Jót aludtunk és mivel a többiekkel a találkozó délután háromra volt megbeszélve, ezért nagyon ráérősen készülődtünk. Reggeli, egy kis séta és pár péksütemény megvétele után bepakoltunk és 10 után el is indultunk Hem felé, hogy meglátogassuk Edet. Közben pedig rájöttünk, hogy miért volt ennyire drága a szállás. Azért, mert Edamban voltunk. Persze Hollandia egyébként is drága, de azért nem ennyire. Ezek a jóemberek, meg gondolták, hogy ha már van egy sajtjuk, akkor felverik az árakat. Persze lehet, hogy ebből semmi sem igaz, de minket azért megnyugtatott.

Kb. fél óra alatt értünk Edhez, ahol beálltam a ház mellé és régi ismerősként el is indultam a szerviz felé. Edet ott is találtam szokás szerint egy autó alatt. Köszöntünk, beszéltünk pár percet, de hagytam dolgozni, inkább a szerelés alatt álló autó tulajával kezdtem beszélni. Egy német fickó volt a feleségével, akik szintén az Eurofestre igyekeztek szintén Welmoed csapatával, de a Delorean ablaktörlőjével és az antennájával akadt valami kis nyűg, ezért útközben beugrottak Edhez.

Miután végeztek, Ed ránézett a sebváltómra, majd legyintett, hogy ez az olajfolyás semmi, ezzel bármennyit mehetek még, nem is töltött bele. Viszont elmondta, hogy mi a gond a váltómmal (ezt leírni nem tudom, de felvettem videóra).  Ez után mentünk egy kört a szervizben és bevásároltam pár dolgot ha már ott voltam. Vettem egy benzinszűrőt, egy új hűtővíztartályt, egy rész vízcsövet, hat az autóba való gyertyát és néhány kisebb cuccot. Így leírva nem tűnik soknak, de azért 170 eurót otthagytam érte. Bár ha belegondolok, hogy előző este majdnem ennyiért aludtam. :)

Mikor mindketten végeztünk, megkérdeztem újdonsült német barátaimat, hogy ugyan tudják-e, hogy hova kell menni? Mondták, hogy komoly elképzelésük van róla, így inkább követtem őket, minthogy magamtól próbáljak odatalálni. Maga az út nem volt hosszú, talán 50 km, jó volt látni, hogy mások is megindultak, nem csak én. Kb. kettőre értünk oda úgy, hogy a találkozó háromkor volt és négy óra volt a végső időpont, szóval bőven volt időnk egy kis városnézésre. Három körül elkezdtek szállingózni az emberek, de az utolsók tényleg négy körül értek oda. Végül kilenc Delorean érkezett, plusz Ed a Renault Trafficjával. Hát igen, ő boltolni ment. :)

Mikor összegyűltünk, elindultunk a kikötő felé és el is vesztünk azonnal. Egy nagyon forgalmas útra kellett felkanyarodni, ahova egyszerre kilencen lehetetlen volt, ezért egyből szétzilálódott a sor és szem elől tévesztettük egymást. Mikor már teljesen reménytelen volt a helyzet, megálltunk, aztán ha jól emlékszem, a belgákat követve eljutottunk a kikötőhöz, ahol szépen felsorakoztunk mindenki nagy örömére és tartottunk egy rögtönzött autóbemutatót. Főleg jó volt, hogy a dokk másik oldalán meg ugyanilyen okból Harley kiállítás volt szerintem minimum 50 motorral.

A hajóra felállás és körbenézés nagy élmény volt, mert habár mentem már ilyennel, de azért az nem most volt már. Felmentünk a nyolcadik emeletre (fedélzetre) és néztük a hajó kifutását és ahogy távolodik a part meg ami ilyenkor szokás és frankó volt. Főleg azért, mert innen már együtt voltunk páran és sokkal kevesebb volt a véletlen faktor. Örültem annak is, hogy ha esetleg az autóval bármi történne, akkor itt van a környéken egy kupac hozzáértő, aki percek alatt megjavítja.

(Elnézést az OFFért, de itt volt egy szerintem vicces dolog. A hajóval elhaladtunk egy tanker konvoj mellett és ahogy néztem, mondtam a Bébnek, hogy én ilyet legutóbb periszkópon láttam. :) )

Végül aztán bementünk a kurva kicsi kabinunkba, lepakoltunk, aztán az egyik étteremben ettünk egy frankó vacsorát, aztán már aludtunk is.