Most pedig következzen egy összefoglaló az egész utunkról, az olykor száraz, de számomra fontos tényekkel és némi összeszedetlen érzésmozaikkal. 

Kezdjük akkor az elején. A nyolc nap alatt, ameddig az egész túra tartott, 2410 mérföldet mentünk, ami 3880 kilométert jelent, a hajóutakat természetesen nem számolva. Ez persze nem pontos érték, mert Deloreanről van szó, aminek a kilométerórája inkább becslés, mint állítás. A Google szerint ez inkább csak bő 3500 kilométer, bár a sok kóválygást az nem számolja, valamint néhányszor észrevettük, hogy ugyanarra az etapra az én autóm órája mást mutatott, mint a Bopaté, szóval maradjunk annyiban, hogy körülbelül 3800-3900 kilométert mentünk.

Ez alatt az út alatt a Delorean fogyasztása 9-10 liter között alakult, ami teljesen gyári érték, bár az én megszokásomtól elmarad. Egyszer mentem csak 9 liter alá, viszont többször voltam 10 liter fölött, aminek most hirtelen nem tudom az okát. Régebben ez inkább 8-9 körül volt, most egy literrel több, pedig nem járattam a légkondit többször, mint korábban, sőt! Mindegy, nem ezen múlik a világbéke.

Az út alatt én nem találkoztam semmilyen jelentős műszaki hibával, mindössze két váratlan, szerintem indokolatlan lefulladást sikerült az autónak prezentálnia és egy hőmérsékletmérő kiakadást, ami azóta sem jött elő. Ja meg néha fogyott a víz a rosszul tömítő víztartálykupak miatt, de azt meg már megszoktam. Bopatnak sajnos nem sikerült ilyen szerencsésen megtennie az utat, de hamarosan nála is helyreáll minden.

Aztán a költségek. Ahogy számoltam, a teljes út, két személyre 750e Ft-ba került. Ennek körülbelül a fele a két oda-vissza kompútra ment el, szűk negyede benzinre, a maradék pedig az életbemaradásra, szállásra, programokra. Sokkal kevesebből szerintem nem lehet kihozni, mert elég sokat ettünk szendvicset, a szállásoknál sem dorbézoltunk, szóval meg vagyok elégedve a költésünkkel.

A végére pedig csak egy dolog. Számomra a legjobb az volt az egész útban (Oké, Eurofest, egyértelmű, hogy a sok Delorean is elképesztő élmény), hogy és ahogy ezek a régi autók működnek. Az, hogy a németek egy álmos reggelen 130-cal mennek az autópálya külső sávjában az új autójukkal, mi pedig a belsőben 150-160-nal csapatjuk a régi szarainkkal, mert el kell érnünk a kompot, és amikor átnézel, még éppen leolvasod az arcukról a döbbenetet és egy diszkrét Scheißét, ami mutatja, hogy ma reggel nem éppen erre számítottak. Na ez valami csodás.