Don Lander 1974 és 1976 között ő volt az Egyesült Királyságbeli Chrysler elnöke, 1980 november 20-tól kezdve pedig Charles Bennington távozását követően a DMCL igazgatója.
Már említettem, hogy Charles nem volt túl jó a PR terén és nem nagyon törődött az újságírókkal. Emiatt a DMC-ről egy olyan kép alakult ki, mintha rejtegetnének valamit. Don Lander érkezésével ez 180 fokos fordulatot vett. Innentől nyílt napokat tartottak és úgy promózták a gyárat, ahogy csak tudták, ezáltal sokkal kedvezőbb lett az elfogadottságuk.
John Delorean 1981 nyarán úgy döntött, hogy a gyár megduplázza a termelést. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy Dick Brown kutatásai szerint bőven volt felvevőpiac az új DMC-12-re, a másik pedig, hogy habár ezzel eléggé kimerítik a cég tartalékait, az angol kormány támogatásában továbbra is bízhatnak. Mivel minél több embert foglalkoztatnak, annál biztosabb, hogy nem hagyják veszni őket. Erősen dupla vagy semmi helyzet volt.
Don nem támogatta az ötletet, mert úgy látta, hogy a tapasztalatlan munkaerő nem lesz képes a mennyiségi és a minőségi követelményeknek egyszerre megfelelni. Nagyon keményen dolgozott azért, hogy ez ne így történjen. Ennek ellenére őszre a darabszám megduplázódott és az amerikai minőségi központoknak köszönhetően az autók minősége is jelentősen javult.
Innentől kezdve már csak szórványos információkat találtam róla, úgy tűnik, hogy a gyár végéig ott volt. Később úgy nyilatkozott, hogy a DMC-12-t egy személyes kudarcának gondolja. Azt még sikerült kideríteni, hogy az egyik unokájának volt egy Deloreanje. :)
