. Itt minden tele volt használhatatlan giccsel és Hollandiára egyáltalán nem emlékeztető kínai cuccokkal. Mindez megtetézve annyi indiaival, arabbal, négerrel, hogy az már zavaró. Voltam többször Londonban és ott is sok van belőlük, de azt szerettem. Valahogy a karakterük is más. Ez itt nem tetszett. A lakóhajó múzeum pedig inkább kimaradt, mert nem akartam megint parkolót keresni. Ráadásul már későre is járt, úgyhogy inkább elindultunk Koudum, a szálláshelyünk felé.

Itt már elég jól haladtunk, bár a holland autópályák a közelében sincsenek a németeknek, de még a magyaroknak sem. Igaz, elég sűrűn lakott országnak írják, de végig mindenhol dugók vannak és felújítások. Itt volt pár érdekes helyszín, ahol a szegény GPS feladta a küzdelmet, bár inkább kétségbeesve küszködött, hogy megtaláljon minket. Volt, hogy azt hitte, hogy úgy száz méterrel az autópálya mellett haladunk és volt olyan is, hogy egy körforgalomban szerinte négy kihajtónak kellett volna lennie, de öt volt. Mikor itt el is rontottuk a kimenetelt - és így visszamentünk az autópályára tízenöt pluszkilométerért - akkor észrevettük, hogy lelkes holland építőmunkások nemrég hozzácsaptak plusz egy kijáratot. Újabb tanúbizonyság arra, hogy ide csak repülővel és biciklivel szabad jönni.

Este hat körülre értünk a szállásra, ahol szerencsére tényleg volt foglalásunk és ahol gyorsan le tudtunk pakolni. Kicsit körbejártunk, majd észrevettünk egy táblát a bejárat mellett:

A legalsó sort kell nézni, miszerint az étteremben éppen a Holland Delorean Klub tart vacsorát, így gyorsan csatlakoztunk is.

Elsőre azt vettem észre, hogy az ottani klub átlagéletkora jóval a miénk felett van. Zömében az ötvenedik évüket tapossák az itteni tulajok, nem úgy, mint mi.

Volt még egy jópofa dolog a táblán, ami megér egy megnézést. A Morrazaal utáni General Motors találkozó. Nagyon tetszett, hogy egy helyen vagyunk, miközben a Delorean a GM-ből nőtt ki, valamint, hogy egy erősen haldokló és egy reneszánszát élő autómárka ilyen közel van itt egymáshoz.

Visszatérve a vacsorára, nagyon jó volt. Finom is volt és mikor megkaptuk a köretet, amit nem egyszerre, hanem kábé tíz perces késéssel hoztak ki bőséges is lett. Olcsó mondjuk nem volt, mert 37 eurot, tehát 10000 forintot fizettem, de hát nem gyakran van ilyen helyen az ember.

Bőven sötétedésig tartott a beszélgetés és a vacsora, egy kicsit megismertük a többeket, majd elaludtunk. Ki kellett pihenni magunkat, mert a másnapért jöttünk.