Mivel még mindig nem indult be a szezon és nincsen semmi saját történés, ismét egy sorozat jön, ami a régi kábítószerügyes sorozat kiegészítése. Nem tudom még milyen hosszú lesz, ha mindent lefordítanék, akkor 5-6 rész biztos lenne, de a korábban már sokszor leírt részeket ezúttal is kihagyom, így valamivel azért rövidebb lesz. Sok új konkrétum nincsen benne a régi sorozathoz képest, viszont mégis megéri lefordítani, mert nagyon jól elkapja a tárgyalás és az akkori USA hangulatát és részleteit.
A magas, jóképű fickónak minden összejött: Vagyon, hírnév, stílus, siker, modellfeleség. Én pedig csak egy riporter voltam, aki a tárgyalásáról tudósított. Minden reggel, miután eljutottam a Los Angelesi Szövetségi Bíróságra, csatlakoztam a többi újságírókollégámhoz, hogy aztán John Delorean elképesztő történetével szembesüljek. Az "öntörvényű autógyártó", az ő csodaszámba menő karrierjének a roncsai, és akit 100 kiló kokain csempészésével vádolnak, majd végül felmentenek.
Ahogy visszatekintek a négy és fél hónapos tárgyalássorozatra, kényelmetlen érzés fog el. Mire megírtam az egész történetet és leraktam a szerkesztő asztalára, a tárgyalásoknak már vége volt, a média továbblépett és a cikkem soha nem jelent meg. Delorean mostanra halott és soha nem nyerte vissza az akkor elvesztett hírnevét és vagyonát. Én viszont még mindig újságíró vagyok és próbálom kitalálni mi miért történt. Viszont legalább kifizették a munkámat.
De mi is volt ez a nagy hűhó 1984 tavaszán és nyarán? Egy igazi amerikai tragédia játszódott a főcímeken, egy 59 éves ember, aki megvalósítja az álmait - majd aztán megfizet, mert kihívta maga ellen az éppen fennálló rendet? Lezárva egy bírósági ítéletbe, az igazság gyakran nem tűnik azonnal a szemünkbe.
A rongyos, kávéfoltos jegyzeteim - az én fluxuskondenzátorom - visszavisznek a tárgyalás első napjára, 1984 április 18-ára. Kellemes 16 fok Los Angeles belvárosában, Ronald Reagan az elnök, egy gallon benzin 1,10 dollár, Kenny Loggins a Footloose-t énekli a rádióban és egy mozijegy 2.50-be kerül.
Az acélszürke hajú, férfiasabbra műtött állú férfi, aki az ügyvédei között ül, John Zachary Delorean, az egykori General Motors alelnök. Detroitban született, de szülei az Osztrák-Magyar Monarchiából vándoroltak ki. Az alkoholista apa a Fordnál dolgozott, anyja pedig mindent megtett, hogy kicsit jobban éljenek. Az angolt viszont nem nagyon használták otthon. "Nem tudod mi az a szegénység, amíg nem tudod, hogy milyen szegények voltunk" - mondta John Delorean Ivan Fallonnak és James Srodesnak a Dreammaker: The Rise and Fall of John Z. Delorean című könyvükhöz. Detroit utcáin nőtt fel, mérnöknek tanult, majd a csodagyerek a GM legfiatalabb részlegvezetőjévé vált, akinek a Piontiac GTO-t és Firebird-öt köszönhetjük. Az izomautókat, amik felszaggatták az ország újonnan épült autópályáit. Az amerikai erő a tetőfokán.
...
Most azonban Delorean 60 év börtönnel néz szembe. Viszont az 59 éves vádlott még mindig egy gazdag ember. Ő a San Diego Chargers és a New York Yankees tulajdonosa (Csak résztulajdonos. Plusz a Chargersben már az sem volt eddigre. Kommentekben bővebb információ is van.), Sammy Davis Jr. és Johnny Carson a barátja, a Ford elnöke, Lee Iacocca volt a tanúja a második esküvőjén (best man - arrafelé ez egy nagyon megtisztelő tisztség egy esküvőn), felesége pedig Christina Ferrare, az egykori Max Factor lány, a divatlapok kötelező tartozéka, minden nap mellette ül a fiával. Howard Weitzman és Donald Re, a sztárügyvédei pedig minden nap sajtókonferenciát tartanak a bíróság lépcsőjén. Miközben pedig James Walsh ügyész felolvassa a vádat - konspiráció, kokainbirtoklás és terjesztés, büntetendő okból történő államok közötti utazás, összesen kilenc tétel - a fő téma a sajtószobában Ferrare ruhájának a tervezője.
