Valahol itt fejeződött be a történet tavaly nyáron. Volt a mindennapos Alfa problémamentesen (ami csak fél évvel később szívatott meg, de jobban mint a Fordok bármikor is),  volt a nagy nehezen feltámasztott nagy álmom az Escort kabrió és a pár héttel később lejáró műszakis Fiesta. Úgy gondoltam, hogy racionalizálni kellene az autóparkot és minimum egy kocsitól meg kellene válni. ...ezért vettem egy negyediket. De ne rohanjunk ennyire előre.

A szívem csücske még mindig SirClarence volt a '84-es makettmotoros gyösz. A szüleim használták nagy ritkán vidéken és csak találkozókra mentem vele évente néhány alkalommal. Két évente szervizeltettem és műszakiztattam. De észre kellett vennem, hogy a nyirkos garázsban nagyon komoly folytonossági hiányok alakultak ki az autó alján. Sajnos annyira, hogy a padló maradékán jött be a kipufogógáz. Kocsimosás közben a szivaccsal sikerült egy teniszlabdányi darab "lemezt" kitörölgetnem a hátsó sárvédő alsó részéből. Igen tudom, ezen a ponton kellett volna betolni a bontóba az öreget. De az élet mindig vicces helyzeteket teremt: a Facebook Fiesta klubos oldalán pont ekkor jelent  meg egy hirdetés, amiben egy tíz éve kilakatolt és lefényezett autót árulnak, aminek a felújítását nem fejezték be soha, viszont az elmúlt pár évet a ház előtt egy bokorban töltötte. Röviden mondom, megvettem. A döntés megvolt, a két kocsiból egyet kell csinálni úgy, hogy SirClarence lehetőleg semmit se veszítsen az eredetiségéből. Kobold barátom el is vállalta a feladatot. Közben a kabriót eladtam, de úgy tűnik nagyon jó helyre került. Szeretik, becsülik és nagy becsben tartják. Ezen a ponton csak egy feladatom maradt, várni míg elkészül a vas. Pikk-pakk meg is volt. Alig hét hónap elteltével vissza került hozzám a "kis kedvenc". Az ilyen fajta munkára azt szokás mondani, hogy restaurálás, hisz' minden alkatrész ki lett szerelve, majd letisztítva/felújítva/kicserélve került vissza a helyére. Csak azért hívom ezt a procedúrát csupán felújításnak mert a karosszériamunka és fényezés nem friss. Lesz is még dolog vele főleg a a küszöbök környékén.

Sajnos egy ilyen idős, ilyen egyszerű és olcsó Fordot életben tartani nem kis feladat... Lassan kezd összeállni a kocsi. Persze az első hetekben kijöttek a problémák: elektromos gondok, beázások, stb. Sőt még a hátsó keréknek is sikerült kidőlni a kocsi alól menet közben egy komolyabb csapágyanomália miatt. De most úgy tűnik, hogy jó, és egy számomra nagyon kedves kocsival büszkén vághatok neki az idei szezonnak. Tehát hat év alatt sikerült elérnem, hogy van egy olyan harminckét éves kocsim, amire egy pár éves kisautó árát költöttem el, de másnak maximum egy jobb bicikli árát éri. De a szerelem nagy úr, még ha autóról van is szó, meg hogy is mondják? ...kicsit savanyú, kicsit sárga, de az enyém.