HTML

Élet egy Deloreannel

Ez a blog a Delorean Klub Magyarország blogja. Terveink között szerepel a tulajdonunkban levő autók minél több kalandját megörökíteni, a Delorean Motor Company és John Delorean életét minél részletesebben dokumentálni.

Friss topikok

  • gigabursch: Az utolsó bekezdésben a lényeg!!! :-))) (2023.10.18. 12:45) Klubtalálkozó 2023
  • gigabursch: Sok csodát nem várok... Majd ha lesz, akkor tíz év múlva egy tízéveset. (2023.10.06. 11:46) Új Deloreanek - Frissítés 8.
  • Sidaries: @Tomchy: Valóban. Bár azért tegyük hozzá, hogy a vadnyugaton sem voltak éppen pontosak a vonatok a... (2023.09.26. 09:32) Levél érkezik - 42 év késéssel
  • bopat: Azért mentem lassan, mert nem bírtátok az iramot :) Vissza kellett fognom magam. (2023.07.13. 14:49) Ausztriai kirándulás
  • a8zoli: meg sokszor 15 evet kivänok ;) (2023.06.30. 18:33) 15 év

Olaszország IV. avagy Júlia melle

2013.06.26. 10:00 :: Sidaries

Mostantól kicsit felgyorsul a leírás, mert a kirándulásnak ez a része már sokkal lazább lett. Habár élmény és mondanivaló lenne sok, mivel az autó nem játszik központi szerepet, ezért kicsit visszafogom magam. Ott hagytam abba, hogy elindultunk Verona felé. Az odaút nem volt különösebben eseménydús, de hasonló volt mint amikor a müncheni túrán mentünk a német vidéken. Lassan, 50-90 körüli sebességgel haladtunk, néztük a tájat, élveztük a jó időt (és a kisebb záporokat) és úgy általában jól éreztük magunkat. Nagyon szeretem ezt az állapotot. Az meg külön jó volt, hogy mivel nem a pályán mentünk, ezért nem kellett átjönnünk megint az egész városon, hanem az út, egyenesen a kinézett szállodánkhoz vitt.

lennagarazsban.jpgAhol már várt minket a szoba és a garázs. A garázs pedig megér egy említést, mert a le és feljutás rettenetes volt. Nagyon szűk és csúszós volt a felülete, a nap félig odasütött, szóval abszolút érzésből lehetett csak le és felmenni, mert látni alig lehetett valamit. Szerencsére nem lett gond, de a gumik csikorogtak rendesen.

szegenyjulia.jpgMaga Verona pár szóban azért megér egy említést, mert nagyon jó város. Elég sok mindent megnéztünk a bő egy nap alatt míg ott voltunk. A városban csak simán sétálgatni is nagyon jó, az utcáknak igazán kellemes a hangulatuk. A híd, - Ponte Pietro - nekem nagyon tetszett, az Arénáról és a kötelező római jelmezes katonákról nem is beszélve. Megnéztük a Rómeó és Júliából az erkélyt, ami persze nem az, de mivel mi is átlagos turisták voltunk, ezért nem szabadott kihagyni. Persze a népek folyamatosan tapogatták szerencsétlen Júliát, ami miatt meg is említettem, hogy nincs még egy nő a világon (még ha szobor is), akinek a mellét ennyien tesztelték le, mint ezét a szerencsétlen (elméletileg) szűzies lányét. Ez után felmentünk a város tetejére, a Castel San Pietrora és ott leültünk egy kis időre kipihenni a ki tudja hány kilométer gyaloglást. Szép kilátás nyílik a városra, megérte felszenvedni magamat a sok lépcsőn. 

latkep.jpgInnen már csak a hazaút volt hátra, majd másnap az Aréna belsejének megnézése után a tényleges hazaindulás. Ezt persze csak úgy általában mondom, mert még volt pár nap időnk, de az biztos, hogy Veronánál és a Garda tónál ezúttal nem mentünk messzebbre. Úgyhogy összeszedtük magunkat és vissza Lignanoba. Ahova elég korán odaértünk, kivettünk egy szobát a korábbi hotelünkben és levonultunk a tengerpartra. Aztán másnap is. Ismét sok gyaloglás, sütkérezés a napon, valamint minden elvárásoknak megfelelő cselekedet ami ilyen helyzetben elvárható. 

teknos.jpgErről sokat írni nem lehetne, de a Delorean azért kitett magáért. Éppen megérkeztünk Lignanoba, leállítottam az autót és megnéztük a Sabbiadoro Campinget, ahol kb. felnőttem és miután végeztem az új teknősök és piros halak leltározásával beültünk és az autó nem indult be. Pontosan az a hiba és jelenség, mint Írországban. Próbáltam újra és megint nem, aztán harmadikra vagy negyedikre beindult és onnantól megint jó volt egy darabig. Ez után még egyszer jött elő a hiba ha jól emlékszem, amikor megálltunk hazafelé Ausztriában tankolni. Sokat gondolkodtam, hogy mi lehet az oka, de megint csak az esős időjárást okolom. Érdekes, hogy vannak ilyen jellemző Deloreanhibák, ez pl. majdnem a "hot start issue", de mégsem az. Melegen mindig indul, hidegen mindig indul, amikor olyan "félmeleg", tehát hagytam mondjuk 10-15 percig állni, akkor jön elő. Van egy olyan érzésem, hogy most megint nem jön elő a gond a következő esőig, de majd igyekszem figyelni.

tajkep.jpgMikor végeztünk a másfél napos pihenőnkkel elindultunk most már végleg hazafelé. Hasonlóan eseménytelen utunk volt, mint idefelé, csak két különbség volt. Az egyik a már említett indítási gond a tankolásnál, a másik pedig, hogy kitaláltam, hogy ezúttal menjünk inkább Rábafüzes felé és ne Bécs felé. Rettentően rossz döntés volt. Igaz, hogy az osztrák autópálya nem a szívem csücske, de az 50-nel kamionkísérgetés rossz minőségű utakon kimondottan habzó szájú őrültté változtat. Valahogy nem olyan volt, mint pár nappal azelőtt Verona felé. Szóval arra soha többet Deloreannel.

Szerencsére azért még időben hazaértünk, pontosabban Ácsra, mert a Passatom éppen műszakin volt, ezért a Deloreant le is raktam a szervizbe, hogy akkor neki lehet állni a folyásoknak, indítási gondnak. Arról meg majd legközelebb írok, hogy mi lett a vége.

Szólj hozzá!

Címkék: olaszország

A bejegyzés trackback címe:

https://delorean.blog.hu/api/trackback/id/tr645353453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása