Ez a mai történet gyönyörűen mutatja be John Delorean személyiségét. Azt, ahogy a GM-nél csakazértis máshogy csinálta a dolgokat és olyan gyerekes módon bosszantotta a főnökeit, hogy az már könyvbe illő. Van egy olyan érzésem, hogy nem ez volt az egyetlen húzása, ami miatt olyannyira kilógott a sorból. Következzen hát John Delorean limuzinjának a története.
Kicsivel azután, hogy John Deloreant kinevezték a Chevrolet vezérévé, következett a szokásos havi részlegvezetői megbeszélés a központi épületben, amire ő is hivatalos volt, mint a Chevrolet vezére. Elintézte hát, hogy egy fekete Cadillac limuzin vigye át a Chevrolet főhadiszállásától a cég nagy központjáig. Kicsivel miután a limuzin begördült a vezetői garázsba, a garázsfelelős feltelefonált a 14. emeletre a vezérigazgatónak, hogy Delorean egy Cadillac utasaként érkezett. Ennek pedig egyáltalán nem örült sem James Roche vezérigazgató, sem pedig Richard Gerstenberg vezérigazgató helyettes, ezért amint Delorean megérkezett a konferenciaterembe, nyilvánosan kifejezték nemtetszésüket, emlékeztetve őt arra, hogy csak a két legfőbb embernek jár a sofőr által vezetett Cadillac, a részlegvezetőknek az elvárások alapján a saját részlegük egyik gyártmányával kell érkezniük.
Később, mikor Delorean visszaérkezett a megbeszélésről a Chevrolethez, behívatta Alex Mair-t, a Chevrolet főmérnökét, hogy egy Chevrolet limuzint akar építtetni a következő havi részlegvezetői megbeszélésre. A munkálatok még aznap este elkezdődtek a mérnökség fémmegmunkálási részén. Leszedtek egy Caprice kombit a sorról, hogy majd ebből lesz az autó eleje, egy másik kemény tetős kupét pedig azért, hogy a hátulja legyen. Mindkét autót kettévágták, majd nekiálltak három műszakban, hogy megalkossák a jövendőbeli autó középső részét, ami majd összeköti a két fél autót, ami végeredményben majd kiad egy hosszított tengelytávú Caprice limuzint.
Kicsivel később megkeresték a Fisher Body Plant-et, (ahol a Cadillac limuzinokat építették akkoriban). hogy elkészítsék nekik a belső kárpitozást és az üveg elválasztórészeket, de a Fisher visszautasította őket. Ezért aztán a velúr belsőt és gyapjúkárpitot egy korábban kölcsönvett limuzinból szedték ki, majd kisebb módosítások után beépítették a hosszabbított Caprice-be a légkondicionálóval együtt. A kész autót ezután a tesztpályára küldték, ahol mindent kipróbáltak rajta, letesztelték a biztonsági funkcióit majd visszakerült a mérnökségre két nappal a határidő lejárta előtt.
Delorean ezután ezzel a Caprice limuzinnal ment el a következő megbeszélésre és érkezésekor a garázsfelelős ezúttal is megejtette a telefonhívást a 14. emeletre. Miután belépett a tárgyalóterembe, a főnökök ismét lehordták, mire ő csak annyit válaszolt, hogy márpedig ő pontosan azt tette, amit mondtak neki, mert Chevrolettel érkezett. Természetesen a 14. emeletiek nem voltak elragadtatva, de Delorean nagyon élvezte a helyzetet. Miután visszaért a főhadiszállására, a limuzint a többi céges autó közé parkolták, ahol pár hónapig állt, majd később eladták egy viszonteladónak vagy valahova máshova. Innentől a sorsa ismeretlen, de az biztos, hogy ez volt az egyetlen Chevrolet limuzin, ami valaha is épült.
Az autóról a rövid története miatt nem sok kép készült, de egyet azért sikerült találni. Itt a háttérben megnézhető.
Van még egy kisebb írás is, ami részben ellentmond ennek a történetnek. Eszerint ez a limuzin egy Cadillac Fleetwood 75 alvázára épült Caprice felépítménnyel. de még mielőtt Delorean beülhetett volna, a GM elnöke Ed Cole bezúzatta. Igazából fogalmam sincsen melyik lehet az igaz, de mindenképpen tökös dolog volt legyártatni.
