Giorgetto Giugiaro 1938-ban született. Divattervezőként kezdte, de érezte, hogy ez nem neki való, ezért az ipari formatervezés felé fordult. Ez után művészeteket és technikai formatervezést kezdett tanulni, majd 1955-ben az egyik év végi iskolai kiállításon az ő autóterveit is kiállították. Itt figyelt fel rá Dante Giacosa, a Fiat technikai igazgatója és három hónappal később fel is vette a 17 éves fiút a Fiat formatervező irodájába.
1964-ben a Bertonenak dolgozott és itt tervezte meg például a Giulia GT-t az Alfa Romeonak. 1965 végén pedig a Ghiának lett a feje, mikor a céget már mindenki leírta és várták a tönkremenetelét. Az ő vezetésével viszont a Ghia sokkolta a világot. Először az Isuzunak és a Volkswagennek tervezett tanulmányokat (ami eredményeként az Isuzu további megrendeléseket is hozott), majd az 1966-os Torinói Autoshown négy munkáját is bemutatták. A Maserati Ghiblit, a De Tomaso Pamperot, a De Tomaso Mangustát és a Fiat Vanessát. A Ghiblit és a Pamperot többen is azonnal mesterműnek nyilvánították és ez a Ghiát újra a reflektorfénybe emelte.
1968-ban úgy gondolta, hogy eljött az ideje az igazi megmérettetésének és két kollégájával megalapította az Ital Designt. A cég 1983-ra már 200 embert foglalkoztatott és 80 szériaautót terveztek a Fiat Unotól a Deloreanig, valamint számos tanulmányt és konceptautót készítettek.
John Delorean 1974-ben került kapcsolatba az Ital Designnal, mikor négy korábbi céget meglátogatva a Torinói autókiállításon találkoztak a 36 éves Giugiaroval. Habár fiatal volt, olyan referenciákkal rendelkezett, amivel csak nagyon kevesek. A megegyezés 1975 elején történt, majd sok megbeszélés és kölcsönös látogatások után márciusban a hivatalos szerződést is megkötötték.
Ez után újra átbeszélték az autó alapkoncepcióját, majd Giugiaro egy hónap időt kért, és ezalatt több tervet is készített. Ezekből kiválasztották a legmegfelelőbbet, majd 1975 július 31 után, amikor az Ital Design elküldte New Yorkba a már kész makettet, Collins ellenőrzése alatt elkezdődött a valódi munka.
Ez után egy hosszú szünet következett, amíg a DMC a gyár helyét kereste, majd 1979-ben újra az Ital Design irodájában kötöttek ki, mert John Delorean úgy érezte, hogy az autónak szüksége van egy ráncfelvarrásra, hogy ne érhesse az a vád, hogy már gyártása időpontjában is elavult. Ekkor, 1979 első negyedévében alakult ki az autó végső formája, amit mindannyian ismerünk. Ezt a makettet végül az ulsteri közlekedési múzeumnak adományozták.
Később még egyszer szükség lett Giugiaro munkájára, amikor meg kellett tervezni a turbófeltöltős Delorean kinézetét, ami aztán gyártásba már nem került. Azonban ezek már csak minimális módosítások voltak.