A mostani részben az esküdtek kiválasztásáról és munkájukról fogok írni a tárgyalás folyamán. Emiatt kénytelen leszek néhány helyen a tárgyalás történéseibe is belefolyni, habár az majd csak később jön. Igyekszem minél kevesebbet spoilerezni, bár azt hiszem az mindenki tudja, hogy a tárgyalás végén Deloreant felmentették.
Amikor Delorean felbérelte a Weitzman & Ré ügyvédi irodát, Weitzmanék a felkészülést egy gyors közvélemény-kutatással kezdték, ami nyilvánvalóvá tette számukra, hogy komoly problémával állnak szemben. A megkérdezettek 92%-a hallott Delorean kokainügyéről és a 70%-uk meg volt győződve bűnösségéről. Mindez még azelőtt történt, hogy a videokazetták kikerültek volna ebbe a rendkívül előítéletes tömegbe.
Emiatt Weitzmanék felvettek egy pszichológust, aki egy kérdőívet készített a potenciális esküdteknek. A kérdőív 42 oldal hosszú volt és 99 kérdést tett fel a jelölt hátteréről, életkörülményiről, gondolkodásáról, az ügyben való tájékozottságáról és droghasználati szokásairól. Ez után pedig még ki is kérdezték az esetlegesen megfelelő jelölteket.
Az esküdtek kiválasztása volt talán az egész ügy legfontosabb mozzanata. Hét hétig tartott mire az összes esküdtet kiválasztották. Mivel a védelem nem egy szokványos taktikát választott, ezért az esküdtek sem az általánosan elvárt droghasználó, liberálisok voltak, hanem inkább olyan emberek, akik képesek voltak megérteni az egész ügy komplexitását és a csapdába csalás finom mozzanatait.
A kiválasztási beszélgetés folyamán pedig el is beszélgettek az üggyel kapcsolatban a jövendőbeli esküdtekkel és rávilágítottak olyan részletekre, amelyek során az esküdtek beismerték, hogy utána kevésbé gondolták bűnösnek Deloreant, de minden esetben szkeptikusabbá váltak a vád igazságával kapcsolatban.
Végül kiválasztották a tizenkét esküdtet, hat férfit és hat nőt. Közülük tizenegy vallotta magát konzervatívnak (tízen Reagenre szavaztak) vagy kevésbé politizálónak, heten közülük legalább főiskolát végeztek és négyen már dolgoztak igazságszolgáltatási területen. Kevesen mondták volna, hogy a védők számára jó esküdtszék.
A tárgyalás folyamán az esküdtszék nagyon komolyan vette a munkáját. A kiválasztás és a tárgyalás öt hónapja alatt soha nem hiányzott senki sem, de még csak nem is késett soha senki. Többen közülük arról számoltak be, hogy kicsit olyanná váltak, mint egy család. Mindent megbeszéltek egymással, bár az ügyről bírói utasításra a végső döntésig nem beszélhettek. Közben elég jól megismerték egymást és sokszor már megérezték, hogy mire gondol a másik. Volt amikor azonban ez nem jött be. Az egyik esküdt liberálisnak vallotta magát és mindenki úgy gondolta, hogy ő biztosan úgy gondolja, hogy Delorean nem bűnös. A végén mégis ő lett az utolsó akit sikerült meggyőzni.
Amikor már rajtuk volt a sor és végre beszélhettek az elmúlt pár hónap történéseiről is, akkor Vern Lahr, az egykori autópályarendőr vezetésével vetették bele magukat a munkába. A döntéshozatal elég lassú és nehéz volt, az esküdtek 29 órán keresztül tanakodtak. Ennek a pontos leírása majd a tárgyalási résznél következik.
