Gyakran megtörténik, hogy megkérdezi egy érdeklődő, hogy a DMC-nek ez az egyetlen járműve volt csak? Ilyenkor azt válaszolom, hogy Igen. Viszont ez nem egészen igaz. Kétségtelen, hogy erre kapták az angol kormánytól a pénzt és ennek a gyártása volt a fő prioritás, de a DMC sok felé próbálkozott.
Volt ugye az Logan a hókotrókkal (és egyéb erőgépekkel), amiről amit érdemes tudni az a sor eleji linkeken már megvan. Maradjunk annyiban, hogy John Delorean kétségesen szerzett pénzből megvette a már létező céget és átcímkézte a termékeit. A nevét levéve semmi saját fejlesztésű nem volt benne.
Ezen kívül volt azonban két másik jármű is. Kezdem a busszal, a DMC-80-nal, mert az egyszerűbb eset. Egy már létező busz licencét tervezték megvenni, a Mercedes gyártmányú VOV-II-t. Ez a busz egy már a gyakorlatban is széles körben használt, nem csak tervezőasztalon lévő jármű volt és a DMC szinte változatlan formában szerette volna újragyártani Amerikában. Többet nem is írok róla, ezen a linken minden megvan, ebben a videóban pedig látszik, hogy hogyan is nézett volna ki.
A másik jármű pedig a DMC-44 volt, ami már egy érdekesebb eset. Írországban láttam róla egy videót, amit az akkori bejegyzésben és most is belinkelek.
Szóval miért is érdekes ez a ronda kis gyösz? Hát azért, mert ez egy kezdetleges quad 1979-ből, abból az időből, amikor a quad a mai formájában igazából még sehol sem volt. Amennyire utána tudtam nézni, a maihoz hasonlító quadokat a '80-as évek elején, közepén kezdték el árusítani, tehát a DMC-44 megelőzte a korát pár évvel, az igazi quaddivatot pedig pár évtizeddel. Igaz, ezt a járművet a DMC nem szórakozásra, hanem munkavégzésre tervezte. Pénz hiányában ez sem saját tervezés, hanem a francia hadsereg egy akkori járművének a civil változata, amit Amerikában a DMC forgalmazott volna. Két motorral készült, egy léghűtéses sornégyessel és egy vízhűtéses V6-ossal. Persze aztán ebből sem lett semmi a buszhoz hasonlóan.
És itt jön a nagy kérdés. Miért is volt szükség ezekre az extra dolgokra? Miért kellett pénzt költeni újabb tervekre, mikor a cégnek a saját fennmaradásához sem volt elég tőkéje? Hát a kérdés igazából szinte a válasz is. Delorean tudta, hogy a cége egy darab termékkel, egy sportautóval, hosszú távon nem tud fennmaradni, ezért szükség volt arra, hogy diverzifikálják, szélesítsék a kínálatot. Így ha esetleg az egyik termék nem megy annyira mint kéne, akkor a többi azért biztosítja a cég számára a túlélést.
A DMC-12 a sportautók piacán próbálkozott, ami az átlagos személyautók piacához képest máshogy működik. Mások a vásárlói prioritások, a verseny annyira nem kiélezett, a várható haszon pedig magasabb. Két nagyjából hasonló piac volt még, ahol a verseny annyira nem volt durva: a városi buszoké és a mezőgazdasági járműveké. Ezért próbált ide betörni a DMC és ezért áldozott pénzt ezekre a járművekre
Természetesen az angol kormánynak mindez nem tetszett, mert ők csak az autóra adtak pénzt, ezért leállíttatták ezeket a projecteket. Ezért aztán Delorean más felé is nézelődött és végül az AMC-n akadt meg a szeme (meg a Lamborghinin is, de ebbe most ne menjünk bele). Az AMCnek több előnye is volt. Elég jó volt a kapcsolatuk a Renault felé, ami a DMC számára kiemelkedően fontos volt, valamint volt egy olyan modellpalettájuk, amibe a DMC-12 szépen belefért volna. Sajnos aztán pénz hiányában ez sem valósult meg és pár évre rá végül a Chrysler vette meg őket, nagyot nyerve az üzleten, de ez már egy másik történet.
