A szerdai napot ismét Ednél kezdtük, hogy érdeklődjünk Bopat autójának az állapotáról. Mint kiderült, több a gond, mint elsőre látszott, meg hát Bopatnak is megszaladt a fantáziája, mikor a hibafelsorolásról volt szó, úgyhogy az első terv, miszerint kedden Bopat, szerdán én javíttatok, elcsúszott egy nappal és így én csak csütörtökön kerültem sorra. Ez kicsit megborította a későbbi dolgokat is, mert a Bopatnak péntekre haza kellett érnie, de ha megvár engem, akkor erre esélye sem lett volna. Ezért aztán látszott, hogy ez lesz az utolsó napunk együtt, ezért aztán nekivágtunk a Holland vidéknek, ha már a fontosabb nagyvárosokkal végeztünk előző nap.

Két célunk volt erre a napra. Az első egy középkori falu volt, amit a hollandok azért építettek fel, hogy bemutathassák, hogy hogyan éltek annak idején az emberek. Ezzel kezdtünk, mert éppen elég jó volt az idő. Ezt egy kicsit bővebben kifejtve, nem volt az a gatyarohasztó meleg, Amíg ott voltunk, szinte minden nap esett az eső, fújt a szél és úgy általában nagyon kora tavaszi idő volt május ellenére. Az esernyőt nem lehetett otthon hagyni.

Szóval elindultunk a faluba elég hamar megtaláltuk, befizettünk, majd elindultunk körbe. Nehéz a látványt leírni, a képek jobban visszaadják a hangulatot, de maradjunk annyiban, hogy elég érdekes volt. Mondjuk azt azért hozzáfűzném, hogy itt semmi középkorról nem volt szó, a falu inkább 19. századi lehetett, bár így is tetszett, fél napot elbóklásztuk benne. Zuiderzeemuseum néven fut, itt még van pár kép, ha valakit jobban érdekel.

Persze minden tele volt itt emberekkel, akik kornak megfelelően voltak öltözve és úgy is viselkedtek, mint az akkor normális lett volna. Kötelet fontak, kalapáltak valamit, énekeltek, páran meg csak feküdtek a napon. Kíváncsi vagyok, hogy az utóbbiak milyen órabérért csinálták ezt. :) Ja és természetesen mindegyikük beszélt legalább angolul, de inkább angolul és németül. Hát, más világ.

Innen aztán átmentünk Bopaték kedvenc helyére, a tenger túloldalára, Hindeloopenbe. Én is voltam már itt, egy igazán bájos kis falucskáról van szó. Sajnos ezúttal éppen szakadt az eső, mire odaértünk, ezért túl sok haszna nem volt az ottlétünknek, de azért fotóztam pár szép birkát. Azért hangsúlyozom ki, hogy szépet, mert ha kicsit lejjebb tekertek, akkor láttok majd nem szépet is.

Innen pedig visszamentünk Edhez, ahol megnéztük a haladást és találkoztunk Welmoeddel. Ed letette a nagyesküt, hogy az autó másnap reggelre készen lesz és Bopat indulhat vele haza. Welmoed pedig jó fej volt, mint mindig. Elhozta magával a kutyáját, akivel megcsináltam az egyik kedvenc képemet. Ezt itt fent.

Innen már csak egy igen drága és igen jó vacsora és a hazaút volt hátra. Meg az, hogy beessünk az ágyba a túraverseny mennyiségű gyaloglás után. Ja és itt vannak a brutálbirkák. Pontosabban csak egy darab brutálbirka. Simán félelmetes volt. Meg agresszív.