- Tudja, hogy nem az igazat mondta legutóbb, mikor találkoztunk, igaz? Csak mert a pénzt - amiről beszéltünk -, már átadta Deloreannek vagy inkább a genfi ügyvédjének, egy bemutatásra szóló dokumentumon keresztül és ezt még aláírásával is hitelesítette.
- Semmi ilyesmit nem tettem.
- Dehogynem tett ilyet.
- Valaki aláhamisította az aláírásomat. - jelentette ki szemrebbenés nélkül Madame Juhan. - Sőt, úgy látom tennem kell valamit az ügyvédeimmel szemben is, mert a hamisított aláírásomra vettek el a pénzemből.
- Az aláírását a Rothschild's hitelesítette.
- Nem ez az első alkalom, hogy egy bank egy hamisított aláírást hitelesít. - mondta.
Tudtuk, hogy nem várhatunk túl komoly együttműködést a svájci hatóságoktól egy olyan ügyben, ahol egy panamai cég svájci pénzmozgásait kell követnünk úgy, hogy annak még egy bankszámlája sincsen az országban. Viszont mikor Madame Juhan megtagadta a csekken levő aláírását, elmentünk az ügyvédhez, aki ezt tőle kézhez kapta. Az ügyvédet Jacques Wittmernek hívták és ő volt, aki segített John Deloreannek és partnerének Tom Kimmerlynek megkötni az üzletet a Lotusos Colin Chapmannel és Fred Bushellel. Ő elborzadt.
Ez után úgy láttuk, hogy itt az ideje a svájci hatóságokhoz fordulni. A hamisítás minden országban csalásnak minősül és most egyik honfitársuk azt állítja, hogy valaki meghamisította az aláírását egy csekken. Jól gondoltuk, hogy a svájci rendőrséget érdekelni fogja a dolog. Az egész bankrendszerük olyan emberek aláírására épült, akiket senki nem látott, ezért szereztek egy kézírás specialistát, aki igazolta, hogy az aláírás Madame Juhané.
Így Madame Juhan időhúzási kísérlete visszafelé sült el. Habár úgy tűnt, hogy a svájci hatóságokat nem különösebben érdekli az, hogy külföldi cégek hogyan verik át egymást, a bankrendszerük viszont a bankjaik által hitelesített aláírásokon függött, ezért azonnal akcióba léptek. Ennek a következménye lett, hogy Madame Juhannak be kell mutatnia az összes dokumentumát és így le tudtuk követni, hogy hova tűnt a 11 millió fennmaradó része, amiről egyszer azt állította, hogy ez a pénz a GPD jutaléka volt.
- 17,5 millióból 17,5 millió az elég magas jutalék. - mondtam.
- Teljesen rendben van, ha el tudod érni. - válaszolta halvány mosollyal. A Lotus soha nem tárgyalt volna Deloreannel, hacsak a GPD nem közvetít kettőjük között - állította.
Ezt elég furcsának találtam, mert tudtam, hogy Delorean és Chapman mennyire sokat beszéltek egymással. Olyannyira, hogy egy időben Delorean még meg is akarta venni a Lotust. Számomra egyértelmű volt, hogy a GPD egyetlen szerepe a pénzmosás volt. Ennek pedig elő kellett volna jönnie John Delorean 1986 szeptemberi amerikai bírósági meghallgatásán, amelyiken a pénzmosási vádakra kellett felelnie. A tárgyalás két hónapig tartott és ő azt állította, hogy az a pénz egy kölcsön volt Chapmantől. Én ezt hihetetlennek tartottam, de a bíróság elfogadta, hogy akár az is lehetett.
Nagy örömünkre ki tudtuk deríteni, hogy a másik 8,5 millió a Lotus két igazgatójához került. Az előzőleg kifizetett, majd a GPD-nek visszaküldött 5 millió végül a Lotus igazgatóknak került átadásra, akik mindezt tagadják és azt állítják semmi közük a pénzhez. Nem rég indult eljárás a Lotus ellen a 8,5 millió visszaszolgáltatása miatt ami a késői Colin Chapman és Fred Bushell idejében tűnt el és állításunk szerint a belfasti Delorean Motor Company Ltd-hez tartozott. Közben a Sunday Times "Insight" felfedezett egy második GPD-t is, a Grand Prix Drivers Services-t, amit szintén Panamában hoztak létre 1978-ban, de én erről a cégről semmit sem tudok és szerintem nincsen köze a Delorean ügyhöz.
Bármi is lesz ennek a csalási ügynek a végkimenetele, van egy megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a 17,5 millió dollár egészét - amit a Delorean kétüléses sportautó fejlesztésére költöttek - elsikkasztották. Az ír cég, amely fizetett jogdíjat a Research Partnershipnek, fizetett a belfasti gyár gépészeti fejlesztéséért, tulajdonképpen kétszer fizetett. Professzionális karrierem során ez az egyetlen eset, amikor egy fejlesztési céllal kapott összeg teljes egészét elsikkasztották.
És senki nem vette észre. Mert senki sem nézett utána.
