Új cikkeket ritkán szoktam ide belinkelni, mert nem nagyon van bennük érdemi információ. Inkább összefoglalók a wikipediáról vagy régi újságokból, de a nagyobb kutatómunka, esetleg a régi dolgozókkal való beszélgetések hiányoznak belőlük. Ezért különleges ez a mostani, ami nagyon sok érdekes dolgot fed fel a turbós Deloreanek fejlesztéséről. Sajnos sem az újságról, sem a megjelenési dátumról nem tudok semmit, maradjunk hát csak a szövegnél.

A lökés, amire a DMC-nek szüksége lett volna?

A Deloreant mindig szidták a lassúsága miatt. Viszont ha több idő lett volna, akkor a turbók teljesíteni tudták volna az ígéreteket.

Egy dologban mindenki egyetért a DMC-12-vel kapcsolatban: Abban, hogy nem volt elég erős. Ez főleg az amerikai verzióra igaz, amilyen specifikációval a nagy része készült. Ha pedig nem tudnátok, a törvényhozás volt a hibás. Az amerikai "benzinzabáló" törvény minimum elvárásokat támasztott a fogyasztással kapcsolatban és az EPA (Környezetvédelmi ügynökség) által elvárt érték a DMC felé a 22,6 mpg volt. Egy ennél rosszabb érték tizedenként 5$ büntetést jelentett volna autónként. A büntetés kifizetése is egy lehetőség lett volna, de John Delorean ragaszkodott hozzá, hogy az ő "etikus autójának" meg kell felelnie az EPA elvárásainak. A büntetés a kudarcot jelentette volna.

Erről azonban könnyebb volt beszélni, mint megcsinálni. 1980-at írtunk és az autó egyre nehezebbé vált az újabb és újabb prototípusokkal és eddigre körülbelül 16 mpg-t produkált. Innentől kezdve az egyetlen motorfejlesztési iránnyá a takarékosság vált, amit a Lotus sok munka árán meg is valósított, a Bosch befecskendezés és egy Peugeot vezérműtengely segítségével.

Azonban mindez nem zárta ki azt, hogy az autóból készüljön egy teljesítményre kihegyezett verzió is. Ezért Delorean 1980 augusztusában kapcsolatba lépett a Long Islanden székelő Legend Industries nevű céggel, hogy fejlesszenek ki és gyártsanak le egy ikerturbós megoldást az autóhoz. Eleinte ezt mint kitet árulták volna az autóhoz, de később gyári modell is lett volna belőle.

1981 novemberére el is készült két prototípus, amit a long islandi Bridgehampton versenypályára vittek ki tesztelni, ahol maga Delorean és régi barátja, a General Motorsos Zora Arkus-Duntov (a Corvette legenda) vezette őket, egy gondosan kiválasztott közönség előtt. Megbízható lóerőértékek nem voltak még eddigre, de az egyik autó 5,8 alatt gyorsult 0-ról 60 mérföldre és az egyetlen jelen levő újságíró, a Road and Trackes John Dinkel dicsőítette a teljesítményt.

Azonban eddigre már késő volt. John Delorean tudta, hogy a pénz elfogyott és nagy baj közeleg, mert a nyilvános részvénykibocsátás, - ami teljesen a rögeszméjévé vált és mellesleg az egyetlen legális megmentési lehetőség lett volna a cég számára - folyamatosan késett, különféle "aggodalmak" miatt. Soha többet nem említette a turbós autókat.

A Legent Industries végül csődöt jelentett és a prototípusokat eladta a csőgondnok. azonban mindkettő fennmaradt és az egyiket éppen Chris Nicholson újítja fel az Egyesült Királyságban.

(Ezzel az utolsó bekezdéssel kapcsolatban vannak ellenvetéseim. Akit bővebben érdekel a történet, az itt olvasgasson.)