Mára még maradok Ed Bernstein, és a többi szerviz témájánál, mert jó pár pletyka és vélemény található ezekről a neten. Mivel azonban én is csak az internetről szedtem össze amit ideírok, ezért kéretik fenntartással fogadni. Én magam soha nem beszéltem Eddel, nem hallottam az ő verzióját, ezért lehet, hogy az itt leírtak egy része nem is igaz. Szóval megint bulvárosodunk, na! :) Akkor az általam összerakott történet:
Ed Bernstein a vagyonát a pletykák szerint ingatlanbefektetésekből szerezte. Amennyire utána lehetett ennek nézni, úgy tűnik ez igaz. Amikor a Delorean megjelent, vett egyet, majd 1983-ban - 44 évesen - eladta a cégét (négy Red Carpet Realty leányvállalatot birtokolt Los Angeles környékén), nyugdíjazta magát és úgy tervezte, hogy innentől kezdve azzal tölti az idejét, hogy üldögél a medencéje partján és néha letakarítja a Deloreanjét. Aztán 1985-ben miközben az autópályán autózott a sebváltója elkezdett rendetlenkedni. Felhívott egy közeli Cars of Distinction nevű céget és elámult a szolgáltatás minőségén. Ennek a műhelynek volt Stephen Wynne a tulajdonosa és ekkor döntötték el, hogy közös vállalkozásba fognak, ami csak Deloreanek szervizelésével fog foglalkozni.
Néhány 1990-es adat szerint a cég már elég jól ment. Eddigre Wynne már Houstonban volt (1988-ban költözött ide) a második telephelyen és Bernstein maradt az eredeti Canoga Parkbeli műhelyben. A cég 2 millió dollár körüli eladásokat produkált és az ország egyik legnagyobb Deloreanszervizévé nőtte ki magát.
A szakítás 1995-ben jött el, az oka a cég jövője volt, amit mindkét fél másként képzelt el. Wynne szerette volna megvenni a KAPAC raktárkészletét, Bernstein viszont elégedett volt az aktuális helyzettel. Ekkor vette fel a houstoni cég a Delorean Motor Company nevet és innentől kezdve két teljesen különálló cégről beszélhetünk, amiknek a kapcsolata azért megmaradt. Elsősorban azért, mert 1997-ben végül Wynne sikeresen megvette a KAPAC óriási columbusi (Ohio) raktárkészletét ami az ír gyárból megmaradt alkatrészeket jelentette. Ez azt jelentette, hogy innentől kezdve a Delorean One kénytelen volt az egykori társától beszerezni a szükséges alkatrészeket. Ez a kapcsolat 2009-ig meg is maradt, amikor egy fizetési probléma miatt megszakították a kapcsolatot a Delorean One-nal. Lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy Ed 2010-ben végleg bezárta a Delorean One-t.
A Delorean One raktározási gyakorlata is megér pár szót. Ed igyekezett mindig hangsúlyosabbnak tűnni, mint amilyen volt valójában. Sokkal nagyobb raktárkészletet és befolyást igyekezett mutatni, mint amekkora volt is az valójában. Emiatt történhetett, hogy többen arról számoltak be, hogy amikor egy alkatrészt a DMCH-tól szerzett be és azon fent volt a "delorean.com" vagy bármilyen DMCH utalás, akkor azokat a feliratokat mindig eltávolította.
Kis közbevetésként megemlítem, hogy nekem úgy jön le, hogy innentől kezdve Wynne már inkább cégvezető volt mint szerelő. Ő foglalkozott a beszerzésekkel, az ügyfelekkel való kapcsolattartással és az üzleti ügyekkel, a napi teendőket pedig James Espey intézte és a felvett szerelők. Ismét mondom, ez csak saját vélemény!
Végül pedig egy pletyka: Sokan gondolták, hogy amikor Wynne és Bernstein a közös üzletükbe kezdtek annyira jóban lettek, hogy még némi rokoni kapcsolatot is sikerült kialakítaniuk gyerekeik révén. Ezt sokan azzal is alá vélték támasztani, hogy egyszer mikor a DML-en megjelent egy elég súlyos kritika a Jag Shopot (Ami Wynne unokaöccsének a tulajdonában volt) illetően, akkor Bernstein - a szokásos fatboy nicknévvel - teljesen kikelt magából és mindenkit perrel fenyegetett, aki a cégről bármi rosszat merészel írni. A valóságban semmi rokoni kapcsolat nem volt kettőjük között, én valószínűbbnek tartom, hogy a saját cégének az alkatrész utánpótlásának biztosítása vezette (be akart nyalni a DMCH-nak :) ). Az összes családi kapcsolat annyi volt, hogy Ed lánya egy rövid ideig a DMCH-nál dolgozott.
Egyelőre ennyi, jövő héten néhány levél és pár beszélgetés következik.
