Előző rész itt. Most pedig a kicsit hosszabb befejezés.
Végül Kenneth Corkot és Paul Shewellt nevezték ki csődbiztosnak. Elmondtam nekik, hogy legjobb tudásuk szerint igazgassák a vállalatot és próbáljanak vevőt találni rá vagy biztosítsák a rendezett körülmények közötti felszámolást. Az első probléma ami felmerült az volt, hogy 500 autót küldött úgy a belfasti gyár Amerikába, hogy az amerikai DMC azokat még nem fizette ki. Ez a szerződés egyértelmű megszegése volt, ugyanis az azt mondta ki, hogy minden autót még a behajózás előtt ki kell fizetnie az anyacégnek.
A csődbiztosok azonban hamarosan jelentették, hogy az amerikai cég annyira rossz állapotban van, hogy kizárt, hogy onnan pénzt kapjanak. Aztán ott volt még egy 14 millió fontos összeg is, amiről Sir Kenneth a saját utánozhatatlan stílusában csak annyit mondott, hogy "elment sétálni egyet".
Sir Kenneth nagyon bölcs módon lassan állította le a céget. Így sikerült kieresztenie a gőz nagy részét és így el tudta magyarázni a szakszervezeteknek, hogy a cégnek nincs lehetősége a túlélésre, ha nem találnak rá vevőt. Ezzel sikerült rávennie a dolgozókat a kooperációra és ezért azok befejezték a még félkész autókat a rendelkezésre álló alkatrészekből. Ezeket aztán később el tudták adni és így legalább még meg lehetett menteni egy kicsit a romokból.
Mivel Kenneth lassan zárta be a gyárat és a londoniakkal is óvatosan bánt, Margaret türelmetlenné vált. Szerintem azt hihette, hogy készülök valamire, pedig semmi sem lehetett volna távolabb az igazságtól. (Egy kis megjegyzés: Jim Priort azért nevezték ki Észak-Írország miniszterévé, mert Margaret Thatcher így szeretett volna megszabadulni tőle és a folyamatos kritizálásaitól. Ez a poszt tipikus politikai parkolópályának számított.) Természetesen ha Kenneth talált volna vevőt a cégre az jó lett volna, de a lényeg a lassú bezárás volt, hogy az utcán megmaradjon a béke.
Fokozatosan aztán az egész gyár leállt és csak pár ember maradt, aki a gyárkarbantartást végezte. Szeptemberben Kenneth azt mondta, hogy még mindig lenne egy két ember, aki érdekelt lehet a vásárlásban. Ebbe maga Delorean is beletartozott, aki arról beszélt, hogy 20-30 millió fontot tudna szerezni az újraindításhoz. Nem nagyon hittem benne, hogy ez elég lesz, de azt mondtam Kennethnek, hogy mint csődbiztos figyeljen oda erre is, ha úgy gondolja, hogy a befektetők érdekét szolgálja.
1982 októberében hallottam először a titkosszolgálati jelentéseken keresztül, hogy Deloreant valószínűleg droggal kapcsolatos visszaélések miatt fogják megvádolni. Részleteket nem kaptam, de Kenneth Cork számára mindez lehetetlenné tette a tárgyalások további folytatását. Ezért aztán szóltam Kennethnek, hogy elég volt a beszédből, eljött az idő, hogy lakatot tegyünk a gyárra.
Elég ingerülten válaszolt erre: "Azt hittem, hogy azt akartad, hogy valaki átvegye a gyárat! Pillanatokra vagyunk attól, hogy segítsünk Deloreannek visszavennie a gyárat és most azt mondod, hogy hagyjuk abba? Ezt nagyon rossz döntésnek tartom. Így nem tudjuk megvédeni a hitelezők pénzét." Erre azt válaszoltam, hogy 24 órát kap, ha az alatt nem tudja tető alá hozni a megegyezést, akkor vége.
48 órával a beszélgetésünk után jött a hír, hogy Deloreant letartóztatták. Kenneth fel is hívott, hogy előre tudtam-e erről és ha igen, akkor micsoda szerencse hogy így történt. Ekkor beszéltem neki a kapott figyelmeztetésről és arról is, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mikor fog az egész megtörténni és hogy vajon Deloreant letartóztatják-e.
Hiszem, hogy Delorean a cég megmentéséhez akart pénzt szerezni, bár a saját bőrét is menteni akarta. Viszont úgy érzem, hogy valóban ragaszkodott a belfasti gyárhoz és valóban segíteni akart a belfasti embereknek.
Utólag viszont úgy látom, hogy a gyárat el sem szabadott volna indítani. Egy kis cég, aki egyetlen nulláról tervezett autótól függött, egyszerűen kiáltott a bajért. Hogy minden még rosszabb legyen a gyártás akkor kezdődött amikor nemhogy az USA, de az egész világ mély recesszióba süllyedt.
A cégnek nem voltak tartalékai, hogy kihúzza ezt az időszakot és csak addig maradhatott fent, amíg a kormány folyamatosan pénzt önt bele. Viszont a kormánynak is megvannak a korlátai, ameddig még elmehet. Észak-Írország egyik nagy tragédiája az, hogy oly sok kockázatos üzletbe fognak itt bele. Pusztán azért, mert máshol nem adnának hozzá pénzt. Emiatt van itt olyan sok balszerencsés vállalkozás.
A Commons Public Accounts Committee utánanézett az egész Deloreanügynek de a jelentését el kellett napolni a folyamatban levő bírósági eljárás miatt. Ami előre látható volt az alapján, ahogy miniszterek és közszolgák pénzt adtak Deloreannek anélkül, hogy rendesen utánanéztek volna a dolognak. A kritikák jó része kétségtelenül jogos volt, ám könnyű kritikusnak lenni, amíg valaki figyelembe nem veszi Észak-Írország különleges körülményeit.
