Miután a Delorean teljesen elkészült, már nem voltak problémáim egy hosszabb úttal, úgy gondoltam ennyi szerelés után már itt az ideje megjáratni egy kicsit a gépet. Igaz, a császári találkozó sem tíz kilométer volt, de azért jókor jött ez a Tihanyi meghívás. Az idő tökéletes volt, már elmúlt a nagy hideg, de még nem ért ide ez a mostani kánikula, nagy örömmel vágtam hát neki az útnak.
Azt tudtam, hogy kamionok még mennek, tudtam, hogy a Kisbér - Székesfehérvár közötti szakasz szenvedés lesz, de a genetikailag kódolt túlzott optimizmusom nem engedte, hogy ennyire rossz helyzetre számítsak. 60-70 km/h-val szenvedő szerencsétlenek lemmingtrainjébe kapcsolódtam be kicsivel Kisbér után és türelemmel követtem őket. Úgy 5 percig, mert akkor eldurrant az agyam a sok idióta miatt. Nem bírom megérteni az ilyen sofőröket. Egymástól pár méterre mennek, szerintem bekapcsolnak zombiüzemmódba, aztán követik az előttük lévőt, amíg megy. Én ezt nem bírom elviselni, ezért aztán átváltottam közepesen agresszív üzemmódba és nagy gáz, nagy fék módszerrel úgy 10-15 km alatt elhagytam a sort.
A Delorean elég jól vizsgázott gyorsulás tekintetében, viszont a sok fékezés az indokoltnál jobban megviselte a fékeket. Olyannyira, hogy utunk vége felé, ha jól emlékszem Csopakon, le is kellett állni pár percre, mert annyira elgyengültek a fékek. Miután megálltam, meg is jött a fékszag, a jobb hátsó úgy tűnt teljesen befogott. Pár percet vártam, hogy hűljön, néhányszor jól benyomtam, elengedtem, majd tovább indultunk. Innentől már nem volt gond, bár az út végéig kicsit gyenge volt a fékhatás. Jobban kellett nyomni, hogy fogjon, de azért mindig meg tudtam állni, ha kellett.
Itt most kicsit előremegyek időben, de külön bejegyzést erről nem akarok írni. Szóval elvittem később a szerelőhöz az autót és egy fékfolyadékcsere, a fékmunkahenger minimális felújítása és egy jó nagy takarítás után helyreállt minden. 25000 Ft-ba került az egész, nem vészes.
Szóval odaértünk Tihanyba, ahol már várt minket a kontakt (aki ezt a bejegyzést is összerakta nekem) és beálltunk egy jó kis árnyékos helyre. Pontosan meg nem mondom, hogy hol voltunk, egy bazár mögött, ahol - mily meglepő - mindenféle levendulával kapcsolatos dolgot lehetett kapni. Rájöttem, hogy igazából a levendula az az a dolog, ami engem olyan nagyon nem hoz lázba, ezért inkább vettem egy kis reggelit, aztán visszamentem az autóhoz, ahol pár órát beszéltünk az érdeklődőkkel. Kellemesen eltelt az idő, de a lényeg az után jött, hogy itt végeztünk a programmal és elmentünk lefotózni a Deloreant. Mármint úgy rendesen, állványról, meg a többi ilyen. Nagyon jó képek készültek, íme az egyik.
Plusz én is csináltam néhány - említésre sem érdemes - képet, valamint egy említésre méltót. Ezt:
Nagyon jó fej szamarak voltak. Kicsit haverkodtunk, majd visszatértünk a fotózáshoz. Amikor pedig azzal is megvoltunk, jött a könnyes búcsú, aztán a lovak közé csaptunk mindahányan.
A hazaút már sokkal jobban ment, nem volt akkora forgalom, bár egy kis eső azért elkapott. Szerencsére beázás nem történt, úgy tűnik ezt a hibát most már tényleg sikerült megjavítani. Jó nap volt, elfáradtam a végére.
