Durva volt a kettővel ezelőtti hét. Azt mondtam, hogy kicsit megtörték a Deloreant, emiatt hétfőn meg is rendeltem az új indexeket. Aztán kedden leadtam a rossz bemelegedésszabályzót, közben kiderült, hogy a jobb első lámpám nem csak valami elektronikai hibás, hanem elszakadt benne a szál, ezért cserére szorul. Szerdán megrendeltem két új lámpát, hogy akkor már szimmetrikusak legyenek, amiket Ed csütörtökön fel is adott. Közben szerdán megjöttek az indexek, azokat ki is cseréltem nagyobb gond nélkül. Pénteken visszaérkezett a bemelegedésszabályzó javítva, amit aznap be is szereltem, írtam is róla itt. Szombaton pedig - igaz csak fél szemmel - elmentem a Császári Buick hétvégére Császárra.
Kicsit gondolkodtam rajta, mert ilyen látványos műszaki hibával, mint hogy nem ég a Delorean lámpája, még nem mentem találkozóra. Itt nem a balesetveszély, meg ilyen logikus problémák késztettek gondolkodásra, hanem az, hogy így a Delorean egyszerűen nem olyan szép, mint kéne. Mindenesetre leküzdöttem a problémát, majd elindultam lámpa nélkül. Inkább a szabálytalanság, mint a csúnyaság beismerése.
Maga az út eseménytelen volt, levéve a második szakaszt, de erről majd akkor beszélek. Odaértem Császárra, beálltam egy jó kis árnyékos helyre, majd körbenéztem. Túl sok autó nem volt, kb. úgy 30-40, meg a hangulat is sokkal nyugisabb volt, mint amihez az ember ilyen rendezvényeken szokott, bár azért szombat délelőtt volt. Márpedig az érkezés utáni esték, ami itt a péntek volt, elég erősek szoktak lenni Komáromban is. Szóval ez megbocsátva, nézzünk be ebbe a westernfaluba.
Hát ez valami nagyon jópofa hely! Tényleg jól összerakták a westernhangulatot. Néhol kicsit elnagyolták a részleteket, de egészében véve nagyon tetszett, ahogy megcsinálták az egészet. A kocsma külön nagy kedvenc volt, ahol meg is ittam egy kólát azonnal. Tisztán! Az is tetszett, hogy külön pénzt nyomattak maguknak, az itteni vásárlásokhoz, amit a bejáratnál kell váltani. Nem mondom, hogy napokat el tudnék itt tölteni, de társasággal egy délután igazán jó szórakozás tud lenni. Szerencsére itt is összefutottam pár ismerőssel, ezért aztán eldumáltunk egy pár órát.
A Buickosok kora délután összegyűltek a főtérre, volt beszámoló a múltról, jelenről, jövőről, bemutatták a közönségnek az autókat és kedvesek voltak, mert pár különlegesebb autót is odahívtak, engem is.
Nem voltam ott sokáig, valamikor két óra körül elindultam a következő cél, Bakonycsernye felé, ahol dubniczkia hétvégézett a kicsit bővebb családjával. Bakonyszombathely és Ácsteszér között van az egyik kedvenc útrészem, csináltam is róla videót. Nem egy nagy szám, remeg is meg minden, de talán átadja a hangulatot.
Mikor odaértem Bakonycsernyére, egy kicsit keresnem kellett a leírás alapján, hogy hova kell mennem (mert a térerőt szatyorban hozzák errefelé heti egyszer), de sikeresen odataláltam. Dubniczkiai éppen aludt, de a Delorean hangjára már kelt is fel és nyitotta a kaput. Itt aztán elég jól elbeszélgettük az időt vele és a többi ott levővel és aránylag későn tudtam csak hazaindulni.
Más aztán már nem történt hazafelé, azt levéve, hogy nagyon jól esett lepihenni egy kicsit. Aznap Deloreannel 160 km volt a teljes táv, ami nem kimondottan sok, viszont maradjunk annyiban, hogy a Deloreant nem ezekre az utakra tervezték. Ez azért a videón is hallatszik néha.
Ja és még láttam egy ilyet is Súron.
Meg egy Ferrarit is Győrben a Pláza parkolójában, de az úgysem érdekel itt senkit. :)
