Akkor álljunk neki a sorozatnak most már igazából. Először a DMC, majd a DMCL dolgozóit veszem és esetenként kitérek a más cégekben való részvételükre.

Eugene Cafiero New Yorkban született 1926-ban és a Dartmouth főiskolán szerzett pszichológiai diplomát. Ezután a haditengerészethez csatlakozott, majd kereskedelemmel foglalkozott. Végül az autóiparban kötött ki, amikor 1949-ben a Fordhoz jelentkezett gyakornoknak. Éppen a Chrysler egyik legnagyobb beszállítójának dolgozott, a Briggs Manufacturingnek, mikor 1953-ban a Chrysler megvette a céget. 1960-ben Massachusettsben egyetemi diplomát szerzett menedzsmentből, ezután pedig rendületlenül haladt felfelé a ranglétrán. 1968-ban, a Chrysler alelnöke lett, 1975-ben pedig az elnöke.

Cafiero tehetséges és elismert menedzser volt, aki jól értett az emberek nyelvén. Ezt egy későbbi történet mutatja, amikor már a Chrysler elnökeként Angliába utazott egy problémás gyárba. Itt egy ellenségesen viselkedő nagydarab munkással került szembe, aki úgy mutatkozott be, hogy: "Eddie McClusky vagyok és kommunista!" Erre ő kezet nyújtott és így válaszolt: "Eugene Cafiero vagyok és protestáns." Az ezt követő nevetés sokat javított a hangulaton.

Amikor Cafiero elnök lett, a cég pénzügyi problémákkal küzdött és az amerikai autópiac drámai változások előtt állt. (1973-ban volt az első nagy olajválság és itt lett vége a benzinzabáló autók korának.) Felügyelete alatt két nyereséges év következett, majd 1978-ban új üzemanyagtakarékossági törvények miatt veszteséggel zártak. Miután Lee A. Iacocca lett az elnök, felmondott. 

Ezután valami új után nézett és ekkor talált John Deloreanre, aki 1979 májusában felvette alakuló cégéhez. Itt a DMC vezérigazgatója lett. Amikor kérdezték miért ide jelentkezett, mikor biztosan más nagyobb cégeknél is lett volna hely számára, akkor ennyit mondott: "Úgy gondoltam poén lesz egy kis céghez szerződni. Oda, ahol nincsenek még kialakított folyamatok, történelem. Tiszta lappal akartam indulni." Cafiero 375.000$-t keresett egy évben plusz egyéb lakhatási és részvény vásárlási juttatásokat is kapott, valamint céges autót. Irodája John Deloreané mellett volt a Manhattani Park Avenue-n.

A munkája a DMC-nél nem volt zökkenőmentes. Miután megemlítette, hogy Charles Bennington (DMCL, róla még lesz szó) túlhajszolja magát, majd miután összetörte a Lotus Espritjét, John elküldte Dunmurrybe, hogy segítse ki Benningtont. Később még egy kisebb botrányba is belekeveredett, majd 1981 októberében távozott a cégtől. A saját feltételeivel távozott és a későbbiekben is részt vett a vállalat működésében, mint tanácsadó. Roy Nesseth követte az igazgatói székben, habár soha nem nevezték ki. Inkább csak folyamatos helyettes volt.

Később megalapította a Computerized Security Systems céget. Kétszer nősült, 5 gyereke született. 2003-ban halt meg 77 évesen.